A két világháború között jelentõs kísérletek születtek Magyarországon a társadalmi és politikai élet demokratizálódása érdekében. Virágzásnak indultak a társadalmi szervezetek, a katolikus és protestáns egyházak támogatásával keresztény-szociális reformmozgalmak bontakoztak ki. A KALOT, az EMSZO, a Hivatásszervezet, a KIOE, a KIE körülbelül 1 millió taggal rendelkezve igyekeztek a szociális képzésekben és a társadalomban békét, nyugalmat és fejlõdést hozni.
A döntõ fordulatot a KDNP történetében 1943 augusztusa hozta, amikor Apor Vilmos püspök összehívta a szociális reformmozgalmak vezetõit, és arról tárgyalt, hogy hogyan lehet átmenteni a háború utáni időszakra azokat az intézményeket és értékeket, amelyeket ez a reformkorszak kitermelt. Felismerték, hogy csak párttá alakulva számíthatnak az akkor már nyilvánvaló szovjet megszállás utáni közéleti befolyásra és a keresztény egyházak érdekeinek a védelmére. 1944. október 13-án, a német megszállás idején alakult meg titokban a Néppárt, illegalitásban mozgó vezetői pedig- a német Gestapo ellen menekülve különböző titkos helyen találkoztak.
A párt 1945 elején Barankovics Istvánt választotta főtitkárává. A többi vezető egyetértésével elhagyták a keresztény jelzőt, érzékeltetve ezzel, hogy el akarják határolni magukat a két világháború közötti keresztény politika erkölcsi és politikai terheitől. A Demokrata Néppárt ellenzéki programját Barankovics István 1947. augusztus 10-én hirdette meg Győrben. A párt programjának lényegét így fogalmazta meg: „a cél a legbiztosabb és legszélesebb emberi jog, a legnagyobb szociális biztonság és a legnagyobb szabadság biztosítása – a természetfölöttiség többletével.” A párt politikája gyakorlatilag arra irányult, hogy az ország legszegényebb rétegeit beemelje a közműveltség, a politika és gazdasági demokrácia keretei közé, és ezzel elindítsa polgárosodásának folyamatát.
Az ebben az évben tartott országgyűlési választáson a Demokrata Néppárt kapta a legtöbb hiteles szavazatot és 62 képviselővel a legerősebb ellenzéki erőként jutott az Országgyűlésbe. Mindez a nyugat-európai kereszténydemokrata pártok megalakulásával egy időben történt, egyedül a kelet-közép-európai térségben. A kommunisták azonban a párt erkölcsi ellehetetlenítésére törekedtek. Rendőrhatósági eszközökkel igyekeztek ellehetetleníteni a képviselők programjukhoz hű tevékenységét. Barankovics István végül arra kényszerült a párt becsületének megmentése érdekében, hogy 1949 elején, menekülése után, Bécsből bejelentse a Demokrata Néppárt feloszlatását. Tette ezt elsősorban az itthon maradottak tehermentesítése, a várható megtorlás enyhítése érdekében. A párt képviselői közül így is többen börtönbe kerültek, többségük súlyosan hátrányos helyzetbe jutott.
1947–49 folyamán a keresztény-szociális mozgalmak vezetőinek egy jelentős rétege is menekülésre kényszerült. Az így kialakult magyar kereszténydemokrata emigráció tagjai az Egyesült Államokban és Nyugat- Európában is tudatosan vállalták emigrációs hivatásukat. Az Amerikába kerültek részt vettek a Közép-Európai Kereszténydemokrata Unió megalapításában, lengyel, cseh, és balti kereszténydemokrata vezetőkkel együtt. Az európai emigrációban élő magyar kereszténydemokraták rendszeresen részt vettek a Nemzetközi Kereszténydemokrata Unió, a mai Európai Néppárt elődjének kongresszusain, és tájékoztatták nyugati politikai partnereiket a szovjet megszállás alatt sínylődő országok, társadalmak kiszolgáltatottságáról.
A magyar kereszténydemokrata emigráció tehát négy évtizedes szervezett tevékenységben élt a szabadság nyújtotta lehetőségekkel és vállalta a vele járó kötelezettségeket. Így tudtak kezdeti segítséget nyújtani 1989–1990-ben a keresztény jelzőt ismét nevébe iktató Demokrata Néppárt újjászervezéséhez, s így vált a Kereszténydemokrata Néppárt a rendszerváltó Antall-kormány megbízható és hatékony támogatójává.
A KDNP az 1997 és 2002 közötti mélyrepülése után ismét talpra állt Varga László szívós küzdelmének eredményeként, és Semjén Zsolt vezetésével újból elfoglalta helyét a magyar közéletben, és az Európai Néppártok közösségében.
A KDNP ezekből a szellemi gyökerekből táplálkozva kívánja szolgálni a huszonegyedik századbeli magyar kibontakozás útját, és vállalni kívánja a küzdelmet az előttünk álló választásokon.
A Fidesz - Magyar Polgári Szövetséggel kötött megállapodás értelmében önálló partnerként kívánja betölteni hivatását, felajánlva sok évtizedes történetének gazdag hagyományát.
Céljai között változatlanul első helyen áll az egyházak működési szabadságának biztosítása, az állam és az egyházak közötti megállapodások tisztességes betartatása. Változatlan feladatának tartja a családok, a társadalom szélére szorult rétegek és egzisztenciájukban veszélyeztetett kis- és középvállalatok érdekeinek szolgálatát és az önkormányzatok önállóságának védelmét. Ennek tudatával vállalja a közös ország-építő munkát szövetségeseivel – velük szoros egyetértésben.
A Fidesz és a KDNP szövetsége egyedülállóan sikeres politikai konstrukció Európában, hiszen egymás után négy parlamenti választáson (2010, 2014, 2018, 2022 nyerte el a magyar választók bizalmát), alkotmányozó többséget szerezve az Országgyűlésben.
A KDNP tehát 2010 óta folyamatosan részt vesz a Fidesz partnereként Orbán Viktor kormányában, Semjén Zsolt személyeben miniszterelnök-helyettest, továbbá minisztereket, államtitkárokat adva a kabinetnek. A Simicskó István vezette parlamenti frakció (a Fidesz után) a második legerősebb képviselőcsoport az Országgyűlésben. A párt megyei közgyűlési elnök és alelnökök, polgármesterek, alpolgármesterek és képviselők révén meghatározó jelenléttel rendelkezik az önkormányzatokban. Az Európai Parlamentben pedig Hölvényi György mint az Európai Néppárt frakciójának tagja képviseli a Kereszténydemokrata Néppártot.
