Örömmel olvastam Szabados Ádám értékes, immáron két blogbejegyzését az evangelikus.hu-n, a reformatus.hu-n, illetve saját oldalán (http://divinity.szabadosadam.hu) a 20. század egyik legjelentősebb, szellemileg kálvini-kanti építkezést megvalósító holland gondolkodójáról, a református jogász-filozófus, a reformációi filozófiai irány nagyformátumú alapítójáról, Herman Dooyeweerdről (1894-1977). Egészen pontosan a dooyeweerdei kultúrkritikáról, a The Roots of Western Culture (A nyugati kultúra gyökerei) című tanulmánykötetéről Szabados Ádám közlésében. Ahhoz, hogy eszmetörténetileg el tudjuk helyezni ezt a nagyszabású református gondolkodót, aki a német és angolszász gondolkodás csúcsain találhatók közé emelte a reformáció kora óta a különféle református-kálvinista eszmeáramlatokban erjedő és érlelődő holland filozófiát, ismerkedjünk meg röviden a reformációi filozófia lényegével, ennek kontextusában Dooyeweerd életművével. Ezzel kiegészítve és talán a későbbiekben blogdialógusra jutva Szabados Ádám értékes és a holland filozófust bemutató gondolataival. Mindenképpen hiánypótló a Dooyeweerd eszmerendszerével történő magyar nyelvű foglalkozás. Egyelőre a blogdialógus részemről arra irányul, hogy megismertessem a magyar érdeklődő olvasókkal e nagyszerű 20. századi, mindmáig ható gondolkodó rendszerének sarkalatos pontjait, s utána keressük a Kárpát-medencei szellemdimenzióban a leginkább visszhangos és átvehető megállapításokat.
A REFORMÁCIÓI FILOZÓFIÁRÓL AVAGY A FILOZÓFIA REFORMÁCIÓJÁRÓL
Szinte lehetetlen különválasztani Herman Dooyeweerdet, illetve a reformációi filozófiát, vagy sógorát, a református teológus D. H. Th. Vollenhovent (1892-1978) ennek az irányzatnak megszületésétől, jóllehet mára ez az erőteljes gondolkodási sodrás végighullámzott a fél világon. Százas nagyságrendben vannak ennek az „iskolának” követői, alkotói Hollandián kívül Európa más helyein, Franciaországban, de az USA-ban, Kanadában és Latin-Amerikában, valamint Dél-Afrikában is. Nyilvánvaló, hogy a kiteljesedő és egyre differenciáltabbá váló reformációi filozófia kezdetén ők állnak, de a gyökerek mélyebbek. Hol vannak tehát a reformációi filozófia (reformational philosophy az angolban, Reformation der Philosophie azaz a filozófia reformációja a németben) szellemtörténeti gyökerei?
A kuyperi neo-kálvinizmus befolyása Dooyeweerdre
Dooyeweerdnek és Vollenhovennek is a holland új-kálvinizmus a szellemi szülőföldje, közelebbről az az újjáformálódás, amin a 20. század elején a kálvinizmus Abraham Kuyper (1837-1920) és Herman Bavinck (1854-1921) korszakos munkássága révén átment. Kuyper Isten abszolút szuverenitásának a visszatérő hangsúlyozásával és Isten dicsőségének az élet minden területén történő keresésével és szolgálatával mintegy gondolkodási tengellyé és gyakorlati etikai elvvé emelte a Szentháromság Istenre figyelést, dicsőségének szolgálatát a holland nép számára. E centrális gondolat felől indulva, Kuyper elutasította a liberalizmust és a modernizmust. Arra törekedett, hogy a kálvinizmust (Het Calvinisme) Kampentől Princetonig életelvvé ültesse át. Mindezt hitvallásos kötődésben, a korszellemmel szemben bibliai szabadsággal és kritikusan gyakorolta. Bázisa a Biblia után a dordrechti és a heidelbergi református hitvallás volt. Kuyper miniszterelnökként, illetve az Antirevolucionista Párt vezetőjeként a kálvinista elveknek gyakorlati, szociális tettekre váltására törekedett – nem eredménytelenül. Karizmatikus prófétai személyiségével, amint őt a holland újságok mind gyakrabban titulálták, „második Mózesként” kivezette a holland kálvinizmust a felekezeti és teológia bezártságból, beszűkült helyzetből, s azt a neo-kálvinizmus formájában élet-, és világszemléletté tágította, bővítette, igen dinamikus kultúraformáló erővé. A neo-kálvinizmus Kuyper felfogásában „önálló életvezetés, ami egy életelvből az élet minden részére levonta a következtetést” (így fogalmazott 1898-ban tartott princetoni előadásaiban). Minden másfajta élet-, és világszemléletet, így a pogányságot, az iszlámizmust, a romanizmust és a modernizmust meg kívánt haladni szemléletének mélységével, irányvonalai egyértelműségével és a fejlődési fokozatokban, hogy az emberiséget még tovább vezesse egy magasabb szintre (Het Calvinisme-ban leírtak szerint).
A kálvinista filozófia a táptalaj
Kuyper gondolatvilága, törekvése, szellemi irányultsága egész életén át hatással volt rá. Dooyeweerd a szülői házban a Biblia mellett a múlt század elejének általános és jó holland református szokása szerint a kuyperi gondolatvilágot közvetítő újságokat olvasták, a „De Standaard”-ot és a „De Heraut”-ot. Dooyeweerd neo-kálvinista klasszikus gimnáziumba járt, majd az amszterdami Szabadegyetemen jogi tanulmányokat folytatott, s ott doktorált. Igen lényeges szellemi kibontakozásában, hogy négy éven át igazgatója volt (1922-1926) az Abraham Kuyper Alapítványnak Den Haagban, s 40 éven át a Szabadegyetem jogfilozófiai professzora. Ez alatt építette fel hatalmas és precízen kidolgozott filozófiai rendszerét. Kuyper befolyására gondolta át, fogalmazta meg a keresztyén hit és vallás viszonyát a tudományhoz, a kultúrához és az emberek időben megvalósuló együttélése különböző formáihoz. Élete fő feladatának, küldetésének tekintette saját fogalmazása szerint a neo-kálvinista alapeszmék megvalósítását, amint erről 1922-ben írt igazgatói kinevezése alkalmából. Kuyper amerikai előadássorozatának tételére többször is visszatér: „A kálvinizmus elmélyült filozófiai tekintettel szemléli és elemzi az életet, s lényegéből követezően megteremti az alapokat az ismeretelmélethez, a tudományelmélethez, a pszichológiához, a történelemszemlélethez, a jogtudományhoz, és a politikatudományhoz”.
A filozófia reformációja, nem reformja – „A törvényeszme filozófiája”
A kuyperi református alapokra építkezve, azoktól inspirálva Dooyeweerd hatalmas szellemi építkezésbe kezd 1922-től. Kidolgozza a neo-kálvinista alapelvek jelentőségét, szerepét, helyét és kifejeződését a jogban, a gazdaságtanban és a politikában. 1924-ben programadásként fogalmazza meg: a neo-kálvinista élet- és világszemlélet/világnézet „igen mély filozófiai betekintést tesz lehetővé az élet minden területére”. Életét tette fel a filozófia reformációjára, reformációjáért. A filozófia kálvinista szellemben történő átgondolására és megírására, nem reformjára, hanem alapvető átgondolására. A világos filozófiai rendszer kidolgozása éveket vett igénybe, az első változattal 1935-36-ra lett kész. Háromkötetes magnum opusa, hatalmas műve valóban a holland református szellem nemzetközi és történelmi összehasonlításban is kivételes csúcsteljesítménye. Holland címe: De Wijsbegeerte der Wetsidee, azaz „A törvényeszme filozófiája”. Ez a műve lett a kálvinista vagy reformátori/reformációs filozófia fundamentuma. Nagy opusa fő vonalainak ismertetésére későbbiekben még visszatérünk.
A nemzetközi alkotóközösséggé szélesedett és differenciálódott reformációi filozófia folyóirata a mai napig megjelenik Philosophia Reformata címen, olyan tematikus könyvsorozatokat inspirált, mint a Christelijk Perspectief – Keresztyén távlatok, vagy a Verantwoording – Felelősség. Dooyeweerd gondolatai hazájában, főként református körökben hamarosan ismertté és befolyásossá váltak. Különböző egyetemeken tanszékek alakultak a Kálvinista/Reformátori Filozófia oktatására (Groningenben, Utrechtben, Leidenben, Rotterdamban, Delftben, Eidhovenben – hazánknyi kis országban ennyi egyetemen!).
Krisztus-origójú keresztyén filozófia – Isten dicsőségére felfénylő eszmefáklyák
Lényeges szempont Dooyeweerd nagy műve és korszakos reformációi filozófiája megszületésében, és megértésében, amint azt ő maga megfogalmazta, hogy segítségével „a radikális, azaz gyökeres, lényegi és belsőleg lezajló reformációját végezze el a filozófiai gondolkodásnak”. Erről a törekvéséről, a filozófia radikális reformációjáról később sógora, Vollenhoven könyvet is írt. Ezt a reformációt ő csak kálvini alapokon szándékozta végrehajtani. Úgy vélte, hogy a lutheri teológiai és gondolkodási hagyományban erőteljesebben kap hangsúlyt a kettősség, a dualizmus. Kálvinnál és a kálvini örökségben, valamint a kuyperi gondolkodásban radikális és egységes, egyetemes szellemi dinamikával jelenik meg és érvényesül Krisztus királyi uralmának a gondolata, és valósága. Ez pedig az élet és az emberi gondolkodás egészét és részeit is áthatja és átfogja. Ezzel együtt nem valamiféle filozófiai iskolát vagy irányzatot akart kialakítani, hanem a reformáció felekezeti nyitottságát, bibliai egyetemességét képviselte, s ezért írt gyakran a keresztyén törvényeszméről. Arra törekedett nagyon határozottan, hogy mindenfajta immanens filozófiával szemben, aminek kiindulópontja csak és kizárólag az emberi ész, a keresztyén filozófiát helyezze szembe kritikus antitézisként. Az egész filozófiai gondolkodás radikális átformálásának, átépítésének a gyökere az, hogy szerinte a gondolkodásnak Krisztusban kell megalapozódnia, Őtőle, Őbelőle kell kiindulnia. S ez valami egészen más, mint az immamencia-filozófiák sora, melyekben mindig valamilyen emberi elgondolás az origó és a cél, s ennek abszolutizálása megy végbe. A keresztyén filozófia Krisztus-origójú valósága és mozgása következtében radikálisan különbözik az emberi értelemből kiinduló immanencia-filozófiáktól. „Vallásos” beállítottsága a filozófiai gondolkodás egész menetét, mozgását áthatja és befolyásolja. Ez a Krisztus-origójú radikális filozófia elutasít mindenfajta szintézis vagy konvergencia elképzelést és törekvést, ami a gondolkodás történetében arra irányult, hogy a filozófia igazi reformációja helyett alkalmazkodó álmegoldásokat, kompromisszumokat hozzon létre a keresztyén és a nem-keresztyén gondolatok keverésével, erőltetett összeillesztésével. Persze Dooyeweerd is tisztában volt azzal, és ezt meg is fogalmazta, hogy nem lehet pusztán antitézisből felépíteni egy rendszert. Hiszen a reformáció sem volt „teremtés a semmiből”, így a keresztyén gondolkodás történetét sem lehet figyelmen kívül hagyni. Különben filozófiai gőghöz vezetne ez a „felejtés” vagy szándékos eszmei kizárást, torzulást szülne. Ezt írta erről, hogy „filozófiája ezernyi kötelékkel kötődik a történelmi fejlődéshez és a szaktudományos gondolkodás történetéhez”. Az általános kegyelem, a gratia universalis jeleként fogta fel, hogy a gondolkodás történetében adódtak világító fáklyák, akik Isten dicsőségének szolgálatára lobbantak fel egy-egy eszmetörténeti korszakban. Ebben az értelemben a filozófia reformációja vagy a reformációi filozófia antitézis a helyreállításért, az Isten dicsőségére megvalósuló eszmei felfénylés érdekében. Valójában Dooyeweerd egész reformációi filozófiája is egy ilyen, Isten dicsőségére kigyúló, messze fénylő fáklyának tekinthető a 20. század gondolkodástörténetében. (Folytatjuk)
Írta: Dr. Békefy Lajos PhD, a KDNP PM külügyi titkára
