Otthonossá tette a hont, szeretettel bélelte ki az országot
Minden elmúlás az életet idézi fel, az élet hangját erősíti, az egykor köztünk, velünk, előttünk éltek arcát emeli még közelebb hozzánk. Ilyen módon támad fel és rögzül Jókai Anna, a nemzet írójának és lelkiismeretének hangja és arca bennem. Érette Istennek mondott hálaadásképpen és a Jákób lajtorjáján annyi lépcsőfokot megjárt, angyalokkal találkozó, társalkodó írónőnk előtti tiszteletadásként jegyzem le most emlékemet. Pár mondatot. Azzal a bizonyossággal, hogy sokan megérzik majd e pár mondatból: igen, ilyen Ő. Ilyen Ő, aki a kortárs irodalomban Követ volt, az evangélium modern hárfása, énekese, regélője, tanúja. Aki valóban keresztyén értékeket tanított mindhalálig pedagógusként, azzal a sajátos és páratlan közvetlenséggel, és hanglejtéssel, magyar szavaink szeretetteljes formálásával, és kiejtésével, amire csak a honban és otthonban gondolkodó legjobbak képesek. A haza társalkodónője volt Ő. Megtisztelő volt, ha valakit tegezve szólított meg. Nem letegezett, hanem “feltegezett”, olyan szintre hozta fel a megszólított embert, közösséget, hazát, hont és otthont, ami a felfedezés gyönyörűsége és a megbecsültség páratlan pillanata volt - mindannyiunknak. Lelki lakhatóságot kölcsönzött hazának, nemzetnek, országnak. Haza-, és otthonosság élményt adott az olykor annyira elidegenített ország fogalomnak. Jákób lajtorján - s hadd idézzem regényeit - fel-le járt a lelke, fantáziája, Ő maga. Ez a lajtorja a találkozások lajtorjája lett. Neki és nekünk is - égiekkel és földiekkel. Istennel és honfitársainkkal. Emelkedett közelséggé - távolságtartást oszlató személyes csodává. Emelkedésé és emelésé. Lajtorjás, mennyei magasból mondhatta el, amit Mestere is: Ne féljetek! Bölcsek és pásztorok figyeltek tollvonásaira, írásaira, könyveire, szavára. Nem véletlen, hogy apokrif imák, istenhódolás és embertisztelet betűi, szavai formálódtak tolla nyomán. És beszélgetések. Ahogyan azt - s erre éppen a reformáció 500. évében jó emlékezni – Luther nyomán az Asztali beszélgetésekben tette. Az evangélikus értelmiségiekkel, Lengyel Annával az értelmiség küldetéséről és felelősségéről. Fabiny Tiborral, Csepregi Andrással, Heller Ágnessel a második fordulóban a honnan jövünk, hová megyünk, kik vagyunk egyszerű kérdéseinek a legmélyebb filozófiai és egzisztenciális lélekrétegeket megmozgató verbális „ásatásában”. Ezekben nem csak az ökumenikus fogalmat messze meghaladó keresztyén egyetemességnek a szép leckéit hallhattuk Tőle, hanem azt a szellemi-lelki nyitottságot is érezhettük, ami katolikus hite és meggyőződése mélyén a Krisztus-közelség gyökeres egyetemességéből táplálkozott. És hogy hitbeli, konfesszionális gyökerei egyetemességéről is megemlékezzünk, övéivel megélt belső koinóniája, hitsorsosi elkötelezettsége szép jeleinek és intéseinek sorát hagyta ránk. A Manréza kiadványsorozatban odatársult egyháza katolikus tanítóihoz, magyar nyelvmestereihez. Így született Beer Miklós püspökkel, Polcz Alaine pszichológus-írónővel, Sajgó Szabolcs jezsuitával az „Élet, hit, lélek”, Kozma Imrével „A remény ablaka”, Korzenszky Richárddal „A hit kapuja”.
Egy telefonhívás szimbolikája
2016. január 4. volt, délelőtt. Megcsörrent a mobilom. Felvettem. S kit hallanak füleim? A maga sajátos, szeretetteljes, nyugodt hangján és hangsúlyozásával mondta:
- Jókai Anna vagyok. - S mielőtt még gyorsan visszaköszöntem volna, lendületesen folytatta:
- Drága Lajos! Köszönöm a küldeményt, a Kereszttűzben kötetet. Nagyon megrendítő a keresztyénüldözésről írt könyved. Nem tudtam letenni, egy nap alatt átolvastam. Megrendített az utolsó oldalon közölt “Ima menekülőkért, menekültekért”. Az is megragadott, amit a szerzői előszóban írtál, a tényigazságról, a személyes sorsigazságról, és az örök igazságról. Meg az írástudók felelősségéről. Szívemből szóltál.
- Köszönöm, engedje meg, hogy erre a megtisztelő telefonhívásra válaszként és köszönetképpen megküldjem 2016-ra írt szabad-vers áldáskívánásomat, meg a Mai Magyar Miatyánkot. Kérem, adja meg email címét.
- Ne haragudj - felkacagott gyöngyösen -, azt nem tudom megadni. Nem azért, mert nem szeretném, hanem mert nem olvasok emailt, nem szeretem ezt a műfajt. Nyomtasd ki kérlek, s küldd el lakáscímemre. Mint a könyvet.
- Azonnal megteszem, mert szeretném, ha véleményezné.
- Drága Lajos! Most az a legfontosabb, hogy mi keresztyének fogjunk össze. Fogjuk meg szorosan egymás kezét! Nagyon nagy bajban van Európa és úgy látszik, nekünk ismét feladatunk van. Hogy ezt teljesíthessük, össze kell fognunk. Csak ezt akartam mondani, hogy mi, bár különféle a vallásunk, egyházunk, de egy táborban vagyunk, együtt kell tovább küzdenünk. Örülök, hogy elértelek, Isten áldjon...
Pár nap múlva megküldtem Jókai Annának két orációcskámat, amiket majd az Ő imádsága után, most tiszteletére újra közzé teszek. És a beszélgetésben nevesített Kereszttűzben kötetem borítóját, amit Neki ajánlva küldtem el a Barankovics Alapítvány kedves munkatársnőjén, Rugyai Zsófián keresztül.
Igen, ennek a telefonbeszélgetésnek ma már szimbolikája van. Jelképe a nemzet Társalkodónőjének, a haza női lelkiismeretének - számomra egészen biztosan. Ma imádságomban veszem fel mobilomat, és jelképesen visszahívom Jókai Annát. Csak ennyit mondok:
- Köszönöm a biztatást. Ami rajtam áll, összefogok lelkileg és írásban azokkal, akik érzik a veszélyt és valamit tenni akarnak drága hazánkért, a honért és az otthonért. Imával és cselekedetekkel. Az IGAZSÁG követésében és szólásában. Isten áldja meg erre kötelező emlékeztetését, és azt a januári telefonhívását, drága Jókai Anna!
*
Előhang JÓKAI ANNA Imájához: mi, hívő reformátusok, bár értjük a költői és a nyelvi archaizmus nemzedékeket összekapcsoló szándékát az “Öregisten, Nagyisten” megszólítással, de éppen a mostani, s a mindenkori pünkösd Lélek-fürdető kitöltése nyomán, az egyházat örök ifjúvá, mindig időszerűvé szülő Paraklétosz inspirációjára úgy látjuk, hogy mi öregszünk csak. Isten örök ifjú, minthogy Ő örök. Abban már egyet értünk, hogy nagy Isten Ő, ki látja a világot, mit alkotott szent legyen szava, s benne a kis embert, ember milliárdokat, akiket mégis kegyelmesen kezén hordoz. A mi Anyánk pedig a mennyei Jeruzsálem, hogy a teremtésbeli titokzatos és csodálatos bipolaritás ne sérüljön. Különben drága Anna, sok mindenben egyezünk az ima mondatait illetően. És most hadd fogalmazzak úgy, ahogy felhatalmazott a közvetlen tegezésre: Maradj velünk továbbra is lelkünkben, ékes és igaz szavaiddal! Köszönjük, hogy az egész nemzetet hívtad fel évtizedeken át annyi féltő mondatoddal, könyveddel, imáddal. Bárcsak szívig jutna a szó…
Jókai Anna: Ima Magyarországért
Öregisten, Nagyisten
nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörből-vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog
(csitt, csak csendesen, ne kiálts,
mormold, csak mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
nova bort kínáltak
s akik ezt megitták
mind bódultakká váltak.
(…csak csendesen, ne siránkozz,
bátran szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
érted sóvárog ma minden
akik hortyognak szanaszét
vagy ébren vigyáznak
síkos savas eső alatt
bíz egyformán áznak
(…csak csendesen, mind aki lázad
báránybőr jelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
erősíts a hitben
hogy ami késik
azért el nem múlik
él még a Te nyájad
bárha szőre hullik.
(…csak csendesen, nem használ a lárma
mostoha szülők közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten
más remény nincsen
mint igazad kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön-gyilkosává válni
haza kell találni!
(…csak csendesen, mert vád alá vesznek
jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Öregisten, Nagyisten
nem hoztak, de vittek
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
műdalokkal altat nejlon-furulyája
dagonyáztat minket langyos pocsolyába
(csak csendesen, élvezd a táncot
csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
Fájdalomban régi jó Patrónánk
hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
fulladunk a füstben a folyónkban cián
sorvasztja a lelkünk a ránktukmált Isten-hiány
mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
hóhér a halottal cinikusan békül
dús szobákban ál-parasztok
a búzát égetik ők nem a harasztot
melósvezér nyüszít, uszít
munkásember helyben fut itt
a hajléktalant rendőr verte
shoppingcenter országszerte
mocskos pénznek nincsen szaga
gaztól rabolt s gaz lett maga
és a művész? búsan kérded
megvették a tehetséget
sirasd őket Ősi Anya
zsoldos pénznek sincsen szaga.
(…csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
végtelen időben mindenkit megérni)
Öregisten, Nagyisten
kit kövessünk s kit nem?
Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
a reánk szabott leckét beteljesíthessük
gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
náci-tudat, bolsi-tudat
csak álarc a Szörnynek
egyképp meggyötörtek
lám egymásra törnek
gonosz század elment
nehéz évek jönnek
melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
bíztass hogy a testvérharc megszűnhet
göngyöld e Földgolyót Fiad köntösébe
édes hazánkat annak is kellős közepébe
a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke.
Annyi gyalázatos koron át
őrizd meg számunkra misztikus koronád.
(…csak csendesen, akinek füle van, hallja,
a látónak látható, hasad az Ég alja)
Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád a Magyarok Istenét
kend meg könnyektől elhomálylott szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
(A születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
– hiszen az életünk hovatovább ráment –
mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)
Békefy Lajos:
LELKI ÚTRAVALÓ
a 23. zsoltár alapján
Még ha nem is tudnám,
hol talál majd nyugalmat lelkem
e gonosz időkben,
és ha arcomat sűrű homály borítaná el,
gond, csalódás, megrettenés felhője,
s ha napszálltakor is nyugtalan lenne a szívem,
tudom, tudom,
hiszem, hiszem,
Te fogsz akkor is majd
jótevő kezeddel
betakarni, megnyugtatni engem.
Irgalmad árnyékában rejtsd hát el életem,
mikor nem lesz már menedékem.
Jóságod legyen lelkem védőpajzsa,
sebeimre gyógyír Igéd balzsama.
Mert ha Kelet felé megyek, ott vagy,
ha Nyugat felé, ott is észreveszlek,
ha Északon működsz, meglátlak Uram,
ha Délre fordulok, ott is látom áldó kezed.
Tied az életem kettőezer-tizenhétben,
mint volt kezdetben, s lesz a végen,
ha majd zarándokutamat itt bevégzem,
meghallván fenséges égi zenédet.
Hazahívó szelíd kérésed.
Addig is, és mindvégig ezt kérem:
Jó Uram, én Istenem,
nyugtasd meg magaddal
zaklatott szívem.
Háromszázhatvanöt napon át,
reformációd öt évszázadán
csodálkozó,
kincseidért
hálás hittel.
S végig a végig,
míg alkotó utam kimérted
szépséges világod
magyar tájain.
Ámen.
Dr. Békefy Lajos:
MAI MAGYAR MI ATYÁNK
MI ATYÁNK! Előtted mi mindnyájan, kik a földön lakunk, Hungáriában vagy messze a nagyvilágban, testvérek vagyunk, mert kezed és Lelked alkotása minden ember, azok is, akik előttünk éltek és utánunk jönnek, s városainkban és falvainkban talán még ugyanabból a vízből isznak, ha a forrásokat meg nem mérgezzük, s nem temetjük be azokat féktelen pazarlással és gátlástalan rablással, környezet-mostoha gondatlansággal. Azoknak Atyja, akiket mi nevelünk föl, vagy mások, más értékrend szerint, azoké, akik előttünk 1000 évvel jövőt álmodtak e tájon a kereszt jelében, s fognak még utánunk is álmodni és tervezni a történelmi idő végezetéig, míg magyar szív dobog e tájon: gyönyörű, Európát védő Pannóniánkban. Magas szirtekkel hont védő, ölelő Erdélyünkben, szőke búzatáblás Délvidékünkön, honfoglaló őseink nyomát őriző, regélő, tanúságtévő Kárpátaljánkon és okos, mély honszeretet kiérlelt, végváras Felvidékünkön, s szerte az öt kontinensen - érettük és mindnyájunkért, kik alkotásaid vagyunk, s egymásnak magyar fele-barátai bölcs rendelésed szerint, s hogy valóban azok is lehessünk, felkiáltunk Hozzád: Mi Atyánk!
AKI A MENNYEKBEN VAGY. S mert földi dolgaink egyre bonyolultabbak, és már az ég kék ragyogása sem ugyanaz felettünk, s mert leszegezett tekintettel, valamint mindenki fölött átnéző öntelt pillantással örök, bölcs célnak meg nem felelhetünk. Mivel pedig belénk oltottad a csak Nálad csillapuló istenszomjat, meg az önmagunk meghaladásának páratlan képességét, és a sajgó honvágyat, mely hazahúz, szülőföldünk magas ege alá, sajátos illatú felnevelő portákra, de még inkább ott marasztal, ahol zúg az a négy folyó. S egyszerre végtelen mennyei otthonunk, örök hazánk felé űz is minket ősidők óta, hogy Benned találjon enyhülést ajzott szívünk, életen át csillapíthatatlan földi-mennyei honszerelmünk - ezért kitárjuk Feléd egész létünket, s hívunk magunkhoz Téged: Aki a mennyekben vagy.
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED. Mert olyan helyen élünk, ahol emberek embereket aláznak meg még ma is, szégyenkezés nélkül, hazug szóval, előítélettel és ítéletekkel dobálják meg a föld porából kezed által felemelt orcád-fényű alkotásaidat, gyermekeket és időseket, életerős férfiakat és élethordozó asszonyokat. És mert annyi szentségtelenség szállja meg naponta lelkünket munkahelyünkön, útközben, iskolákban, otthonainkban, a hitvesi ágyban és a médiában, s az önistenítő gőg emberbálványozása és emberpusztítása annyi torzulást zúdít rá tömegjárványként népünkre, Isten szent nevének káromlását lobbantva fel százezernyi ajkon másodpercenként és meggondolatlanul. S mert ezeréves keresztyén hitünket oly sok zavaros gondolat és szó, határainkra tóduló hódító idegenség veszedelme környékezi, aminek csak erős hittel és egységes népként tudunk ellenállni, s mert annyi mindennapi embertelenség arroganciájában és nemzeti méretű egymást fúrás durva belháborújában tékozoljuk értékes erőinket, ezért könyörögve kérünk Téged, Uram: szenteltessék meg a Te neved bennünk és közöttünk!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Mivel pedig újra éket vernek közénk a lopakodó vagy nyílt bizalmatlanság külföldi és honi ügynökei, politikusai, idegen eszmék házalói, és gyanakvások, ármánykodások, gyanúsítások, előítéletek már legyőzöttnek vélt konkolyával hintik tele gondosan ápolt, oltalmazott vetésedet egyházakban, s szerte e maroknyi honban, ezért újra tartunk egymástól, hát betartunk egymásnak, s bizony már alig leljük fel azt a talpalatnyi helyet, ahol testestől, lelkestől nyugalmunk lehet, ahol újra megtaláljuk egymást, s önmagunkra lelünk, ezért hittel kérünk, felemeljük Hozzád kiáltásunk szavát: jöjjön el a Te Országod!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD! S mert reánk tör pusztító utálatosságként a szerzés pogány láza, meg a konzumkényszeres vak vásárlási görcs, fogyasztási pestis, meg az Istent, embert nem kímélő profitéhség, a vad és elvadító, panamázó és korrupció hegyeket halmozó, nyílt és leplezett, s csak vakondtúrásnyi mértékben leleplezett tisztességtelen ügyletelés. És a vadkapitalizmus pogány papjai által feltámasztott materializmus is szertejár közöttünk, s a könnyű, következmények nélküli karrier delejező hatalma foglyul ejt és megsemmisít sok-sok lelket, generációnyi megvezetéssel, így sokan rabszolgáivá válnak a csőlátású, s egyben értékvesztő anyagiasságnak, maradék erőnkkel felfohászkodunk Hozzád: legyen meg a Te akaratod, de ne így, s ne az övék! HANEM AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA, ÉS BOCSÁSD MEG VÉTKEINKET... ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE! Ne vétkeink szerint fizess meg nékünk, Urunk, mert akkor ki állhatna meg Előtted? Minthogy leginkább csak akkor szólunk Hozzád, ha érdekeink, mindennapi kenyerünk, egészségünk, életünk veszélyben forog, s jövőölő vétkekkel vétkezünk magunk, egymás és ezredéves, otthonadó édes hazánk, hegyeink és folyóink, rónáink és pusztáink ellen, meg sem gondolva a bűnt, mert sokaknak ennyi elég: nekem úgy jó, ahogy van, csak azt elérjem, amit akarok, bármi áron, senki és semmi más nem érdekel. Közben nem veszik észre, hogy áthidalhatatlan árkot ásnak maguk előtt, melybe maguk esnek bele, vagy vak vezetőként másokat rántanak le, hol a túlbecsülés, hol az önbecsmérlés forgószelétől sodorva, mint megtartó águkról leszakadt falevelek. S mert csak ritkán tudunk igazán megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, és egyre nehezebben cipeljük megbocsátatlan egyéni és közösségi vétkeink számba nem vett, sokasodó terhét, s már rég a múlté a korábban világszerte ismert hungaricum: a közmondásos magyar udvariasság, mely vonzóvá tette tereinket és utcáinkat, kicsiny falvak és nagyvárosok forgatagában is az itthon vagyunk jó ízét, élményét osztogatva ingyen - ezért kiáltunk Hozzád: ne vígy minket kísértésbe!
DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL! S mert rajtunk még az évtizedeken át belénk sulykolt szolgalelkűség terhe, s még mindig nem tanultunk meg nyers bírvágyunkkal és a hatalommal helyesen bánni, sem egyházban, sem hazában, sem házunkban, és szívünk bálványozó tévelygéseit megfékezni, ezért nemzeti és egyéni megújulásunk késlekedése okán igaz önismeretet és nemzeti önvizsgálatot kérve Tőled, fohászkodunk Hozzád, s kérünk: szabadíts meg az ösztöneinkben, ártásokat fabrikáló agyalásainkban, a bennünk, meg körülöttünk lopakodó, soha nem alvó Gonosztól, s adj jó előmenetelt, igaz ügyeinknek győzedelmet, meg azt, hogy utunkon derüljön ránk végre kicsit több öröm, s szánkat töltse be káromlás helyett kissé több nevetés és az éneklés jó zamata, a gyógyító szó balzsama, ezért szólunk így Hozzád: szabadíts meg minket a gonosztól!
MERT TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG MINDÖRÖKKÉ. És mert hinni akarunk hitünk, munkánk, hétköznapjaink értelmében, népünk, megszenvedett tulajdonú hazánk országnyi és európai emelkedésében, kultúránkat tőlünk elhódítani akaró idegen talpasok vándorlása közben is, meg Európa meggyengült keresztyén hitének felgerjesztéséért, 500 év után is reformációi megújulásért kiáltunk: magyarságunkban, keresztyén hitünkben, önbecsülésünkben, honfi-szeretetben, egymás megbecsülésében is megújulást után kérve Tőled, ezért teljes szívvel, reménységgel valljuk: Tiéd, s hű magyarjaidé, ne pedig másoké legyen az ország, a hatalom és a dicsőség! Kárpát-medence történelmi nevet szerzett és több százados nagy tisztességet megért Hungáriájában Székelyföldtől a felvidéki havasokig, Verecke hágójától Felsőőrig, meg Bácskossuthfalváig, hogy ne a pártütőké, idegen érdekek szerencsevadászaié, keleti zsoldosoké, nyugati béreseké, s ne az egyéni haszonszerzésből országot árulóké, panamázóké, és hazardírozóké legyen e drága föld. Ezért várjuk és munkáljuk a Te Országod növekedését országnyi hazánkban, közöttünk, s ezért magunkat Neked újra és újra felajánlva, szeretnénk élni újabb ezredévet tisztuló és erősödő hazánk táján, házunk, egyházaink megtartó közösségeiben nemzedékről-nemzedékre jó békességben. Evégett mondjuk el naponta a szívedben fogant, Lelked által gyémántfényűvé csiszolt Mi Atyánk közimát, s mindezt bizalommal Neked, igazabb, igazságosabb, élhetőbb földi és magyar jövőt hozó, ajándékozni kész jósággal ránk tekintő, irgalmas és szerető Atyánknak, mert Rajtad kívül nincs Isten - Fiad, Üdvözítő Jézus Krisztusunk nevében, aki megtanított minket erre a gyönyörű, igaz és teljes fohászkodásra, napi beszélgetésre Veled Szentlelked által. Legyen Tiétek a dicsőség, Atya, Fiú, Lélek, s szálljon fel Hozzátok imáink jó illattétele Kárpát-medencénk minden részéből, meg a nagyvilágban szétszóratásban élő milliónyi magyar szívoltárról, most és mindörökké. ÁMEN.
Írta: Dr. Békefy Lajos
egy megváltott magyar gyermeked, sok millió honfitársa nevében
