Forrás: mno.hu
Érdemes lenne egyszer kiszámolni, mekkora kárt okoztak Magyarországnak azok a szocialista elvtársi telefonok, amelyeket Gyurcsány Ferenc és Veres János (utóbbi csak tolmács segítségével) intézhettek Joaquín Almunia uniós pénzügyi biztoshoz annak érdekében, hogy csak a 2006-os választások után, vagy inkább egyáltalán ne derüljenek ki a magyar gazdaság valós helyzetét tükröző adatok.
Nagy szívességet tett az MSZP-nek a spanyol biztos, amikor hosszú éveken át szemet hunyt a már akkor nyilvánvaló trükközések felett, és mindig újabb határidőt adott a kormánynak a tények birodalmához kissé közelebb álló felzárkózási (konvergencia)program elkészítésére. A csalások időleges leplezése azonban nagyon sokba került az országnak. A hiteltelenség és a bizalomvesztés miatt az állam adósságai után fizetendő kamatteher évente százmilliárdokkal lett nehezebb.
Feri telefonjaira ma már nem szívesen emlékezik a versenybiztosi helyre pályázó politikus, aki még egy évvel ezelőtt is „fenomenális növekedést” vizionált hazánkkal kapcsolatban, és soha nem rejtette véka alá, hogy „előremutató reformjai” miatt Gyurcsányban látta a jövőt. A spanyol szocialista munkáspárt prominensének emlékezetkiesésében vélhetőleg nem csekély szerepet játszik, hogy a cinkos némaságával szentesített magyar ámokfutás kínosan kezd hasonlítani a görög gazdaság jelenlegi drámájához, amely a világgazdaság mai helyzetében nem oldható meg egy „call-me-Frank” szintű baráti szívességgel, mert húsba vágó problémát jelent az egész euróövezetnek.