Dr. Latorcai János

Gondolatok az Országgyűlés alakulóülése alkalmából

Az elmúlt több, mint három évtizedben szinte megszámlálhatatlan alkalommal léptem be az Országház sokat látott és talán még többet megélt történelmi falai közé, melyek, ha mesélni tudnának felidéznék nekünk a magyar nemzet ezeréves történetének utolsó bő évszázadát, a dicsőséges pillanatokat és a legsötétebb órákat is.

Ma az ülésterem túlnyomó többségben azok ültek, akik először léphettek be az önálló magyar államiság legfontosabb szentélyébe, ezért is szükséges ebből az alkalomból magunkba mélyedve emlékeznünk azokra, akik munkájukkal, áldozatvállalásukkal, szabadságuk és életük feláldozásával tettek azért, hogy ma egy szabad és független országban élhessünk.

Hálát kell adnunk a Teremtőnek, akinek a kegyelme lehetővé tette, hogy két világháborút, két totalitárius diktatúrát, az ország és a nemzet felprédálását, megszállókat és elnyomókat túlélve a harmadik évezred elején is él Szent István királyunk öröksége, a keresztény eszmeiségen és társadalmi tanításon alapuló magyar állam.

Az országgyűlés mai alakuló ülése a modernkori magyar demokrácia történetében rendkívüli pillanat, hiszen a parlamenti padsorokban helyet foglaló pártok a szavazó polgárok több mint 97 százalékának véleményét reprezentálják, és azért is történelmi jelentőségű ez a pillanat, mert saját meghatározásuk alapján csak jobboldali pártok vannak jelen a Tisztelt Házban.

Mindez kettős felelősséget és kötelezettséget kell, hogy jelentsen mindenki számára.

Először is nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hogy Hazánkban olyan baloldali értékeket valló választópolgárok is élnek, akiknek nincs hivatalos képviselet az Országgyűlésben. Az ő hangjukat is meg kell hallani, miként jó száz éve Prohászka Ottokár és Giesswein Sándor, a magyarországi keresztényszociális politika eszmei és gyakorlati alapítói tették!

Másrészt pedig kötelességük, hogy a túlnyomó jobboldali többség hangját meghallva folytassák, építsék Szent István örökségét.

Az elmúlt 16 évben – bármiként is ítéljük meg azt – tárgyilagosan elmondható, hogy a nemzet közjogi egyesítésével a határon túli magyarok nemzettársainkból honfitársainkká váltak, a családnak – a férfi és nő gyermekáldást elfogadó szeretetközösségének – pedig a szerteágazó támogatási rendszeren keresztül visszaadtuk nemzetfenttartó erejét.

Ezek azok az alapvetések, melyeket egyetlenegy önmagát jobboldalinak valló polgár sem kérdőjelezhet meg.

Ezen premisszákból kiindulva sokféle politika építhető fel, ugyanakkor mindegyiknek számolnia kell – a külső és a belső szuverenitásunkat egyaránt veszélyeztető – a világban párhuzamosan zajló technológiai forradalommal és geopolitikai átalakulással.

A világban zajló blokkosodási folyamat – kellő ellenállás hiányában – külső szuverenitásunkat fokozatosan korlátozva, először gazdasági, majd kulturális, végül politikai értelemben is beszoríthatja hazánkat, így egy föderalista Európába kényszerülve az felszámolhatja Szent István örökségét.

A belső szuverenitásunkra az államok, mint közhatalmak és a globálissá váló magánhatalmak közötti erőegyensúly drasztikus megborulása jelenti a legnagyobb veszélyt.

Sokan gondolják azt, hogy a professzionálisan működő nagyvállalatok és a civil szervezetek majd egyre több állami funkciót ellátva élhetőbbé teszik a társadalmat. Megítélésem szerint mindez alapvető tévedés, hiszen az állam célja az egész közösség szolgálata, vagyis a közjó megteremtése, miközben a vállalatoké a profit, a techn-ipar és a mesterséges intelligencia célja pedig még ugyan bizonytalan, de egyértelműen túlmutat majd a puszta profit szerzésen.

Fontos megemlítenem, hogy 2002-ben korelnökként Varga László kereszténydemokrata képviselőtársam köszöntette az újonnan megalakuló Országgyűlés tagjait és arra figyelmeztetett, hogy a harmadik évezred nemcsak a kormányokat, de az ember egyéniségét is nagy feladat elé állítja: a gépek és a technológiák állandó változása, rohamos fejlődése szinte hatalmába ejti az embert. Mi nem tudunk a gépekbe lelket lehelni, de a gépek lelketlenné tehetnek bennünket.

Mindez akkor sokan még csak fikciónak vélték, de ma már valóban elindultunk ezen az úton!

A mögöttünk hagyott kampányt is már sokszor gépek, algoritmusok folytatták, de mégis a durva és sértő, egymás emberi méltóságát megkérdőjelező támadások, tőlünk, emberektől származtak.

Jó lenne, ha ezeket a képviselők kinn hagynák az utcán és legalább a falak között, a törvények templomcsarnokában ne használnák az illetlen kifejezéseket. Mint volt rutinos ülésvezető elnök arra bíztatom pályatársaimat, hogy legyen bátorságuk fellépni mindazokkal szemben, akik durva vagy sértő kifejezéseket használnak a felszólalások, a viták során.

Legyen a Magyar Országgyűlés szépséges anyanyelvünk megőrzője, ne pedig a megrontója!

A durva szavak mellett természetesen a túlfűtött indulatokat is el kellene hagyni!

A kampány véget ért, most a munka ideje jött el!

Megosztottságban nehéz dolgozni, ezért közös kiindulópontokat kell találni!

Jó lenne, ha mindenki az eszébe vésné, hogy nem az ország akar szétoszlani, hanem azok osztják szét, akik gyűlöletet hirdetnek és gyűlöletet sugároznak.

Négy jobboldali frakcióként, ha nemcsak a szavak, hanem a tettek szintjén is Szent István örökségét vallják, akkor lesz esély megtalálni a nemzeti minimumot, a független, szuverén, a nemzet és a család egységét őrző keresztény magyar államot, amelynek megvalósításához a szent királynak az egyik, a ma számára is legfontosabb intelme így szól:

„Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, és semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”

És azt se felejtse senki sem, hogy ugyan közel hárommillió négyszázezer ember választotta a Tiszát, de közel két és félmillióan a Fidesz-KDNP-re szavaztak. A két és félmillió hangjának és érdekének is meg kell jelennie az országgyűlésben, ehhez pedig a többség részéről mértéktartásnak és nyitottságnak kell érvényesülnie, míg a jelenlegi ellenzék részéről precíz, szakmai alapossággal megfogalmazott javaslatokra és felszólalásokra lesz szükség.  

Ahhoz, hogy ez így is legyen, türelem, megértés és befogadás szükséges, ami áldás nélkül nem lehetséges. Isten, áldd meg a magyart!