Kedves testvéreim, azt szeretném mondani, hogy köszönöm! Köszönöm a táncot, az éneket, a bátor tanúságtételeket és köszönöm mindnyájatoknak, hogy itt vagytok: örülök, hogy veletek lehetek – így kezdte Ferenc pápa beszédét a Papp László Budapest Sportarénában. Az előtte a hitükről tanúságot tevő fiatalok beszámolóira utalva kiemelte, hogy

AZ IFJÚSÁG A NAGY KÉRDÉSEK ÉS A NAGY VÁLASZOK IDEJE.

Fontos, hogy legyen valaki, aki provokál, aki meghallgatja a kérdéseiteket, és nem könnyű, előre csomagolt válaszokat ad, hanem segít, hogy bátran vállaljátok az élet kalandját a nagy válaszok keresése során. Jézus is így tett – emelte ki Ferenc pápa.

Ferenc pápa konkrétan is reagált az egyes tanúságtételekre, igazat adott Bertalannak, aki arról beszélt, hogy Jézus nem valami távoli mesekönyv szereplője, nem is szuperhős egy képregényben: Krisztus a testet öltött Isten, az élő Isten, aki közel jön; Ő a Barát, a legjobb barát, Ő a Testvér, a legjobb testvér, és nagyon jól tud kérdezni. Az evangéliumban Ő, aki a Mester, valójában kérdéseket tesz fel, mielőtt válaszokat ad.

A szentatya felidézte a Szentírásból, amikor Jézus szembenéz azzal a házasságtörő asszonnyal, akire mindenki ujjal mutogatott. Mint mondta, Jézus közbelép, a vádolók elmennek, Ő pedig egyedül marad vele. Ekkor szelíden megkérdezi tőle: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" Ő így válaszol: „Senki, Uram!"

Isten mindig megbocsát!

És így, ahogy ezt mondja, megérti, hogy Isten nem elítélni, hanem megbocsátani akar. Isten mindig megbocsát! Ő minden esésnél kész arra, hogy felemeljen minket! Soha nem szabad tehát félnünk, hogy vele járjunk és haladjunk előre az élet útján – emelte ki Ferenc pápa, aki ezen a ponton a közönséget is megkérte, ismételjék el magyarul, hogy Isten mindig megbocsát.

Az egyházfő hangsúlyozta, hogy Mária Magdolnára is gondoljunk, aki húsvét reggelén elsőként látta a feltámadt Jézust. Az üres sír mellett sírt, és Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" És így, mélységesen meghatódva, Mária Magdolna megnyitja szívét, elmondja neki gyötrelmét, feltárja vágyait és szeretetét.

Most figyeljük meg Jézus első találkozását azokkal, akik a tanítványai lettek

 

- hangsúlyozta Ferenc pápa, aki emlékeztetett: Ketten közülük, akiket Keresztelő János küldött, utána mennek. Az Úr megfordul, és egyetlen kérdést tesz fel: „Mit akartok?" Megkérdezik tőle, hogy hol lakik, és Jézus nem adja meg a címet, hanem utat nyit nekik és azt mondja: „Gyertek, nézzétek meg". A szentatya kiemelte, hogy Jézus nem prédikál, hanem utat nyit:

nem azt akarja, hogy tanítványai a leckét ismételgető iskolások legyenek, hanem szabad és úton lévő fiatalok, egy olyan Isten társai, aki meghallgatja szükségleteiket és odafigyel álmaikra.

Mint mondta, eztán egy idő múlva a két fiatal tanítvány csúnyán elcsúszik: rossz kérést intéznek Jézushoz, nevezetesen, hogy a jobb és bal oldalán ülhessenek, amikor király lesz. Szerinte érdekes azonban azt látni, hogy Jézus nem dorgálja meg őket merészségükért, nem azt mondja nekik: „Hogy merészelitek, még csak ne is álmodjatok ilyenről!".

Nem ettől lesz nagy az ember

Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy Jézus nem rombolja le, hanem kijavítja álmaikat, hogy miként valósítsák meg azokat; elfogadja a valami nagyobb felé irányuló vágyukat, de ragaszkodik egy dologhoz, amit jól meg kell jegyeznünk:

az ember nem attól lesz nagy, hogy mások fölé emelkedik, hanem attól, hogy másokhoz leereszkedik; nem mások kárára, hanem mások szolgálatával.

 

Mint kiemelte: Jézus örül annak, ha nagy dolgokat érünk el. Nem azt akarja, hogy lusták és kényelmes emberek legyünk, nem azt akarja, hogy csendesek és félénkek legyünk, hanem azt akarja, hogy élők, aktívak, főszereplők legyünk. Ő soha nem kicsinyli le várakozásainkat, hanem éppen ellenkezőleg, vágyaink mércéjét emeli fel.

Jézus egyetértene egy közmondásotokkal, remélem, hogy jól mondom: Aki mer, az nyer- mondta magyarul a közmondást Ferenc pápa, kijelentését tapsvihar követte.

Szerinte ahhoz, hogy győztesek legyünk, két alapvető lépést kell megtennünk, csakúgy, mint a sportban: először is, tűzzünk ki magasabb célokat, másodszor pedig eddzünk. A fiataloknak üzenve elmondta, hogy a boldogsághoz csak a minimumra van szükséged: diploma, pénzkereső munka, egy kis szórakozás.

Jézus a legjobb edző

Nem, azt hozd játékba, amid van. Van egy jó tulajdonságod? Fektess bele, félelem nélkül! Érzed a szívedben, hogy van olyan képességed, amivel sok jót tehetsz? Érzed, hogy jó dolog szeretni az Urat, nagy családot alapítani, segíteni a rászorulókon? Ne gondold, hogy ezek elérhetetlen vágyak, hanem fektess az élet nagy céljaiba! – emelte ki a szentatya.

Ferenc pápa elmondta, hogy ehhez párbeszédben kell lenni Jézussal, aki a lehető legjobb edző.

Ő meghallgat téged, motivál, hisz benned, tudja, hogyan hozza elő belőled a legjobbat.

 

És mindig arra hív, hogy csapatjátékos legyél: soha ne egyedül, hanem másokkal együtt, az Egyházban, a közösségben, együtt, közös élményeket megélve – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa.

Ne zárkózzatok el a telefonotokkal!

Gondolok például az ifjúsági világtalálkozókra, és megragadom az alkalmat, hogy meghívjalak titeket a következőre, ami augusztus elején lesz Portugáliában, Lisszabonban – emelte ki Ferenc pápa. Szerinte ma nagy a kísértés, hogy beérjük egy mobiltelefonnal és néhány baráttal. De még akkor is, ha sokan ezt teszik, még ha nektek is ehhez volna kedvetek, ez semmi jóra nem vezet. Mint kiemelte, az edzésnek is van egy fontos eleme, és utalva az egyik fiatal hitvalló tanúságtételére, az ezernyi rohanás, a lázas sietség és gyorsaság közepette van egy lényeges dolog, ami ma mind a fiataloknak, mind a felnőtteknek hiányzik.

Azt szeretném mondani nektek: e tekintetben ne féljetek szembe menni az árral, találjatok minden nap időt a csendre, hogy megálljatok és imádkozzatok. Ma minden azt mondja nektek, hogy gyorsnak, hatékonynak, gyakorlatilag tökéletesnek kell lennetek, mint a gépek!

 

- emelte ki a szentatya.

Hozzátette: aztán rájövünk, hogy gyakran kifogy a benzin, és nem tudjuk, mit tegyünk. – Olyan jó, ha meg tudunk állni tankolni, az akkumulátorokat feltölteni. De vigyázzunk: ne merüljünk el a saját búskomorságunkban, ne merengjünk a szomorúságainkon, ne gondolkodjunk azon, hogy ki tette ezt vagy azt velem, ne azzal foglalkozzunk, hogyan viselkednek mások; ez nem jó! – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa.

Ne virtualizáljátok az életeteket!

Ferenc pápa a csend jelentőségére is rámutatott, mondván: a csend az a talaj, amelyen áldásos kapcsolatokat lehet ápolni, hogy arcokat és neveket vigyünk elé, bemutassuk neki barátainkat és elmondjunk értük egy imát. A csend továbbá lehetőséget ad arra, hogy elmondjuk aggodalmainkat, elolvassuk az evangéliumnak egy oldalát. Segít a természetet is megfigyelni, hogy ne csak az ember által készített dolgokkal kerüljünk kapcsolatba, hanem felfedezzük a minket körülvevő szépséget.

A csend ezért nem arra való, hogy mobiltelefonokra és a közösségi médiára tapadjunk. Az élet ugyanis nem egy képernyőn folyik, hanem a világban. Ne virtualizáljátok az életeteket!

 

- hangsúlyozta a szentatya. A katolikus egyházfő köszönetet mondott Dórának, aki szintén tanúságot tett előtte a hitéről. Mint mondta, Dóra – bár minden nap szembesül a kamaszkor nehézségeivel – úgy beszél a hitről, mint egy szerelmi történetről. Tudja, hogy van Jézus Krisztus vele van, és segít legyőzni az összes akadályt, amivel ő találkozik.

Párbeszéd Jézussal

Ferenc pápa eképpen folytatta: a csend az ima ajtaja, az ima pedig a szeretet ajtaja. Az ima párbeszéd Jézussal, ahogy a szentmise is találkozás vele, a gyónás pedig az az ölelés, amit tőle kapsz. Liszt Ferenc, a ti nagy zeneszerzőtök jut eszembe. Zongorájának tisztítása közben találtak néhány rózsafüzérszemet, amelyek talán beleestek a hangszerbe és eltörtek. Ez egy olyan nyom, ami arra enged következtetni, hogy egy-egy kompozíció vagy fellépés előtt, vagy talán egy rövid, elszórakoztató zongorajáték közben is imádkozni szokott: az Úrhoz és a Szűzanyához beszélt arról, hogy mit szeret, művészetét és tehetségét imádságba helyezte el – fogalmazott a szentatya, majd arra bátorította a fiatalokat, hogy amikor imádkoznak, ne féljenek Jézus elé vinni mindazt, ami a belső világukban zajlik: a szeretetüket, félelmeiket, problémáikat, emlékeiket, reményeiket.

Mint mondta, így tett Bertalan is, aki a találkozásuk során nem szégyellte azt, hogy nyíltan beszéljen a szorongásról, amely néha megbénít, és a hit megtalálásának küzdelmeiről.

Nagyon szép, ha megvan benned az igazság bátorsága, ami nem azt jelenti, hogy megmutatod, hogy soha nem félsz, hanem hogy megnyílsz, és megosztod gyarlóságaidat az Úrral és másokkal, anélkül, hogy elrejtenéd, anélkül, hogy másnak mutatnád magad, anélkül, hogy álarcot viselnél

 

- fogalmazott Ferenc pápa.

Kiemelte azt is: az Úr nem rendkívüli emberekkel tesz nagy dolgokat, hanem valódi emberekkel. Ezzel szemben azok, akik a saját képességeikre hagyatkoznak és a látszat szerint élnek, távol tartják Istent a szívüktől. Jézus a kérdéseivel, a szeretetével, a Lelkével mélyünkre hatol, hogy igaz emberekké tegyen minket. És ma nagy szükség van az igaz emberekre! – húzta alá.

Meglátása szerint – amelyről az egyik fiatallal, Tódorral is beszélt – a missziós buzgalmat elaltatja biztonságos és kényelmes életünk, miközben innen nem túl távol a háború és szenvedés az úr. Éppen ezért a szentatya arra hívott mindenkit, hogy vegyük kezünkbe sorunk azért, hogy segítsünk a világot békességben élni.

Mindannyian tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mit teszek másokért, az Egyházért, a társadalomért? A saját érdekeimet szem előtt tartva élek, vagy kockáztatok másokért, érdekeimre nem gondolva? Tegyük fel a kérdést, hogy mennyire vagyunk hálásak, hogy mennyire vagyunk képesek Jézus példája szerint szolgálva szolgálni – fogalmazott a szentatya.

A megosztásból születik a csoda

Ferenc pápa végül a kenyér és a halszaporítás csodáját elevenítette fel az evangéliumból, felhívva a figyelmet arra a részletre, amelyet a Szentírás is a képzeletünkre bíz. Az evangéliumban ugyanis nem említik, hogy vajon hogyan vették rá a tanítványok a fiatalembert, hogy odaadja az ebédjét, amit előrelátó módon csomagolt magának.

Talán ő is úgy gondolta, hogy nem elég az étel, nem az ő dolga, hogy gondoskodjon a Jézust hallgató tömeg megetetéséről.

 

De talán azt mondták neki, hogy maga Jézus kéri ezt. A férfi azonban megbízott bennük, és mindent odaadott, semmit sem tartott meg magának. Azért jött, hogy Jézustól kapjon, és azon kapja magát, hogy ő az, aki Jézusnak ad.

Így történik meg a csoda. A megosztásból születik: a Jézus által véghez vitt megsokszorozás akkor kezdődik, amikor az a fiatalember megosztja vele és másokkal azt, amije van. Annak a fiatalembernek a keveséből Jézus kezében sok lesz. Íme, ide vezet a hit: az adakozás szabadságához, a nagylelkűség lelkesedéséhez, a félelmek legyőzéséhez, önmagunk kockára tételéhez – mutatott rá a szentatya, majd ekképpen folytatta:

barátaim, ti mind értékesek vagytok Jézus számára, és számomra is!

 

Ne feledjétek, hogy senki sem veheti el helyeteket az egyház és a világ történetében: senki sem képes arra, amire csak ti vagytok képesek. Segítsünk egymásnak elhinni, hogy szeretettek és értékesek vagyunk, hogy nagy dolgokra vagyunk teremtve – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd arra kért mindenkit, hogy bátorítsák egymást ebben.