Sándor István tisztán látta, hogy a diktatúra milyen veszélyt jelent a fiatalok életkörülményeire, szabadságára, lelki és szellemi tisztaságára. Világosan látta a kommunizmus valódi, embertelen természetét, és felismerte élethivatását, amely elől nem akart elmenekülni. Inkább vállalta az ellehetetlenítést és a halált, minthogy tanítványait magukra hagyja. 

A diktatúra legszörnyűbb éveiben sem hagyta el hazáját, letartóztatásáig folytatta a dolgozó magyar ifjúságért végzett lélekmentő munkáját, nem menekült külföldre.

A kommunisták végül letartóztatták a fiatal közösség tagjait. A koholt, előre megfogalmazott vád szerint Sándor István fegyveres csoportot, összeesküvést szervezett az állam megdöntésére.

Tanúvallomások szerint a kivégzésre vezetett szerzetes a fegyház folyosóján azt mondta: „Velem tehettek, amit akartok, de Krisztus fog győzni, ti pedig elvesztek…”.

A halálos ítéletet 1953. június 8-án hajtották végre.

Sándor István és a kommunista diktatúra ellen bátran kiálló, hitüket és hazaszeretetüket az elnyomásban is felvállaló hőseinknek köszönhetjük, hogy mára a kommunizmus megbukott, Krisztus ügye pedig újra győzedelmeskedett, hiszen a szolnoki születésű vértanú szerzetest a katolikus egyház ma hivatalosan is a boldogok sorába iktatta.

Ma már nem kell félnünk amiatt, hogy a hitünkért való kiállás miatt meghurcolnak bennünket. Hitünket és a számunkra fontos értékeket azonban ma is érik támadások.

Ma közös európai kultúránk keresztény gyökereinek tagadása és a világ számos pontján még mindig tapasztalt vallási üldözés ellen kell felelősen kiállnunk.

Nekünk, a huszonegyedik század elején élő fiataloknak még mindig van feladatunk a kommunista diktatúra maradványainak teljes lebontásában is, a szívekben, az agyakban, a jelképekben és az utcanév-táblákon.

Sándor István bátor kiállása barátaiért és hitéért, szülőföldje iránti hűsége és a fiatalok közösségének építésében végzett áldozatos munkája máig élő példát mutat számunkra.

Budapest, 2013. október 19.