„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már a címűkben hordozzák az állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – idézzük legutóbbi szónoklataikat.

Mennyit veszít az egészségügy a legújabb megszorító csomag miatt?

JÓZSA ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Mindig azok közé tartoztam, aki őszinte óhajjal és reménnyel gondolt a túlzottdeficit-eljárás befejezésére. Ugyanakkor megdöbbenéssel hallottam, midőn Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úr a legújabb megszorító csomagja során bejelentette: a kormány bármi áron el akarja érni, hogy megszűnjön a Magyarország ellen folyó túlzottdeficit-eljárás.

– Államtitkár úr! Ez a „bármi áron” rendkívül sokba kerül az országnak. Három év alatt 3000 milliárd megszorítás, ez rendkívüli kivonás a gazdaságból és az emberek zsebéből. Ez elviselhetetlen! És itt ez az újabb 93milliárdos megszorítás. Az egyébként is rendkívül nehéz helyzetben lévő egészségügyből már  300 milliárdot kivontak, most pedig további 7 milliárd forintot fognak, ezen belül pedig közel   milliárd forintot. a gyógyító-megelőző kasszából, tehát a betegek ellátásából. Úgy gondolom: gazdasági fordulatra lenne szükség, és arra, hogy ne ilyen módszerekkel próbálják a költségvetés egyensúlyát megteremteni.

• Valóban bármit megér önöknek ez a döntés?
• Bármit megér az, hogy a 3 éven keresztül követett agresszív megszorító politikát most pont a betegellátáson keményítsék be?
• Ön szerint még az sem lehet akadálya a megszorításnak, hogyha ezzel a lépéssel a beteg emberek ellátását károsítják? 

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Azt mondja, őszinte reménnyel nézett a túlzottdeficit-eljárás befejezése elé. Hadd kérdezzem meg: 2008 előtt mennyire őszinte reménnyel nézett a túlzottdeficit-eljárás befejezése elé? 2008 előtt 13, azaz tizenhárom országgal szemben folyt túlzottdeficit-eljárás, köztük Magyarország ellen is. 2008-ig, a válság kitöréséig a 13-ból 12 ország rendezte ügyeit, és 3 százalék alá vitte az államháztartási hiányt. Képzelje: egy ország volt, amelyik nem: Magyarország volt az! Magyarország nem volt képes rendbe tenni akkor a túlzottdeficit-eljárással kapcsolatos ügyeket, míg más országok, amelyek ellen folyt ilyen eljárás, képesek voltak. Tehát hadd tegyem hozzá: örültem volna, ha őszinte reménnyel nézett volna a túlzottdeficit-eljárás lezárására, mondjuk 2006-ban, ’07-ben vagy akár ’08-ban is.

– Ami pedig a számokat illeti: 2013-ban a kormány a GDP 0,3 százalékának megfelelő kiadáscsökkentést rendelt el a különböző tárcáknál, tehát mondhatnám azt is, hogy az állam magán spórol. Az Emberi Erőforrások Minisztériumában 17,25 milliárd forint zárolására kerül sor, ez az EMMI összkiadásainak 1 százalékát sem éri el, és ezen belül kell érteni az egészségügyi területen létrejövő zárolást, amelynek összege közel 3 milliárd forint. Erről a döntést, a javaslatot egyébként az emberi erőforrások minisztere teszi meg, Ez az összeg, ez a 3 milliárd az összes egészségügyre fordítható kiadásoknak kevesebb, mint 0,7 százaléka. Én értem, hogy itt minden forint számít, de azért ennek a jelentőségét, úgy gondolom, túldramatizálja.

Eddig úgy tartotta a mondás, hogy holtában már mindenki egyenlő, önök ezt is átírják?

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): – Államtitkár úr! A kormány kérésére a Belügyminisztérium jogszabály-módosításokat dolgozott ki a temetési költségek csökkentése érdekében. Ez meglehetősen időszerű lépés, hiszen a temetkezési költségek olyan mértékben növekedtek, hogy egy hozzátartozó halála nemhogy lenullázza, hanem sokszor hónapokra mínuszba viszi a család költségvetését. A minisztérium elkészítette a jelentését, melyet a kormány a február 26-ai ülésén elfogadott, s ennek alapján jogszabály-módosításokat, többek között a szociális temetés bevezetését kezdeményezi.

– A szociális temetés koncepciójáról a Belügyminisztérium szakértője kiemelte, hogy a rászoruló hozzátartozók számára szabadon választható, ingyenes alternatívát teremtenének. A temető fenntartója köteles lenne külön parcellát kijelölni a koporsós vagy urnás szociális temetkezési helyek számára, az állam pedig a kellékeket biztosítaná. A szociális temetés feltétele lenne, hogy az eltemettető vagy az általa felkért személy vállalja a személyes közreműködést a temetés során. Ezek közé tartozik egyebek mellett az elhunyt öltöztetése, a sírhely kiásása, a ravatalozás, a búcsúztatás, illetve a koporsó, urna leengedése, behantolása.

– Államtitkár úr! Amennyiben ebbe belegondolunk, akkor rájövünk, hogy mindez egyszerre abszurd, némiképp morbid és ijesztő. Azt is mondhatnánk még, hogy felháborító a rászorulók számára szabadon választható ingyenes alternatíváról beszélni. Ha valaki – és sajnos egyre többen vannak így – nem tudja kifizetni a temetés több százezres költségét, akkor nyilván nem szabad választásából dönt a szociális temetkezés mellett. Az pedig, hogy a temetőben külön parcellába temetnék a rászorulókat, mintha gettósítani akarnák a temetőt, nem etnikai, hanem szegénységi alapon, vagy például az, hogy az eltemettetőnek vagy az általa felkért személynek személyes közreműködést kell vállalnia a temetés során, mint mondtam, például a halott öltöztetését elképesztő. Ez a tervezet elfogadhatatlan. Szeretnénk, ha nem az történne, hogy a rászorulókkal kvázi a saját sírjukat ásatja meg a kormány!

• Eddig úgy tartotta a mondás, hogy holtában már mindenki egyenlő, önök ezt is átírják?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Annak mindenképpen örülünk, hogy elismeri, szükség van arra, hogy a temetkezés költségét, akik rászorulnak, azok számára csökkentsük. Azonban, azt is kifejtette: nem ért egyet azzal a javaslattal, amit a Belügyminisztérium a parlament elé terjesztett. Természetesen meg fogják tárgyalni az országgyűlési képviselők, módosító javaslatokat adhatnak be, és ma még senki nem tudja, hogy végül is a törvény milyen formában kerül elfogadásra, valójában mit fog tartalmazni majd a szociális temetés. Tehát nem egy előre elfogadott döntésről van szó, ahogy ezt ön elmondta.

– Képviselő úr! Rendszerint elfelejti elmondani, hogy ez egy új lehetőség, ami mellett természetesen minden család, minden magyar állampolgár számára fennáll az a lehetőség hogy eltemettetheti önköltségen, kvázi piaci alapon a hozzátartozó halottját. Megmarad, attól, függetlenül, hogy szocialista padsorokban Nyakó István röhög azon, hogy közköltségen temettesse el a hozzátartozóját.

– Képviselő úr! A temetés költsége ráterhelhető az örökségre, tehát hagyatéki teherként ezt meg tudja jeleníteni. A szociális törvény tartalmazza, tehát továbbra is választhatja ezt a megoldást, és valóban: a szociális temetés a harmadik alternatíva és lehetőség. Senki számára nem lesz kötelező ezt választani, ha az előző kettőből meg tudja oldani a temetkezési nehézségeit.

Mikorra várható az M3-as autópálya mogyoródi, 18-as lehajtójánál egy teljes értékű lehajtó kiépítése?

VÉCSEY LÁSZLÓ (Fidesz): – Államtitkár úr! Az M3-as autópálya V. számmal megjelölt, Velence-Trieszt-Ljubljana-Maribor-Budapest-Ungvár-Lvov-Kijev irányú páneurópai közlekedési folyosó része, ezért fontos kelet-nyugati tranzitszerepet tölt be az áruszállításban. Az autópálya a magyar úthálózat egyik fontos ütőere, a délnyugat-északkelet átlós irányú fő közlekedési vonal Budapesttől keletre eső részét alkotja. A Hungaroring Magyarország – talán mondani sem kell – legmodernebb autóverseny-pályája, Mogyoród település külterületén található ez a híres ring, amely Budapest és Gödöllő között, az M3-as autópálya 18-as és 23-as lehajtóinál érhető el, Formula-1 Magyar Nagydíjat – mint ismert – 1986 óta folyamatosan rendeznek.

– Államtitkár úr! Fontos szólni arról, hogy ezen útszakaszok a ring környékén jelentős forgalommal bírnak nap mint nap, ugyanis ezen keleti szektorban fekvő Budapesthez tartozó agglomerációs övezetből, Gödöllő térségéből számos munkavállaló ingázik a főváros és az itt fekvő települések között. Számunkra tehát Mogyoródon és térségében nagy lehetőséget tartogat az autópálya 18-as kilométerénél a teljes értékű lehajtó, amire az elmúlt hetekben folytattak le tervezési közbeszerzést, vagyis a tervek hamarosan elkészülnek, amelyre az Unió és a magyar állam is pénzt szán. Bízunk benne, hogy a fejlesztés nem áll meg tervszinten. Ez a mogyoródiak, környékbeliek húszéves álma, tehermentesítené a főutat, és komoly településfejlesztési elképzelések megvalósulását is eredményezheti. Kérdésem tehát:

• Mikorra várható az M3-as autópálya mogyoródi, 18-as lehajtójának teljes értékű csomóponttá történő kiépítése? 

+

VÖLLNER PÁL, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az M3-as és az M31-es autópálya átkötésére tervezett útszakasz Mogyoród és térsége közötti kapcsolatainak fejlesztését szolgálja. Az új útkapcsolat az M3-as autópályától, a ringi pihenőtől indul, és az M31-es autópálya gödöllői csomópontjáig terjed majd, így a Hungaroringet két autópályával is össze fogja kötni. A mintegy nyolc kilométer hosszú, két forgalmi sávos új út Kerepes és Mogyoród közigazgatási területén jön majd létre. Az útszakaszra tervek még nem készültek, így a pontos nyomvonal sincs még meghatározva. A konfliktusszegény folyosó feltárása, meghatározása is a tervezési feladat része. Az előkészítési feladatokra márciusban megkötötték a támogatási szerződést, 800 millió forint, értékben. Ez a szerződés az értékelemzés, a megvalósíthatósági tanulmány, az előzetes vizsgálati dokumentáció, a környezeti hatástanulmány, a tanulmányterv, az engedélyezési terv, a kisajátítási terv és a kiviteli terv elkészítésére, továbbá a területszerzésre és a projektmenedzsment-előkészítésre terjed ki.

– Képviselő úr! A tervezési szerződés elkészítése folyamatban van a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő közbeszerzési eljárásán nyertes ajánlattevővel. A kormány elkötelezett amellett, hogy a beruházás kivitelezéséhez szükséges finanszírozási forrást biztosítsa. A 2014–20 közötti időszak közlekedési operatív programjának kialakítása még folyamatban van, a közúti elképzelések és a többi fejlesztési cél közötti forráselosztás még nem végleges, azonban a fejlesztési cél finanszírozása mindenképpen rendelkezésre áll majd. Az építés és a forgalomba helyezés várható idejét jelenleg még nem lehet pontosan megmondani, reméljük azonban, hogy a környéken lakók és a versenyeket látogató vendégek körülbelül négy év múlva már használhatják az új utat.

Miért falaz a kormány a hibázó atommultinak?

JÁVOR BENEDEK (független): – Államtitkár úr! A Paksi Atomerőmű tíz évvel ezelőtti súlyos üzemzavarának legfontosabb következményeit a közvélemény még mindig nem ismeri. Nem tudjuk, pontosan mekkora kár keletkezett, és ki fizette a költségeket, csupán az derült ki, hogy a kárelhárítás máig nem fejeződött be. A tények eltitkolásában a Medgyessy-, Gyurcsány- és Orbán-kormány egyformán közreműködött. Különösen érthetetlen számunkra, hogy Orbán Viktor kabinetje, amely szavakban állandóan gazdasági szabadságharcot vív a nemzetközi nagytőke ellen, miért asszisztál a Framatome francia atommultinak, amely 2003-ban súlyosan hibázott az üzemanyag-kazetták tisztítása során, veszélybe sodorva a magyar lakosságot és az erőmű működőképességét, nem utolsósorban pedig jelentős költségeket okozva.

– Államtitkár úr! A közelmúltban írásbeli kérdést tettünk fel Németh Lászlónénak az évtizedes titkok tisztázása végett, ám a miniszter válasza szerint a kárelhárítás részletei a Framatome-mal kötött szerződés szerint titkosak. Az azonban a szerződés mellett sem lehet senkinek az üzleti titka, hogy mennyibe került eddig a magyar államnak a baleset, azaz mekkora a kiesett termelés értéke, mennyit költöttek mostanáig a kárelhárításra közpénzből.

Kérem tehát: tájékoztasson róla:

• Ezek a tételek nem érintik a magáncég érdekeit, nem vonatkozik rájuk a Framatome-mal kötött szerződés, ugyanakkor egyértelműen azokra a magyar adófizetőkre tartozik, akik a közpénzeket összeadják?
• Milyen anyagi értékű kár keletkezett az erőműben 2003-ban, mekkora volt a reaktor leállása miatt kieső veszteség, és mennyit fordítottak eddig az akkor keletkezett károk elhárítására?
• Miért falaz a kormány a hibázó atommultinak?
• Mekkora volt a reaktor leállása miatt kieső veszteség, és mennyit fordítottak eddig az akkor keletkezett károk elhárítására?
• Az említett károkból mennyit fedezett az atomerőmű biztosítása?

+

VÖLLNER PÁL, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő urak! Az atomenergia magyarországi alkalmazásának legsúlyosabb üzemzavara tíz évvel ezelőtt történt. Az események nyomán a tervezett főjavításokon túl második blokkon, a 2003 és 2004 közötti helyreállítási időszakban mintegy 15 hónap folyamatos üzemszünetből adódó termeléskiesés következett be. Ennek gazdasági következményeit az MVM Paksi Atomerőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság viselte. A károkra, a kárelhárításra és a biztosításra vonatkozóan feltett további kérdéseik az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. és a Framatome között keletkezett károkkal kapcsolatosan létrejött megállapodás üzleti titokkal védett rendelkezéseit érintik, így azokat nem áll módomban megválaszolni. Az eseménnyel kapcsolatos kártérítési és biztosítási összegek ugyanakkor együttesen fedezték a helyreállítási projekt, beleértve a lokalizáció és a visszaindítás költségeit.

– Képviselő úr! A sérült, biztonságosan betokozott kazetták kezelésére kidolgozott program jelenleg is folyamatban van. A munkák jelentős részét - beleértve a kiszállítást - a közeljövőben hajtják végre. A program végleges költségei a munkálatok lezárása után lesznek ismertek, várhatóan 2014-ben. A sérült, biztonságosan betokozott kazetták kezelésével kapcsolatos költségeket az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. külön állami tehervállalás nélkül, saját forrásból fedezi.  Ha a paksi látogatásán nem csak az osztrák zöldekkel tartotta volna a kapcsolatot, nyilván sokkal részletesebb információkat is kaphatott volna.

Mikor váltják be az ígéreteiket?

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! A 2010-es helyi önkormányzati választási kampányban Fónagy János államtitkár úr azt az ígéretet tette Csengerben, hogy még ebben a kormányzati ciklusban újraindítják a Csenger-Szatmárnémeti vasútvonal forgalmát.

A helyiek nagyon nagy reményeket fűztek a személy- és teherforgalom újbóli megindításához, azonban azóta csalódás lett úrrá rajtuk, hiszen az ügyben semmi nem történt. Úgy látszik, hogy pusztába kiáltott szó, üres választási ígéret, olcsó kampányfogás az egész. Emiatt érzik úgy a csengeriek és a város környékén élők, mintha nem is egyenrangú polgárai lennének.  Pedig ez az újranyitás nagyon kedvező hatást gyakorolna nemcsak a szatmári térségre, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egészére, szintén jót tenne a határon túli kapcsolatoknak is.

– Államtitkár úr! Az ország egyik legszebb és sajnos leghátrányosabb helyzetű térségéről beszélünk, országos viszonylatban is itt az egyik legnagyobb a munkanélküliség, nagyon rosszak a foglalkoztatási mutatók. Éppen ezért a személy- és teherforgalom újból történő megnyitása rendkívül kedvező hatást gyakorolhatna a munkahelyteremtésre, a vállalkozási kedv ösztönzésére, ami sajnos nagyon gyengén áll Csengerben és Csenger környékén.  Jelentősen megkönnyítené, új alternatívát kínálna a kiváló minőségű mezőgazdasági termékek szállításának, akár a Csenger-Szatmárnémeti vonalon, akár pedig Szatmárnémetiből az ország belseje felé. Végül, de nem utolsósorban kiemelt jelentőségű lehet Csenger városának helyi iparűzésiadó-bevételei szempontjából, hiszen normál számítás szerint ez a helyi iparűzési adóban rendkívüli növekményt idézhetne elő. Éppen ezért kérdezem:

• Mikor váltják be az ígéreteiket?
• Mikor indulhat újra a személy- és teherforgalom a Csenger-Szatmárnémeti vasúti szakaszon? 

+

VÖLLNER PÁL, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Csenger és Szatmárnémeti között 1944 óta szünetel a vasúti forgalom. A román fél a vasútvonal Óvári és Szatmárnémeti közötti 14 kilométeres szakaszán 1972-ben szüntette meg a személy- és áruforgalmat, és a vasúti pályát is elbontották. A vasútvonal forgalmának újraindításához tehát egy teljesen új pálya kiépítésére lenne szükség, amely a román fél szándékain és pénzügyi forrásain is múlik.

– Képviselő Úr! 2010-ben a Mátészalka-Csenger és a Fehérgyarmat-Zajta vasútvonalak belföldi személyszállításának újraindítására tettünk ígéretet. A személyforgalom 2010 decemberében két vasútvonalon is újraindult, amelyeken idén júniustól, az utasok 15 százalékkal olcsóbb menetjeggyel utazhatnak. A kormány egyúttal kifejezte annak szándékát, hogy a térségben meglévő, korábban üzemelő vasúti határátmeneteket európai uniós források igénybevételével, a román féllel együttműködve helyreállítja. Ilyen jellegű, közvetlenül a vasúti pálya kiépítésére fordítható források a magyar-román határon átnyúló együttműködési program keretein belül a 2007 és 2013 közötti, tartalmilag a korábbi kormányzat által meghatározott támogatási időszakban nem álltak rendelkezésre. Részletes megvalósíthatósági tanulmány készítésére és tervezésére a támogatásra jogosult Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, illetve a romániai Szatmár megyei szervezetek eddig nem nyújtottak be megfelelő pályázatot. Az Európai Unió 2014 és 2020 közötti költségvetési tervezési időszakában a vasúti fejlesztések várhatóan a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapnak majd. A fejlesztésekkel kapcsolatos pályázatoknál a helyi kezdeményezések szerepe továbbra is kiemelt fontosságú lesz.

Hatmilliárd forintos zárolás a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnál?

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Magyarországon önök szerint minden rendben van, legalábbis ami a munka világát illeti. Ezt mutatja az is, hogy hatmilliárd forintot kívánnak elvonni a Nemzeti Foglalkoztatási Alaptól, bár a dohány-mutyi 50 milliárdjához képest ez kevésnek tűnik, azért azt hozzá kell tenni, hogy ez a legtöbb pénz, amit alaptól egyáltalán elvonnak. Ugyanis ez az alap az, ahova a munkavállalók és a munkáltatók fizetik be a járulékaik egy részét. Ezt a pénzt önöknek a munkavállalókkal és a munkáltatókkal egyetértésben úgy kéne felhasználni, hogy új munkahelyek jöhessenek létre, hogy a meglévők megmaradjanak, hogy könnyebben és gyorsabban tudjanak a munkanélküliek munkát találni. Ebből a közös pénzből önök most önkényesen hasítanak ki egy szép szeletet, hogy a szabadságharcuk árát ismét a dolgozókkal, kisvállalkozókkal, bérből és fizetésből élőkkel fizettessék meg.

– Államtitkár Úr! Ebből a hatmilliárd forintból - ha az ön foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkártársának szavaiból indulunk ki, hozzávetőlegesen 4 ezer új munkahelyet lehetne teremteni,.  Önök szerint ennyire jó a helyzet ma Magyarországon, hogy lemondhatunk 4 ezer új munkahely létrehozásáról. Szerintem, szerintünk viszont nem. Végképp nem, amikor a KSH legfrissebb adatai szerint 476 ezer, tehát félmillió munkanélküli van Magyarországon, s ebből 82 ezren fiatal pályakezdők. Nem vonható ki hatmilliárd forint a munka világából akkor, amikor a munkanélküliek közel fele több mint egy éve nem tud elhelyezkedni, s az átlagos munkakereséssel töltött idő másfél év. Kérdezem tehát:

• Miért pont ettől az alaptól kell a legtöbb pénzt elvonni?
• Miért nem fontos önöknek a munkahelyteremtés?
• Miért adják fel korábbi választási ígéretüket, miszerint egymillió új adófizető munkahelyet szeretnének teremteni? 

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Talán egyetérthetünk abban, hogy új munkahelyekre van szükség Magyarországon, és minél több új munkahelyre. Éppen ezért örvendetes, hogy a KSH legfrissebb adatai szerint 2013 február-áprilisában az elmúlt esztendő azonos időszakához viszonyítva 58 ezer fővel növekedett a foglalkoztatottak száma, miközben pedig a munkanélküliség száma 20 ezerrel csökkent ugyanebben az időszakban.

– Képviselő úr! Úgy gondolom, a Foglalkoztatási Alap és az európai uniós források is jelentősen segítik a munkahelyteremtést. Az elmúlt három évben ötszörösére, azaz 10 milliárd forintra emeltük a munkahelyteremtésre biztosított forrásokat, és megemeltük az alaptámogatás összegét is 800 ezerről 1,5 millió forintra. Hadd utaljak arra például, hogy az „első munkahely” garanciaprogramban is 3, milliárdról 5 milliárdra emeltük a forrást, ami a fiatalok számára a munkahelyteremtést segíti elő, és az európai szociális alap forrásaiból pedig a fiatalok vállalkozóvá válását is egy külön program segíti.

– Képviselő úr! Szeretném „azért” világossá tenni: a Nemzeti Foglalkoztatási Alap valóban a dolgozók és a vállalkozók befizetett járulékaiból épül fel, de ehhez ebben az esztendőben 20, azaz húszmilliárd forintot tett hozzá a költségvetés, és ha figyelembe vesszük ezt a hatmilliárd forintot, akkor ez az állami költségvetési hozzájárulásból vonódik le. De nem érinti a dolgozók és a vállalkozók által befizetett járulékot, az állam által hozzátett 20 milliárd lesz most kevesebb. Nyilvánvalóan valahonnan mindannyiunk pénze ez, de úgy gondolom, hogy azokkal a lépésekkel, amelyekkel segíti a kormány a munkahelyteremtést, ez a csökkenés kezelhető.

Meddig kell még várni a megoldásra, vagy a rejtett erőforrás számára minden megengedett?

KORONDI MIKLÓS (Jobbik): – Államtitkár úr! Változatlanul sok ember jegy nélkül száll fel a vonatokra, közülük kiemelkedő létszámot tudhat magáénak a miniszterelnök úr által megnevezett rejtett erőforrás, akik sok esetben a jegyvizsgáló elől bujkálva vagy hovatartozásukat felfedve erőszakos, agresszív viselkedési módon, törvénytelenül valósítják meg az utazási szándékukat. Sajnos, a helyzet a gyors- és sebesvonati pótjegy bevezetésével csak súlyosbodott, ugyanis ezt sem vásárolják meg. A MÁV Zrt. és a rendőrség között együttműködési megállapodás van hatályban, viszont ez, mint az ismeretes a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium válaszából, nem igazán működik olajozottan, Legutóbb 2013. május 19-én a Sátoraljaújhely-Budapest Keleti pályaudvar között közlekedő 5201-es számú sebesvonat 21 óra 13 perckor Tura állomáson rendkívüli módon megállt, ugyanis a vonaton egy ittas, agresszív utas bántalmazta a vezető jegyvizsgáló hölgyet. Az elkövető a vonat megállása után elmenekült. Az utasok nagyon megrémültek. A rendőrséget értesítették, de a hatóság nem ment ki a helyszínre, emiatt a vonatot megkésleltették.

– Államtitkár úr! A közösségi közlekedés területén egyre gyakoribb a szolgálatot ellátó dolgozók sérelmére elkövetett bántalmazás, melynek felszámolására sürgősen megoldást kell találni. Kérdezem:

• Meddig kell még várni a megoldásra, vagy a rejtett erőforrás számára minden megengedett?

+

VÖLLNER PÁL, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány és a MÁV-Start Zrt. számára kiemelten fontos, hogy az utasok és az alkalmazottak biztonságos feltételek mellett utazhassanak és végezhessék munkájukat. A személyszállító vonatok, pályaudvarok és vasútállomások rendőri ellenőrzése a megyei, fővárosi rendőr-főkapitányság feladata. A közbiztonság fenntartása és a bűnmegelőzés érdekében a MÁV-Start Zrt. aktív kapcsolatban áll rendvédelmi szervekkel.

– Képviselő úr! A személyszállító vonatokon a készenléti rendőrség munkatársai teljesítenek szolgálatot, emellett a vasúttársaság napi rendszerességgel rendel biztonsági vonatkísérő vagyonőröket a személyvonatokra. A rendőri és vasútőri jelenlét azonban nem azt jelenti, hogy az átlagosan napi 2700 közlekedő vonat mindegyikén biztosítani lehet biztonsági személyzetet. A vasúttársaság munkatársai ezért folyamatosan figyelemmel kísérik a vasúti forgalomban bekövetkező eseményeket, és ennek alapján jelölik ki a biztonsági szempontból veszélyeztetettebb vonatokat, vasútvonalakat. A jegyvizsgáló a személy- és vagyonbiztonság érdekében szolgálata ellátásához rendszeresített mobiltelefonon azonnali segítséget és intézkedést kérhet a rendőrségtől. Az azonnali rendőri segítség igénybevételére azonban nem minden esetben van lehetőség. Ennek orvoslására a vasúttársaság biztonsági szervezete is keresi a megoldást. Remélem, a tájékoztatóm elfogadható a képviselő úr számára, azonban azt a kódolt kifejezésmódot, amivel a kérdést feltette, visszautasítom.