Jorge Mario Bergoglio argentin bíborost választották meg március 13-án a római katolikus egyház új vezetőjének. A 266. pápa a Ferenc nevet választotta, így ezen néven foglalja el – első latin-amerikaiként és első jezsuitaként – Szent Péter trónját. Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires 76 éves jezsuita érseke, s mindvégig szerepelt a pápaesélyesek között, bár nem az elsők között.
Megválasztása azt jelezheti, hogy az egyház nagyobb súlyt helyez az Európán kívüli világra, ahol immár a katolikusok többsége – egyedül Latin-Amerikában 42 százalékuk – él.
A pápaválasztásra jogosult bíborosok kedd délután kezdték meg a tanácskozásukat, s már másnap, az ötödik szavazási fordulóban döntésre jutottak az új egyházfő személyéről. Az eredményes szavazás jeleként szerdán 19 óra 6 perckor szállt fel a fehér füst a Sixtus-kápolna kéményéből, majd megszólaltak a harangok is, először a Szent Péter-bazilikában, majd egész Rómában.
A francia Jean-Louis Tauran, a korelnök protodiakónus bíboros valamivel több mint egy órával később jelentette be a Szent Péter bazilika erkélyéről, hogy Jorge Mario Bergoglio bíborost választották meg pápának a konklávén.
A Szent Péter téren várakozók – hívők, zarándokok és kíváncsiskodó turisták vegyesen – üdvrivalgásban törtek ki a fehér füst láttán. A hideg eső ellenére egyre többen érkeztek a térre, s a már százezres tömeg üdvrivalgással köszöntötte Tauran bíborost, majd a néhány perccel később immár a fehér pápai ruhába átöltözött Bergoglio bíborost, aki urbi et orbi – a városnak, Rómának és a világnak – mondott áldást.
A hívőket üdvözlő beszédében az új pápa úgy fogalmazott, hogy a római egyház, a püspök és a nép kezdje meg útját a testvériség, a szeretet és az egymás iránti bizalom szellemében. „Továbbra is imádkozzunk önmagunkért, egymásért, hogy érvényesüljön ez a nagy testvériség” – mondta I. Ferenc, kifejezve reményét, hogy ez az út gyümölcsöző lesz az evangelizáció szempontjából.
A pápa megemlékezett elődjéről, XVI. Benedekről, akiért imát mondott, és aki hivatalos vatikáni források szerint televízión kísérte figyelemmel a fehér füst felszállását, az új egyházfő megválasztásának a bejelentését, akárcsak Ferenc rövid beszédét.
„Most szeretnék áldást osztani, de egy szívességre kérlek benneteket. Mielőtt a püspök megáldaná a népet, én arra kérlek benneteket, imádkozzatok Istenhez, hogy áldja meg a püspökötöket” – mondta a Szent Péter téren összegyűlt hatalmas, meghatódott tömeg előtt az új egyházfő.
A 20. század eleje óta kilenc pápát választottak a Vatikánban, a pápaválasztó konklávék időtartama 2-5 nap között mozgott. Az előző katolikus egyházfők közül Joseph Ratzingert (XVI. Benedeket) 2005-ben a negyedik, Karol Wojtylát (II. János Pált) 1978 októberében a nyolcadik, Albino Lucianit (I. János Pált) ugyancsak 1978-ban, de augusztusban a negyedik „körben” választották pápává.
A II. János Pál pápa halála után tartott konklávén állítólag Bergoglio bíboros volt Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa legnagyobb vetélytársa, s a szoros negyedik forduló után maga kérte, hogy támogatói ne rá szavazzanak. Szinte az egész karrierjét a hazájában, Argentínában töltötte, s javára írják az argentin katolikus egyház megújítását, amely az egyik legkonzervatívabb volt Latin-Amerikában.
Bergoglio bíboros konzervatív teológiai nézeteket vall, elutasítja az abortuszt, a fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát és az eutanáziát. Ugyanakkor küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen, határozottan kiáll a szegények mellett, együttérzést mutat az AIDS-betegekkel és megrótta azokat a papokat, akik nem voltak hajlandóak megkeresztelni a házasságon kívül született gyermekeket. Az egyházat megrázó botrányokban érintetlen, s mind a konzervatív, mind a mérsékeltek tisztelik intelligenciáját, szerénységét és lelkipásztori munkáját.
