A tanárembereket, a tanítókat rengeteg jelzővel illettek írók és gondolkodók. Nevezték őket lámpásoknak, a nemzet napszámosainak, gyémántcsiszolóknak, vagy szívesen idézem a XVI. századi költő szavait, aki így írt: „A tanári pálya minden más pályánál tágasabb, távlatosabb, határtalanabb, s mint a Nílus termékeny vize, túlárad saját partjain” – mondta a kereszténydemokrata politikus.

Hangsúlyozta: a jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztétikus, lélekbúvár, művész- és mesterember egy személyben, s nemcsak tudását közvetíti, bár ez sem kevés, hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész, életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó és eleven hidat épít az eszmény és a mindennap, az elvontság és a tapasztalás közé.

Nagyon szép ez a megközelítés, és sorolhatnám a szebbnél szebb és találóbbnál találóbb idézeteket, amelyek mind a tanár munkáját érintik – jelentette ki Hoffmann Rózsa, majd Antoine de Saint-Exupéry egyik gondolatát idézve hozzátette: ha a tanár azt akarja, hogy a tanítványai hidat építsenek, akkor nem fát és szerszámot ad nekik először, hanem fel kell hogy keltse a vágyukat a tenger iránt.

Ez a tanári hivatásnak talán a lényege, hogy felkeltse a vágyát a tanítványoknak a tenger iránt, a jövő iránt, a kutatás, a tanulás iránt. Hogyan képes ennek eleget tenni egy pedagógus? – tette fel a kérdést a volt köznevelési államtitkár.Ez is rávilágít arra, hogy bizony nNem könnyű mesterség, nem könnyű hivatás ez! A saját személyiségében, emberségében ott vannak azok a tartalékok, de azért nem mindegy, hogy mennyire segíti őt az állam abban, hogy minden jogos elvárásnak megfeleljen – jegyezte meg.

Hoffmann Rózsa felszólalásában méltatlannak nevezte, hogy ellenzéki politikusok a pedagógusnap ürügyén politikai támadásokat indítanak a kormány oktatáspolitikája ellen. Kitért arra, hogy az egyik felszólaló például arról beszélt, hogy az állam milyen központosítást hajtott végre. Mintegy válaszul Eötvös József példáját hozta fel, aki már 1840-ben, február 23-án tartott beszédében kifejtette azt, hogy az államnak generális felelőssége van a tekintetben, hogy hogyan zajlik egy országban a nevelés, és nem vitatta, miközben ugyanez az Eötvös József természetesen az iskolák önállósága mellett is érvelt. „Nos, mi pontosan ezt tettük a 2010-ben elkezdődött kormányzás idején, hogy megerősítettük az állam szerepét, de az iskoláknak, a szellemi műhelyeknek az önállóságát is fenntartottuk. Szintén Eötvös József nevéhez fűződik a tanárképzés deklarálása és intézményrendszerének a megteremtése. 1848-ban már szót emelt a tanárképzés érdekében, és az ő elképzeléseit végül csak gróf Klebelsberg Kunó tudta megvalósítani” – jelentette ki a volt köznevelési államtitkár.

„Mi is megújítottuk a tanárképzést, aminek eredményeképpen már az elmúlt évben és az idén is lényegesen több hallgató, fiatal jelentkezett a tanári pályákra, amelyben mind a tanári pálya megbecsülése testesül meg. És folytathatnám mindazokat az intézkedéseket a pedagógus-életpályán keresztül, amelyről szintén sok szó esett, de inkább azt emelném ki, hogy az állam és az önkormányzatok és az igazgatók és a civil társadalom minden évben nagyon komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy minél több kiváló pedagógus kapja meg az őt megillető kitüntetést” – mondta a politikus.

Kijelentette: nagy boldogság volt az elmúlt héten a Bonis Bona-díj átadásán részt venni, a Balog Zoltán miniszter úr által átadott kitüntetések átadásakor látni, hogy nemcsak a tanárok, hanem a szülők és a diákok is örültek.

„Isten éltesse a kollégákat! – mondta  Hoffmann Rózsa, majd zárógondolatként a pedagógusoknak hivatásuk gyakorlásához további erőt, hitet és kitartást kívánt.