A hvg.hu a felsőoktatási, képzési területekre lebontott keretszámokkal kapcsolatban arról kérdezte az államtitkárt, hogy miért volt szükség a keretszámok ilyen gyors és drasztikus csökkentésére, amikor a Magyar Rektori Konferencia elnöke szerint pár év alatt kellett volna mindezt végrehajtani, mert így működési zavar állhat be az egyetemeknél. Hoffmann Rózsa elmondta, hogy több mint egy éven át párbeszédek folytak az érintettekkel arról, hogy a felsőoktatás szerkezete aránytalan és méreteit tekintve sem felel meg a magyar társadalom igényeinek. E beszélgetések jellemzője az volt, hogy mindaddig, amíg a változtatás érdekében megteendő konkrét lépések megjelölése nélkül zajlottak, helyzetértékelésükkel „elvi alapon” a felsőoktatás minden szereplője egyetértett.

A kezdet kezdetén nyilvánvalóvá tették - és ez sem képezte vita tárgyát -, hogy olyan képzésekre kell a rendelkezésre álló anyagi és szellemi javakat összpontosítani, amelyektől joggal várható, hogy hozzásegítik Magyarországot a felemelkedéshez, megújuláshoz, amelyek a gazdaság motorjai lehetnek – mondta el az államtitkár asszony. Természetesen mindezt úgy kell megvalósítani - folytatta -, hogy közben a szellemi élet utánpótlását és fejlődését biztosító felsőoktatás egészének színvonalát javítani, versenyképességét is erősíteni kell. Ennek jegyében indították el azt az alaposan átgondolt szerkezeti változtatást, amelynek tempóját lassúnak semmiképpen, de tekintettel arra, hogy már évekkel ezelőtt szükség lett volna rá, túl gyorsnak sem nevezné.

Ami az átalakítás minősítését illeti, Hoffmann Rózsa inkább erőteljesnek, mintsem drasztikusnak nevezte azt. Célkitűzéseikkel összhangban, a műszaki, a természettudományos és az informatikai képzéseknél az államilag támogatott keretszámokat jelentősen megemelték. Nem változtattak, illetve csekély mértékben emelték az orvosi, egészségügyi, az agrárképzést és a tanárképzés alapjait jelentő bölcsész és természettudományos, valamint a pedagógusképzés keretszámait. Mivel a források nem állnak korlátlanul rendelkezésre, ebből következik, hogy más területeken csökkenteni kellett – tájékoztatott az államtitkár. Elsősorban azokon a területeken lett lényegesen kevesebb az államilag támogatott képzési hely, amelyeken a diploma megszerzése után könnyedén el lehet helyezkedni, és a jövedelem messze meghaladja az átlagos béreket. Akik ezeken a szakokon tanulnak, azok számára az önköltség vállalása egy belátható időn belül megtérülő befektetés. A kormány, éppen azért, hogy ne csak a módosabb családok gyermekei élhessenek ezzel a lehetőséggel, hanem anyagi helyzetétől függetlenül bárki tanulhasson, egy új – a képzési költséget teljesen fedező – diákhitel-konstrukciót hozott létre. A jól jövedelmező szakmákat választók nyugodt lélekkel vehetik fel az állami kamattámogatással elérhető diákhitel 2-t, mivel egyértelmű, hogy különösebb gond nélkül vissza tudják majd fizetni. Mindazoknak, akik a 240 pontot elérik a felvételin, megvan a lehetőségük, hogy bejussanak a felsőoktatásba. A fiatalok kezdik megérteni, hogy akik a felsőoktatásba készülnek, azoknak komolyabban kell venniük középiskolai tanulmányaikat. A bejutási lehetőségek változása jobb teljesítményre fogja ösztönözni a felsőoktatásban a hallgatókat is - vélte Hoffmann Rózsa.

A hvg.hu riportere szerint több rektor kifogásolta, hogy központosított döntést hoztak, és nem egyeztettek az egyes egyetemekkel, és akik így nem választhattak profilt maguknak. Hoffmann Rózsa válaszában kifejtette, hogy 29 állami intézmény a maga közel 300 szakjával nem lett volna képes megegyezni. A keretszámok leosztásánál sok szempontot mérlegelt a kormány, például, hogy hol mekkora a kapacitás, milyen minőséget mutattak eddig a felsőoktatási intézmények a minősített oktatóik száma, diplomát szerzett hallgatóik elhelyezkedési mutatói alapján. Az egyetemekkel folytatott egyezkedés a keretszámokról csak akkor működik, „amikor a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet” – jelentette ki az államtitkár. A döntés a tudományos és a gazdasági élet szereplői, szakértői, a Felsőoktatási Tudományos Tanács javaslatai alapján született. Az egyetemek is tehettek javaslatot, erre ösztönözték őket, mérlegelték is, de „börzét” nem rendeztek, és Hoffmann Rózsa szerint nem is lehetett volna ezt a kérdést így megoldani. Mivel egy új elosztási szisztémáról van szó, tudható volt, hogy ez sok helyen komoly feszültséget fog okozni – mondta Hoffmann Rózsa.

A hallgató szerződéssel kapcsolatban az államtitkár kifejtette, hogy az állam azt kínálja azoknak a fiataloknak, akiknek sikerül bekerülni az államilag támogatott keretbe, hogy ingyen tanulhatnak, ha a végzést követő 20 éven belül, 6, 10 vagy 12 éven át Magyarország, a magyar társadalom javára fordítják megszerzett tudásukat. A hallgató tehát szabadon dönthet: ingyen tanul és a diploma megszerzése után néhány éven át hazájában vállal munkát, vagy elutasítja az állam nagylelkű felajánlását, hogy több millió forintot kifizet helyette, és inkább maga finanszírozza tanulmányait, amelyhez igénybe veheti a diákhitel 2-t. Az állami támogatást választóknak a szerződéskötés kötelező. Ezért Hoffmann Rózsa úgy gondolja, hogy a röghöz kötés kifejezést semmiképpen sem helyes hát használni. A történelemből kölcsönvett fogalomhoz erőszak és kényszer kötődik, holott ebben az esetben erről nincs szó.

A korábbiakhoz képest ez komoly változás, de más országokban sem osztogatják minden feltétel nélkül az ösztöndíjakat - folytatta érvelését Hoffmann Rózsa. Nagyon sok országban jelentős összegű tandíjat kell fizetni, bár kétségkívül olyan országok is akadnak szép számmal, ahol a képzés ingyenes. A változások miatt mégsem életszerű azt feltételezni, hogy magyar hallgatók tömegesen olyan országokba mennek majd tanulni, ahol nem, vagy csak jelképes összeget kell fizetni. A lelki tényezőktől, emberi, baráti, családi kötelékektől elvonatkoztatva anyagilag is súlyos teherrel jár egy ilyen döntés - vélte a keresztény demokarata politikus. Ausztriában például a megélhetés költsége egy hónapra 500 euró, ami 300 forintos árfolyammal számolva havi 150 ezer forint. Az a tapasztalatuk, hogy a fiatalok nagy többsége nem korlátként éli meg, ha hazájában kell dolgozni, hanem normális, természetes következményeként annak, hogy magyarnak született. Gyermekeink itt akarnak családot alapítani, itt akarnak munkát vállalni. Közben persze elmehetnek külföldre is tapasztalatokat gyűjteni, hiszen a hallgatói szerződések csupán arról szólnak, hogy a 40 évnyi aktív munkaviszonyból átlagban 10 évet kell Magyarországon dolgozni. Aki azt mondja, hogy a 40 év aktív időszakát külföldön akarja leélni, megteheti nyugodtan, csak ebben az esetben vissza kell fizetnie az államnak taníttatása árát - mondta el Hoffmann Rózsa. Az új rendszer a döntésben nagyobb felelősséget hárít a hallgatókra, ez a fajta felelős gondolkodás pedig a tanulásban is megmutatkozik majd - vélte. Ugyanebbe az irányba hat az a szabály is, hogy az állami ösztöndíjasoknak meghatározott időn belül meg kell szerezniük a diplomájukat. Nem lehet visszaélni a kapott támogatással. Az emberek igazságérzete is ezt diktálja.

Hoffmann Rózsa a hamarosan nyilvánosságra kerülő Nemzeti alaptantervről elmondta, hogy struktúrájában ugyan őrzi a hagyományokat, de ez egy új alaptanterv lesz. Visszatérés a ’95-ös Nemzeti alaptantervnek ahhoz a 2003-ig élő jellemzőjéhez, hogy meg kell határozni az iskolákban kötelezően közvetítendő műveltségtartalmak minimumát. Az új Nemzeti alaptantervet kiegészítik a nemzeti és egyetemes műveltségtartalmakkal és a XXI. század korszerű ismereteivel, amelyhez kötelezően választható kerettanterveket rendelnek - ismertette a terveket az államtitkár. A műveltségi területek megnevezésében valószínűleg nem, de a közös követelmények részben lesz változás. Az új alaptanterv több olyan közös célt, feladatot jelenít meg, amelyeket következetesen végig kell vezetni minden műveltségi területen. Előtérbe kerülnek azok az erkölcsi nevelési értékek, amelyek megfelelnek az alaptörvényünknek és a Nemzeti Együttműködés Programjából is kiolvashatók. Ilyen a munka elsődlegessége, kötelességteljesítés, tisztességes, becsületes élet, hazafiság. Ezek sajnos a korábbi években háttérbe szorultak - jelezte Hoffmann Rózsa. A gyerekeknek az iskolában meg kell szokniuk, hogy tanulniuk kell, a kötelességeket teljesíteni kell. A tévesen értelmezett gyermekközpontú pedagógia ezt nem tipikusan várta el. A Nemzeti alaptantervet a konkrét iskolai gyakorlatban kerettantervek teszik majd alkalmazhatóvá, amelyek közül az iskoláknak választani kell. Erre épül majd az iskola helyi tanterve, amelyben az intézmény meghatározhatja a rendelkezésére bocsátott 10 százaléknyi szabadidő felhasználását, eltöltésének szabályait, a módszertant, a preferenciákat. Az iskolák önállósága megmarad, kijelölt keretek között lehetőségeik, igényeik szerint a szülői elvárásokra adekvát válaszokat adhatnak.

Az egész napos iskola bevezetésével kapcsolatban az államtitkár asszony elmondta, hogy minél előbb szeretnék megvalósítani, de nyilvánvalóan több ezer intézményben egyik napról a másikra ilyen jelentős változásokat nem lehet véghezvinni. Még akkor sem, ha sok helyen, főleg alsó tagozaton már most is egész napos rendszerben működnek az iskolák. Terveik szerint a jövőben délután 4 óráig az iskolák színes és tartalmas programokat kínálnak majd a gyerekeknek. Az egész napos iskola jó eszköze lehet a hátrányos helyzet leküzdésének, bevezetésétől a társadalom kettészakadásának megállítását és megfordítását remélik. Ehhez szükséges az is, hogy a pedagógusok a teljes munkaidejüket az iskolában töltsék. 2013. szeptember 1-jétől indul a pedagógusi életpályamodell, amely elvárja a pedagógusoktól, hogy a heti munkaidejük 80 százalékát a gyerekekkel töltsék. Ez fontos feltétele az egész napos iskola bevezethetőségének is. A mai iskola sajnos nem ilyen elveken működik, a tanárok egy része óraadóként értelmezi a munkaviszonyát, ezért sincs elegendő délutáni foglalkozás. Az új rendszerben lesz idő kirándulni, múzeumba menni vagy éppen külön matekot tartani, mert a pedagógusok az iskolában lesznek - mondta Hoffmann Rózsa.

Az eredeti interjú megtekinthető a hvg.hu-n: http://hvg.hu/itthon/20120131_hoffmann_oktatas_diakhitel