Érted égő szívvel szólok Előtted, Uram
Nyilvános, azaz publikus lelki számadást szeretnék most tartani, és őszinte, mély hálát mondani az én Uramnak és Megváltómnak arról, amit az elmúlt 50 évben az Ő kegyelméből tehettem. Mindenek előtt az Agnus Rádión publikált 500 írásért, elmélkedésért, mini-esszéért, tudósításért, esemény-elemzésért, hírkommentárért. Továbbá az elmúlt 50 év alkotásaiért, amit lelkészként, újságíróként, teológusként, közéleti közszolgálóként, és közalkalmazottként, meg gyülekezeti és börtönpasztorációs lelkigondozóként leírhattam, elmondhattam. Mindazért, ami meghaladja az 5000 írást, könyvet, igehirdetést, igetanulmányt, áhítatot, elmélkedést, szaktémájú tanulmányt és előadást. Ezért, az 50 évnek az „agnuszos” 500-on felüli, előtti, azzal párhuzamoson alkotott 5000 kalászáért, amit a mai napig vállalhatóan gondolatban most együtt, egyetlen nagy szellemi kévébe kötve, odateszem Uram elé, Akitől 16 évesen kegyelemből kapott megtérésem óta szellemi-lelki energiáim teljességét kaptam. Az, hogy mi Neked, Uram, ebből a búza, s nem a konkoly, a megmaradásra érdemes, s nem a kirostálni való, ítéld meg Te kegyelmesen. Hiszen Te egészen más mértékkel mérsz, mint az emberi jó vagy rosszindulat. Rövid számadásomat ezért Neked mondom el, de mivel szinte minden nyilvánosság-igénnyel és közlésvágyból, segítő szándékkal született, hangzott el, íródott le, ezért most mindenről szintén nyíltan kívánok szólni. Mindarról, amit egyedül Neked köszönhetek, s amiért egyedül Neked tartozom – mert tartozom életem végéig hálával, imával, a még több, még teljesebb odaszánással, életáldozattal, Érted égő szívvel…
Jó dolog kegyelmességedről énekelni, vallani
Jó dolog minden módon nagyságodat, jó voltodat hirdetni, tetteidre emlékezni, egy emberöltőnyi szolgálatra színed előtt visszatekinteni. Csodáidra, tetteidre rácsodálkozni. Ezennel, amint a kolozsvári Agnus Rádió blogján megengedted, hogy megjelenjék 500. írásom, méltó visszaemlékezni arra az 5000-re, amit jó 50 évnyi szolgálatomban szóban, írásban, szószéken és rádióban, magyarul és más nyelven, 25 évnyi, a Presbiter c. lapnál végzett főszerkesztői munkámban, jó 15 évnyi gyülekezeti, közel tíz évnyi börtönszolgálati időm során adtál, amire köteleztél, s amit elvégeztettél velem. Neked köszönöm meg azt a személyes és boldog pillanatot, amikor 16 évesen Magad elé hívtál ott a messzi északon, s a templomcsendben Eléd térdelhettem, s kimondhattam boldogan: „Én Uram és én Istenem!”. Neked köszönöm erdélyi, dicsőszentmártoni lelki nagyanyámat, fáradhatatlan „angyalodat”, Koppán Erzsike nénit, aki még 103 évesen is napi 70 lélekért szóló imáival állt Eléd. Bibliás, Lorántffy Zsuzsás, Árva Bethlen Katás hite, bethániás bizonyságtévő lelkülete, jó szava és kezemet-lelkemet imákra kulcsoltató türelme nélkül nem ismerhettelek volna meg Téged, Uram úgy, ahogyan utam során megláttalak. Néked köszönöm az első írásokat, a Neked szóló verseket, és a döntést, hogy szolgálatodra szegődhettem. A wittenbergi, heidelbergi peregrinus éveket, amikor szélesre tártad ki lelkem és gondolkodásom ablakait, s azóta is látlak közeli és távoli horizontok áldó Uraként, Igéd és Lelked pásztorolásának milliónyi jelével e jelenvaló világban és e rosszuló, zűrzavaros korszak embereinek javára. Áldott légy a lelkészi szolgálat mélységeiért és emelkedett pillanataiért, a könnyekért és a mosolyokért, a neveddel fényesített lelki élményekért. Meg a sok-sok testvérért, jókért, rosszakért, gáncsolókért, támogatókért, árulókért és tékozló fiakért. S azért, hogy mindig ott éreztem őriző kezed és Lelked a józsefes és dánieli vermekben, meg amikor tűzön vagy zúgó folyón kellett átkelnem, s amikor borotva élen tanítottál meg járni. Amikor megadtad a szót, amit mondani vagy éppen elhallgatnom kellett!
A szent tudományt, a messze vezető utakat, a kun és alpesi vért is köszönöm
Köszönöm, hogy ott éreztem jól magam, ahol őszinte, egyszerű szívek legjobb társaságából részesítettél: a dudari bányászok, a pesterzsébeti munkások között, s nagybajszú, hallgatag, templomos földműves néped körében. Hogy megtanítottad a legszebb leckék egyikét velem is: azt, hogy igenis, a porban alant is lehet énekelni, ha Veled van tele a szívünk, és a város, s a világ peremén is szereteted izzító centrumában lehetünk, mert Te mindenütt ott vagy, ahol ketten vagy hárman összejönnek, hívnak, várnak, tisztelnek Téged. Köszönöm a máig csillapíthatatlanul szomjas, érdeklődő vágyat a scientia sacra, a szent tudomány, a teológia gyönyörűségei iránt, s azt, hogy mindig adtál előző korokból is szellemi útitársakat, akik gondolataival, imáival odaállhattam Eléd, s küzdhettem át egy-egy próbatételes napomat. A tanulva tanítani papi szenvedélyét is Neked köszönöm, Megváltó Uram. És azt a missziói tüzet, a Szentlelked által gerjesztett szent nyugtalanságot, ami olyan messze vitte szolgádat, s szolgálatomat, nem felfelé, emberi magaslatokra, hanem tágas térségek felé, meg legmagasabbra, Hozzád. Hazai tájak után előbb apai őseim szülőföldjére, Délvidékre, aztán a számomra emberségből és tisztességből felülmúlhatatlan, s legszebb példákat adó Erdélybe, utána Felvidékre, és anyai eleim életmezejére, Burgenlandba, meg Szász-földre, és Svájcba. Köszönöm, hogy a kun és az alpesi vér bennem szülőföldszerető magyarrá vegyült génalkotó fenséges fantáziád nyomán. És köszönöm a többnyelvűség tágasságát, a több felekezetűség árnyaltságát, ami átsegített annyi barikádon, megosztottságon. És azt, hogy reformátusként és magyarként elvittél teremtett gyönyörű világod magyar diaszpórás tájaira, hogy összegyűjtsem azokat, akik valóban a Tiéid, még ha rövid időkre szabtad is ezeket a „külmissziós pillanatokat”: a kanadai Edmontonban, a baltikumi Tallinnban, Tartuban, Vilniusban, Délvidéken. Köszönöm, hogy a lelkészi szolgálat sokféle dimenzióját megismertetted velem, s hogy közben adtál Hozzád hű, fáradhatatlan munkatársakat mellém, segítőket, presbitereket és gyülekezeti tagokat, sok nemzet fiait, s más felekezetek aklaiból jött Testvéreket.
Számokkal üzentél, számokkal üzenek, Uram
Mindig jó volt készülni a szószéki szolgálatokra, leírni minden drága Igét, amit megfényesítettél szívemben, minden szót, amit adtál, s elhagyni mindent a szószéken, amit Te oda nem kívántál. Így születtek és maradtak meg lelkek hang-, és képrögzítő belső felvevőin az igehirdetések, a Lelked által röptetett imák, vagy 1200 szószéki szolgálatban, ennél is több bibliaórán, itthon és külföldön, édes anyanyelvünkön vagy más nyelven. Csak Te segítettél abban, hogy a fővárosi lelki „taposómalomban”, a közel 2000 temetés végzése során nem fásult el, s nem tört össze a lelkem. Közel 650 igehirdetést bíztál rám a börtönóriásban, Dunaújvárosban 10 év alatt, s ugyanennyi bibliaórai igemagyarázatot. Köszönöm, hogy a börtönlelkészi szolgálatban szabadítások csodáit láthattam, s hogy nők világ-imanapját, romák világ-imanapját bevihettük abba a szürke világba. És bilincsben is boldog lelkeket teremtettél. És hogy megelőzve a kinti hit-, és vallásoktatás bevezetését, hit-, és valláserkölcsi tankönyvet írattál velem. S hogy ott is lehetett németül, angolul prédikálni, beszélgetni, köszönöm. Az Agnus Rádión megjelent 500 írást időben jócskán megelőzve, kaput tártál ki előttem, s írógéphez ültettél először a Reformátusok Lapjánál, ahol az 1970-es években vezetted tollamat, s mintegy félszáz írást róttál velem. Aztán megengedted, hogy a MRE Doktorok Kollégiumában 1979 óta csaknem évente tarthattam előadást, könyvismertetést, közel 65-öt. A Református Egyház c. lelkészi szaklapban többször adtál lehetőséget. hogy 10-10 igemagyarázattal bővítsd ismereteinket, és lelki örömeinket, s megtanítottál segíteni így is lelkésztársainknak. A Theológiai Szemlében és a Confessióban mintegy 30 tanulmányra indítottál. S aztán a rendszerváltozástól kezdve még inkább fölpörgetted lelkem és alkotó energiáim fordulatszámát. A változások sűrűjébe vittél, a KDNP Protestáns műhelyének egyik vezetőjeként, majd máig külügyi koordinátoraként. Hírlevélben, konferenciákon theo-politikai előadásokra, cikkek garmadájára, politika, gazdaság, környezet és protestáns-bibliai felelősség, etika témákban edzettél, iskoláztál és szólásra késztettél. Még a változások előtt megengedted, hogy templomot építhessünk, ennek során fiataljainkat NDK-ba, az ottani testvérgyülekezetek fiataljait Pesterzsébetre vihettük, lelki és templomépítő gyülekezeti táborba. És testvéri, kollegiális kapcsolatot ajándékoztál a rostocki egyik gyülekezetben Joachim Gauckkal, Németország mai első emberével, akkori lelkipásztorral, akinek asztalánál sok hasonló gondolatot fogalmaztunk meg. 1989-90-től nagyon meglendítettél, roskasztóan többre bíztál, Uram. Lapot alapíthattam, Hit és Jövő címmel, majd adtad a Presbiter újraindításának szép kötelességét, a Presbiteri Szövetség evangéliumi lelkületű testvéri vezetésével együtt, s már 25 éve őrizel e felelős szerkesztői munkában, s hogy ez még most is tart, elcsodálkozom, de ebben is a Te vezetésedet látom, s köszönöm. Itteni írásaim száma már 300 fölött van. Közben a Reformpress című magyar-német-angol nyelvű református egyházi tájékoztató megindítását is rám bíztad, 15 éven át. Izgalmas időkben Tőkés László temesvári ellenálló lelkipásztor, a román megújulás lelki iniciátora többször lett interjúalanyom, amikor az Új Magyarországban rám bíztad nem egyszer az egyházi oldal feltöltését. KDNP-s konferenciák, külföldi tapasztalatcserék sorjáztak ezután. 30 év alatt legalább félszáz konferencia. Jelentem hálásan, a szent tudomány mindig, mindenek felett és előtt maradt. És az írás. 45 theo-politikai, közéleti előadásban próbáltam tisztázni keresztyénség és politika, európaiság és hit viszonyát a múltban és a jelenben, amiről sok tanulmányom, könyvem szól.
Feledhetetlen találkozások pillanatait is hozom most Eléd
S aztán a Magyar Rádióban adtad a lehetőséget a református adások társszerkesztésére, hetente az adáskezdő áhítatokra, vagy százat engedtél meg, interjúkat, s legnagyobb örömömre átléphettük trianoni ollókkal szűkre szabott kis hazánk határait a vasárnapi istentisztelet közvetítésekkel. Hová vitt először utunk? Természetesen „Erdélybe”, Szatmárnémetibe, a Bogya-házaspár és gyülekezetük által épített szép új templomba, ahol Tőkés László volt a prédikátor. Miként rádiós korszakom csúcsán, 2000-ben, amikor Genfből, Kálvin templomából szólt a vasárnapi igehirdetés-közvetítés, s a prédikátor ismét Tőkés László volt. Az ő hangja mellett Orbán Viktor református miniszterelnöké is üzent az éteren és az Atlanti-óceán fölötti média-szatellitán keresztül. És volt Rimaszombat, Felsőőr is adásban. Aztán, tudod Uram, megbíztak a reformatus.hu híreinek szerkesztésével, pár éven át több, mint 3 200 hír, hírkommentár született. Egyetemi, konferenciai, gyülekezeti, presbitertalálkozói előadásaim száma több mint 200. Külön füzetben megjelent tanulmányaim, írásaim száma pedig meghaladja a 100-at. Köszönöm, hogy névvel, vagy másokkal együtt, nem egy esetben név nélkül írhattam, fordíthattam 14 könyvet. S közben adtál különös, nagy találkozásokat: Jürgen Moltmannal, a remény korszakos protestáns teológusával, akit tolmácsolhattam, Michael Welkerrel, korunk református Szentlélek-teológusával, Leonardo Boff-fal, a latin-amerikai felszabadítási teológia formabontójával, Joachim Gauckkal, Angela Merkellel, Johannes Rauval, Antall Józseffel. És feledhetetlen szolgáiddal, akik még a börtönbe is ellátogattak, mint Csiha Kálmán erdélyi püspök. Sütő Andrással és másokkal, észtországi magyar testvéreimmel, baltikumi evangélikus érsekekkel és gyülekezeti tagokkal, II. János Pállal és Helmut Kohllal, s a tágszívű bencéssel, Békés Gellérttel… De nem folytatom, mert nagyon messze vezethetne az emlékezetre méltó „nagy nevek” sorolása.
Tisztességtétel a földön járó, égi magasokat szántó erdélyi testvéreink előtt…
Uram, most csak rövid számadásra jöttem Eléd, nem hosszas beszámolóra. Te úgy is mindent tudsz. Valójában mindössze kolozsvári Agnus Rádiós 500 cikkemet szerettem volna megköszönni Neked. Hogy a számomra földön járó, mégis égi magasokat szántó erdélyi magyarság és reformátusság előtt folyamatosan tehessem tiszteletemet. Én így tekintem, ennek szánom a bekefy.agnusradio.ro minden betűjét. Bocsáss meg, Uram, ha ennél most valamivel többet tettem. De Előtted, s földi rövid számadásom, és tiszteletadásom során nem tudtam hallgatni arról, mily nagy vagy Te, s milyen nagyszerűek csodadolgaid az emberek fiaival és lányaival, s ezt tényekkel is próbáltam példázni. Csodateremtő emberszereteted, alkotásokra indító Szent Lelked végtelen odafordulása teremtményeidhez személyválogatás nélkül – nos, ez az egyetlen forrása mindannak, amit kicsiben, millió gyermeked között én is tehettem, s teszek Neved magasztalására addig, míg engeded e szép, s jobb sorsra érdemes drága földi honban. Légy áldott mindezért, Uram. Tudod, számban nevednek ma is jó íze van, engedd meg kérve-kérlek, hogy hirdessem dicsőségedet az élők földjén, amíg itt tartani méltóztatsz engem. Köszönöm, hogy most újra kezedbe tehetem le tollamat, laptopomat, egész életemet 65 év után is, az 500, meg az 5000 alkotással, írással, könyvvel, tanulmánnyal, spirituális mini-esszéimmel, legfőképpen pedig a Téged visszhangzó drága Szent Igével együtt, ami egyetlen sziklaszilárd állandóként megmarad örökké - Soli Deo Gloria!
Írta: Dr. Békefy Lajos PhD, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára
AZ „500 CIKKES” DR. BÉKEFY LAJOS KÖSZÖNTÉSE
2016. június 2.
Dr. Békefy Lajos PhD (református lelkész-teológus, kutató, publicista, a Protestáns Műhely külügyi titkára) 500. cikke a kolozsvári Agnus Rádió honlapján jelent meg (bekefy.agnusradio.ro). Akik esetleg nem követték a rendkívül termékeny író esszéit: 2012 eleje óta – nem sokkal nyugdíjaztatása után – keletkezett az 500 írás. Spirituális „mini-esszék”, ünnepi (karácsony, húsvét, pünkösd) elmélkedési sorozatok. Továbbá a keresztényüldözéssel, a migrációval, az ökológiai problémákkal foglakozó írások; híradások a világkereszténységet foglalkoztató aktualitásokról, esszék a reformációval, a reformátori örökséggel, ennek 21. századi érvényességével kapcsolatban, világsikerű keresztény könyvek recenziójával, a legújabb teológiai irányzatokkal, theo-politikai kérdésekkel naprakészen, elmélyülten, igazán biblikusan. E cikkeket ráadásul ingyen írta és nyújtotta át olvasóinak. A reformáció tételei közül három is (egyedül hitből, egyedül kegyelemből és egyedül Isten dicsőségre) tetten érhető mindebben. Az általa írt ezernél is több írásnak, sok fordításnak és könyvnek ez a magyarázata és garanciája Békefy Lajosnál.
Elgondolkodtató, hogy sokuk a magyar, illetve a magyar nyelvű Kárpát-medencei sajtóban csak az ő tájékoztatásában jelentek meg. Cikkei hetente több alkalommal kerültek nyilvánosságra, amiket sok százan – talán több mint ezren – kaptak meg: egyetemek, gyülekezetek határon innen és túl, kormányzati szervek, szerkesztőségek, magánszemélyek, szinte valamennyi keresztény felekezet központja. Az írások elektronikus formátumban a kolozsvári blogon kívül szinte azonnal megjelentek a Barankovics Alapítvány Vallás és Közélet honlapjának blog rovatában (http://vallas-es-kozelet.hu/); továbbá a KDNP Protestáns Műhely felületén válogatott formában (http://kdnp.hu/protestans-muhely), az Evangélikus Egyház weboldalának blogszemléjében (www.evangelikus.hu/blogok), valamint egyházi és nem egyházi lapokban válogatásként sokhelyütt.
Békefy Lajos könyvei, tanulmányai, másutt megjelent cikkei és korábbi egyházi szerkesztői-írói munkássága, a mai napig általa felelős szerkesztőként instruált Presbiterben, valamint az elmúlt évtizedekben végzett egyházi lapszerkesztői és közírói tevékenysége nyomán (Reformpress, Magyar Rádió Református Adások, Hit és Jövő, Reformátusok Lapja, illetve publikációs helyek: Theológiai Szemle, Confessió és más lapok) publikált írásai jóval meghaladják az ezret.
Nemrég megjelent Kereszttűzben című kötete előszavában, ars poeticai tömörséggel így vall: „A gyötrelmes hazugságok huszadik századában írta le Emil Brunner svájci teológus: Az igazság találkozás. Számomra itt kezdődik az írástudók felelőssége. Évtizedek tapasztalatával vallom: minden jó írás mini szabadítás történet, mert megismertet az összefüggésekkel, az érem másik oldalával. Ezért szabaddá tesz a tudatlanságtól, a féligazságoktól, a manipulált tényközléstől, a parciális érdekek vezette tollforgatástól. Igazából az Igazságra, s az ilyen publicisztikára van szükség. A többit elfújja az idő” (Szerzői előszó, 11. oldal).
Kedves Lajos! Isten éltessen sokáig, és adjon erőt az újabb cikkek és könyvek írásához, fordításához, azzal az utolérhetetlen nyelvi tehetséggel, munkabírással és tempóval, amivel Téged a Jóisten megajándékozott.
Dr. Birkás Antal PhD
politológus, pedagógus, evangélikus teológus
a KDNP PM elnöke, a KDNP Országos Elnökségének tagja
