„Semjén Zsolt afölött örvendezett nekem az imént az ülésteremben, hogy most a botránynak köszönhetően legalább lesznek olvasói a doktori értekezésének. Nem tudom, irónia volt ez, vagy inkább öngyógyítás – mondta lapunknak Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke. – Úgy általában azt gondolom, hogy nem mennyiségi, hanem minőségi feltételeknek kell megfeleljen minden tudományos értekezés. Attól még lehet akár kiváló is egy mű, hogy kilencvenkilenc százalékban idézet, csak legyen benne legalább egyetlen eredeti gondolat, mondjuk egy e egyenlő emszer cé négyzet. A miniszterelnök-helyettes által alkalmazott 40 százaléknyi idézet, különösen a régebbi gyakorlat szerint, nem számít kiugróan magas aránynak.”

Pokorni Zoltán egyébként nem olvasta az obligát disszertációt. A műveltség e méltányolható hiányossága Hiller Istvánnál is fellelhető.

„Fölmelegítve csak a káposzta jó” – ezt már a szocialisták volt oktatási minisztere mondja, arra utalva, hogy bár Schmitt Pál csúcspozíciója plágiumon bukott, ez a töltény aligha lesz alkalmas ahhoz, hogy a fővadászt is elejtse.

Hiller is azt emeli ki: a lényeg, hogy tartalmazzon saját gondolatot a disszertáció. „Nincs kritérium a százalékos arányt illetően. A tudomány rétegesen épül fel, az újak hozzáteszik a magukét az elődök által felhalmozott tudáshoz. Az önmagában nem bűn, sőt elvárás, hogy a jelölt elolvassa az általa kutatott témában megjelent műveket. Az persze követelmény, hogy a szerző az idézetek mellett tüntesse fel a forrást.”

A képviselőnek felvetettük, hogy Semjén Zsolt az első, teológiai értekezésében még a formai követelményeknek megfelelően citált forrásmunkákat, utóbb, szociológia dolgozatában azonban már saját gondolatként tüntette fel a jelzett ideákat. „Ez határeset. Hogy megítélhessem, el kéne mélyednem az összes érintett szövegben.”

„Nem komoly ügy – summázott végül Hiller István. – És én magam sem kívánok ügyet csinálni belőle.”