A tárcavezető megjegyezte: a rendkívüli idők rendkívüli megoldási formákat igényelnek, „most is sorsfordító időket élünk, szemtanúi lehetünk nemcsak a keresztény kultúra és hagyományok értékeinek szétverésének, hanem egyszerűen az emberi lét alapjainak, a természeti törvényeknek a lebontása történik”.

A miniszter a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ), a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület (MPEE) és a Professzorok Batthyány Köre által szervezett rendezvényen arról beszélt: ma a világban mindenhol megoldhatatlan konfliktusok láthatóak, „mert nincs meg a fix háttér, nem gyakorolják az erényeket, és nem tudjuk, hogy ennek mi lesz a vége”.

Kásler Miklós hangsúlyozta, az ember az egész világhoz hasonlóan teremtett lény, amelyet a gondolkodás képessége, a lélek és a hit emel ki a többiek közül, s mivel Isten képére teremttetett, a világ őrzése, gondozása és a közjó szolgálata is a feladata, ezekhez kapott alapvetően a jóra irányuló szabad akaratot Istentől.

Hozzátette: ha valaki nem éli meg a hitet, az isteni törvényeket, „Isten nélküli életet él”, éppen azokat a pilléreket veszíti el, amelyekre az emberi életet fel lehet építeni. A természeti törvényekbe avatkozásról szólva a miniszter azt hangsúlyozta, „nagyon pontosan kell mérlegelni, hol kezdődik a teremtés és hol van az emberi alkotás határa”. A ráció és a hit egyensúlyban tartásának fontosságát kiemelve azt mondta, ennek az egyensúlynak a hit a vezérlő elve, „mert csak a hit által irányított ész, alkotás szolgálja az emberiség javát”, és ez a történelmet a társadalmat és a kultúrát vizsgálva is kimutatható.

Mint mondta, a magyarság küldetéstudattal érkezett a Kárpát-medencébe, és ez „a kereszténység felvételével nyerte el teljességét, nyerte el a maga igazságát, akkor vált a szemlélet igazán emberközpontúvá”, ezeréves történelmünk két alapvető vonulataként a magyarságot és a kereszténységet említve.

Balog Zoltán, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke, korábbi emberierőforrás-miniszter az eseményen a kritikus szolidaritás fontosságát emelte ki, azt mélyen gyökerező emberi és keresztény értékként említve, amelynek kezdete az „önkritikus szolidaritás”. Mint mondta, miden értelmiségi és keresztény ember számára feladat az idők jeleinek kutatása, értelmezése, majd a megfelelő cselekvés, ennek során pedig a helyzetet mindvégig az erények alapján kell megítélnünk. Ezt a szónok úgy értelmezte, hogy utat kell engednünk a belénk helyezett jónak, amely nem egyéni képesség, hanem olyan adomány, ami „kívülről jön, felülről jön; egy olyan képesség, ami belénk is szorulhat, meg ki is szabadulhat, kiszabadítható”. Ezért minden keresztény embert arra bíztatott, hogy a felülről kapott tisztasággal, azt gyakorolva és fejlesztve vegyen részt a közéletben, mert ha a politikát piszkos dolognak nevezve abban nem vesznek részt, „annak a következménye az lesz, hogy a gazembereké lesz a politika”.

Balog Zoltán a jelenlegi kormány alapelveként említette, hogy egyszerre kell szólni a nemzet jövője iránt elkötelezett „szívmagyarokhoz” és a „zsebmagyarokhoz” is, hozzátéve, fel kell ismerni, hogy az előbbieknek is van zsebe, az utóbbiaknak pedig szíve, amelyhez meg kell találni az utat.

Mint mondta, az elmúlt nyolc év kormányzása jó irányba haladt, egymáshoz, a jóléthez és az igazságossághoz is közelebb hozta a magyarokat, megjegyezve, az elmúlt hetven esztendőben most a legjobb a hazai cigányság esélye a kiemelkedésre, a segély és a tőkejövedelem helyett pedig a munkából származó bevételre került a hangsúly. „Bízom benne, hogy ahhoz is közelebb vagyunk, hogy hajlandóak vagyunk a keresztény mérce alapján megmérni magunkat” – zárta beszédét Balog Zoltán.

Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora napjaink problémáit arra vezette vissza, hogy a felvilágosodás korában teret nyert az igazságot az emberen belülre helyező, az objektív igazság létét tagadó felfogás, amivel szemben legutolsóként a kereszténység lép fel az európai kultúrkörben.

Az igazsághoz való viszonyunk döntő kérdés – hangsúlyozta, a felfogásbeli változás jeleként említve, hogy a középkorban létrehozott egyetemek szimbólumaiban akkor még megjelenik az igazságot jelentő latin veritas kifejezés, a későbbiekben azonban már nem.