A Nemzetközi Valutaalap a megalakulása óta többször kínált segélyhitelt pénzpiaci válságban lévő államoknak, legyen szó arról, hogy egy ország saját csapdájába sétált bele, vagy arról, hogy egy állam csak szenvedő alanya a globális folyamatoknak. A magyar kormány által az ország megmentőjeként kikiáltott nemzetközi szervezet azonban megalakulása óta többször jégre vitte a csőd szélén álló országokat.

A Thaiföldön, 1997-ben kialakult válság átterjedt egész Kelet-Ázsiára. Miután a bangkoki pénzintézetek alaptőkét emeltek, a befektetők menekülni kezdtek az országból. A Nemzetközi Valutaalap 16 milliárd dollárral segítette meg Thaiföldet, de Bangkok a hitel feltételéül szabott gazdasági szerkezetátalakítást csak úgy tudta végrehajtani, hogy közben a krízis átterjedt az egész kontinensre. Oroszországra is, ahol szintén drasztikus tőkekivonásra került sor. Júliusban 8,4 milliárdot, később további 22 milliárd dolláros IMF-segélyt kapott Moszkva. A burjánzó korrupció miatt így a nemzetközi hitel nagy része az orosz oligarchák zsebébe vándorolt, akik kivitték az országból a dollármilliárdokat.

Venezuela 16 évig állt ellen a kísértésnek. Az 1973-as olajválság rosszul érintette a dél-amerikai országot, és csak 1989-ben fogadták el a Valutaalap segítségét, aminek feltétele volt az állam kezében lévő olajpiac felszabadítása. Venezuelában a döntés hatására felkelés tört ki.

Argentínában az ezredforduló hozott államcsőd közeli helyzetet. 2001. december 3-án készpénzkorlátozást vezettek be, a Nemzetközi Valutaalap pedig csak nagyon kemény megszorítások kikényszerítése után adott hitelt Buenos Airesnek. Az állam tulajdonában alig maradt valami, több mint 150 milliárd dolláros adósságot halmozott fel. Négy év múlva talpra állt, visszafizette az IMF által nyújtott hitelt, de azt mondta, legyen bármilyen rossz is a helyzet, soha többet nem kér a Nemzetközi Valutaalapból.