A Szent Koronával 1944 novemberében az ezeréves magyar állam menekült az üldözői elől és lelt ideiglenes menedékhelyre Veszprémben – mondta Navracsics Tibor Veszprémben, a Szent Korona Emlékhely koszorúzási ünnepségén. A miniszterelnök-helyettes, a város fideszes országgyűlési képviselője emlékeztetett arra, hogy 1944. november 6-án Veszprémbe menekítették a koronaőrök a Szent Koronát, s egy hónapon át az úgynevezett Sziklában (honvédségi betonbunkerben) őrizték. (A Szent Korona Emlékhelyet 2010. november 5-én avatták fel a „Sziklánál”.)  

Navracsics Tibor rámutatott: azon a háborús őszön is – miként az sokszor előfordult a magyar történelemben – a magyar államiság „két pogány elől menekülve keresett menedékhelyet magának”. Hangsúlyozta, hogy a Szent Korona mindig is több volt a magyar emberek számára, mint uralkodói jelvény. 

„A Szent Korona a magyar államiság, a magyar nemzet, az uralkodó és a politikai közösség egységének a szimbóluma volt” – mondta a politikus, rámutatva, hogy a koronával együtt „a magyar politikai közösség, a magyar nemzet is menekült”.  

Két pogány között, hiszen – miként fogalmazott – „akkor azoknak, akik a Szent Koronában hittek, majdnem mindegy volt, hogy nemzetiszocialista, nyilaskeresztes vagy kommunista, minden esetre nem keresztény és nem demokrata volt az, aki üldözte a koronát”.  

Akik viszont menekítették a koronát, „keresztények voltak és demokraták”, s nemcsak a koronában hittek, de hittek abban is, hogy „a magyar nemzetnek jövője van” – hangsúlyozta Navracsics Tibor, hozzátéve: hiszen csak ezáltal nyert értelmet a korona menekítése.