A regény főszereplőjének, Butler grófnak azt ajánlja ügyvédje, hogy fogadja fel a híres kémet, - aki a magyar jakobinusokat vérpadra juttatta – és az kémlelje ki feleségének magánügyeit. A gróf visszariad attól, hogy ilyen emberrel kerüljön kapcsolatba, mire az ügyvéd így válaszol: - „Avagy látott már méltóságod megyéspüspököt ürgét önteni?”

Vagyis a kém egykor a közfelfogás szerint a társadalom legaljához tartozott, egy megítélés alá esett az ürgeöntő vándorcigánnyal. Pedig mások utáni leskelődés, mint annyi más dolog, egyidős a civilizációval. Állítólag Ötzi, a gleccserbe fagyott ősember úgy halt meg, hogy valaki hátba lőtte, vagy hátba döfte, ott fenn több ezer méter magasságban.

Az efféle munka nemrégen még a kommunista titkosszolgálatok kelléktárához tartozott csak úgy, amint kifinomultabb változatai is, mint a rágalmazás, álhírek terjesztése, hamis dokumentumok gyártása. Gondoljunk csak Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő miniszternek arra a bejelentésére, hogy terrorakció készül egy Fidesz-nagygyűlés ellen, és ezért jobb lenne elhalasztani. Meg arra, hogy március 14-én mesterlövészeknek kellett védelmeznie Gyurcsány miniszterelnököt a merénylőktől.

Sőt, öregemberek még emlékeznek arra is, hogy valakik beugratták Orbánt Viktort első miniszterelnöksége idején azzal, hogy megfigyelik, aztán nem tudta bizonyítani, és ő maradt szégyenben. Pedig ha a szocialisták zsoldjában álló titkosszolgák valaha valakit megfigyeltek, az alighanem Orbán Viktor volt.

Ezek a históriák csak a látható megnyilvánulásai voltak a szocialista ürgeöntők és megbízóik mesterkedéseinek. Egészen biztos, hogy régebben magasabb színvonalon öntötték az ürgét, olykor életre-halálra, de még hatalmuk hanyatlásakor is ők voltak a pártállam tényleges urai.

Mindenütt a titkosszolgálatok megbízottai döntöttek személyi ügyekben, aki nekik nem tetszett, az semmi jóra nem számíthatott. Értettek a szellemi és erkölcsi méregkeveréshez, alaptalan gyanúsításokhoz, de kicsinyesek és gyávák voltak, egymást is rettegésben tartották.

Tudvalévő, hogy fedőcégek révén saját gazdasági hálózatuk volt és ma sem tudható, hogy az állam létező üzleti összeköttetési közül melyikben lapulnak még az ő embereik. Mai napig is jelen vannak a külkapcsolatokban, összeköttetésben más államok ürgeöntőivel.

Valahol itt kellene keresni a most nyolcvan évre zárolt nagy titok nyitját. Valószínűleg összetévesztették az állam érdekeit az ürgeöntő szervezet túlélőinek érdekeivel.

Jellemző példája ennek a Földesi-Szabó féle milliárdos csempészet, amelyet – a jelek szerint – szerettek volna titkosszolgálati címszó alatt saját zsebre működtetni. Amint azt a pártállami időkben megszokták, amikor a fedőcégeik vámmentességet élveztek. Ezt összetévesztették, vagy szándékosan összekeverték az altruista társadalmi szervezetek vámmentességével.

A különbség mindössze annyi, hogy a jótékonysági szervezetek a vámmentesen behozott adományokat térítés nélkül osztják ki rászorulók között. Az ürgeöntők pedig értékesítik és ellenértékét saját céljaikra fordítják. Ürgeöntésre, vagy csak egyszerűen osztoznak rajta.

Ha az utóbbi történt, és ehhez Szilvásy, Laborcz vagy Galambos segédkeztek, szemet hunytak, az bűnpártolás. De ha történetesen ebből fedeztek külső-belső titkosszolgálati tevékenységet, az akár kémkedés is lehet. Ismerve Szilvásy és társainak magas színvonalú és éles elmére való szereplését az UDZ-ügyben és a szintén nagy felkészültségre valló Dávid Ibolya – Herényi-féle adatfelhasználási perben, elképzelhető, hogy belekeveredtek a Földesi-Szabó-féle csempészetbe is.

Aki pedig látta barátcsuhában és kapucniban az ügyészségre becsempészett szuperkémet is, szentül hiheti, hogy valami különösen zavaros históriába keveredtek a mi fő-ürgeöntőink.

A nagy magyar ürgeöntés története is még mindig feltárásra vár, és legújabb fordulatának történetét a még meg sem születtek is csak késő öregkorukban ismerhetik meg. Eddig csak az ürgéket láttuk, az elmúlt hatvan évre visszatekintve. Mióta az ürge már védett állat, most először firtatják a szakma régi szakembereinek ügyeit is. Mélyen az ürgelyukban.