Juhász Hajnalka a KARC FM-en: Európának ki kellett nyitnia a szemét

Május 26-a után gyengülni fog az a hang, amit jelenleg Emmanuel Macron és Angela Merkel képvisel az Európai Unióban. Juhász Hajnalka, Magyarország humanitárius segítségnyújtása nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért felelős miniszteri biztos szerint ma már több olyan szereplője is van az európai politikának, amely képes ellensúlyt jelenteni a francia-német tengely fémjelezte bevándorlási politikával szemben. A kereszténydemokrata politikus kifejtette: az amerikai elnök Orbán Viktornak címzett meghívása időzítetten az Európai Parlamenti választások kampányában valósul meg. A politikus emellett úgy látja, a David Cornstein amerikai nagykövet által korábban megfogalmazott gesztusoknak Magyarország eleget tett, de fontos, hogy Donald Trump amerikai elnök gondolkodása szintén a határvédelemre koncentrál, és nemzetállami felfogást képvisel. Pelyach Gergely interjúja a KARC FM-en.

Ha az elmúlt 15 évben, Magyarország csatlakozása óta több ügyben feloldhatatlan volt a vita az Európai Unio nyugati és keleti fele között, a következő 15 évben is az lesz?

Érdekes megfigyelni, ahogyan az elmúlt 15 évben alakult a Lisszaboni szerződés, és hogyan határozza meg Magyarország nemzetpolitikáját. Akkor az ún. koppenhágai kritériumok következményeként nem került például be a nemzeti kisebbségek jogainak védelme a lisszaboni gondolkodásmódba, csak a multikulturalizmus és kulturális sokszínűség védelme. Ez már akkor sok mindent előrevetített abból, amivel most nézünk szembe. A csatlakozás időszakában és az elmúlt 15 évben ugyanakkor volt közös értékrend, volt közös alap, amire Magyarország építkezni tudott, és képviselni tudta nemzetpolitikai érdekeit. Ez a vízió mostanra eltompult. Ezért van most szükség a 15 éves tapasztalatunkra, hogy hogyan fogunk fellépni például az átpolitizált tevékenységet folytató Európai Bizottsággal szemben, ami a lisszaboni megállapodás szerint a szerződések őre kellene, hogy legyen. Ezért van komoly küldetése például a magyar kormánynak, hogy milyen Európai Unióban szeretne a továbbiakban szerepet játszani, és ezt hogyan tölti be.

Az eltompuló vízió Magyarország víziója volt, vagy az összes újonnan csatlakozóé?

Ebben benne van a velünk együtt csatlakozottak gondolkodásmódja. A visegrádi országok hangja ezért is vált fontossá például a migrációs krízisben. Ez mutatja, hogy a térség hogyan képviseli regionális szinten a közös, keresztény, kulturális gyökereit. Ennek jelentőségét igazolják azok a találkozók, amiket Orbán Viktor miniszterelnök folytat. A Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel történt találkozó is ezekre a pontokra épült. Az első a közös, keresztény gyökerekhez történő visszanyúlás. A második a migráció és határvédelem kérdésköre. A harmadik pont a tagállamiság, hiszen Magyarország európai uniós tagállamként, de nemzetállamként gondolkodik – ahogyan Olaszország is. A negyedik pont pedig, – ami az unió jövőjével kapcsolatos kérdéshez is kapcsolódik – az a terv, ami a tagállamok belügyminisztereiből álló tanácsot állítana fel, és ez a tanács lenne az, ami a forrásokat szétosztva gondoskodna a határvédelemről. Nem csak a problémát vetette tehát fel elsőként Magyarország, hanem alternatívákat is felvázolt. Ez az Európán belüli alternatíva. Az Európán kívüli megoldás az a helyben segítés politikája, amit a Hungary Helps program is megvalósít.

Juhász Hajnalka, Magyarország humanitárius segítségnyújtása nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa, a KDNP országgyűlési képviselője a KARC FM rádió stúdiójában

Orbán Viktor a napokban beszélt arról, hogy egyre kevesebb hivatalban lévő kormányfője van például az Európai Néppártnak. A visegrádi országok képviselnek más politikát Európa jövőképe szempontjából, vagy csak egyes pártok? Ha például a mi térségünkben más színezetű kormányok lennének, akkor már nem lenne igaz, hogy „a visegrádi országok ezt az irányt képviselik a bevándorlás ügyében.”

Ilyen szempontból pragmatikusan kell gondolkodnunk, és azt kell nézni, hogy kik elkötelezettek az unió kihívásainak megoldásában? Most a közös érdekeket kell előtérbe helyezni. Árnyalandó például az olasz politikai helyzetet: Matteo Salvini áprilisban mintegy 20 olyan európai pártot hívott össze, amelyekről azt gondolta, hogy a nemzetállamokat képviselik, és elkötelezettek a migrációs kérdések megoldásában. Négy meghívott jelent meg. Nem volt ott például a Marine Le Pen-féle francia Nemzeti Tömörülés sem. Az uniós választások előtt ezért Salvini újra megpróbál egy ilyen szövetséget létrehozni. Kérdés, ez létrejön-e, hiszen időközben a Liga rendkívül megerősödött és az is elképzelhető, hogy az Öt Csillag Mozgalom nélkül is képes lesz kormányt alakítani. Ez azért fontos, mert egy erős olasz jobboldali párt és egy erős Magyarország komoly tengelyt képezhet az Európai Unióban. Szimbolikus jelentősége van ugyanis, hogy az a két politikus találkozott, aki tengeren és szárazföldön védte meg az unió határait. Május 26-a mindenképpen át fogja rajzolni a politikai berendezkedést. A tét többek között, hogy a Néppárt baloldali irányba tart-e vagy nem?

Ha mindenhol az ön által megfogalmazott eredeti értékrendet tartanák iránytűnek, akkor ma nem arról beszélnénk, hogy a Fideszt kizárják-e a Néppártból, hanem arról, hogy Salvini pártját mikor veszik be?

A CNN és a Guardian részletesen foglalkozott a magyar miniszterelnök és az olasz miniszterelnök-helyettes találkozójával, amit a Trójai falóhoz hasonlítottak. Nem mindegy, hogy a lovat honnan nézzük: Agamemnon nyert, Priamosz veszített. Ha a most nemzetállami berendezkedést képviselő pártokat nézzük, akkor szükség van még szövetségesekre a „blokkoló kisebbség” biztosításához.

Ha a másik oldalon Emmanuel Macron, névleg még Angel Merkel, illetve az Európai Bizottság áll, akkor mi dönt az erőviszonyokról?

Európának ki kellett nyitnia a szemét, fel kellett figyelnie azokra a hangokra, amelyek Angela Merkellel és Emmanuel Macronnal szemben születtek. Ide kell emelni a Matteo Salvini és Emmanuel Macron közötti, távolságtartó, egymásra mutogató kommunikációt. Salvinivel ugyanis egy olyan állam részéről jelent meg kritika, amely a Merkel és Macron féle gondolkodásmódot gyengíteni fogja. Sokszor a baloldali médiában hallható az a kritika, hogy nincsenek olyan nemzetközi nagy vezetők, akik nyitott szövetséget kötnének a magyar kormányfővel. Innen az üzenet: ezen a héten nem csak a Matteo Salvinivel történt tárgyalásról kell beszéljünk, hanem Donald Trump amerikai elnök meghívásáról. Európán belül a migráció elleni küzdelmet létrehozta az olasz-magyar tengely. Az amerikai elnök gondolkodása szintén a határvédelemre koncentrál, és nemzetállami felfogást képvisel. A washingtoni meghívás így a globális és európai együttműködés közötti hidat fektetheti le.

A washingtoni meghívás nem pragmatikusabb ennél? Biztos, hogy Donald Trump az Európa-vízióba akar beleállni?

Részben igaz lehet a „beleállás,” mivel a mostani meghívás időzítetten az Európai Parlamenti választások kampányában valósul meg. Ennek egyrészt komoly üzenete van, másrészt persze a gazdasági együttműködés megerősítésének is fontos szerepe van. Ne felejtsük el, hogy a 2004-es csatlakozás, a visegrádi négyek megjelenése hozott egy – nagy részben a jelenlegi magyar kormány gazdaságpolitikájának köszönhető – közép-kelet-európai gazdasági megerősödést. Ez mind az olaszok irányába, mind az Egyesült Államok irányába további gazdasági együttműködéseket jelentett. Ezért persze részben pragmatikus a meghívás, mert az Európai Parlamenti választások elé van időzítve, másrészt hosszú távú együttműködést és közös gondolkodást is vizionál.

Néhány hónappal ezelőtt David Cornstein amerikai magyar nagykövet beszélt arról, hogy a találkozóhoz, annak létrejöttéhez magyar oldalról is gesztusok kellenének, így csak akkor veti fel egy találkozó lehetőségét Trumpnál, ha előrelépést látnak például a katonai együttműködésben vagy az ukrajnai helyzet megoldásában. Ez megtörténhetett?

Biztos szükséges volt a találkozóhoz. Ukrajnával – most, hogy egy sajátos jogi megoldással mégis megszavazták az új nyelvtörvényt – azáltal, hogy Petro Porosenko eddigi elnök egyelőre háttérbe szorul, lehetőség lesz az ukrán-magyar feszültséget okozó ügyek újratárgyalására. A lehetőség megvan rá, hogy könnyebben találjuk meg a közös nevezőt, hiszen egyébként nemzetközi jogi szempontból Magyarország valamennyi lehetőségét kimerítette. Ezzel együtt a David Cornstein által felvetett lépések, gesztusok megtörténtek. Nem a magyar félen múlt, hogy Ukrajna nem ad garanciákat a kisebbségi jogoké érvényesülésére. A NATO tekintetében pedig elkötelezettek vagyunk.

Az amerikaiak házon belül, saját ügyként kezelik a saját migrációs válságukat?

Az Egyesült Államoknak nem kell szembesülnie azzal, amivel egy unios tagállamnak: nem dönthetnek helyette, hogy milyen migrációs politikát folytat. Európában az Európai Bizottság ezt megtenné a tagállamok feje fölött. A magyar gondolkodás éppen az uniós tagság által árnyaltabb. Ahogy Orbán Viktor mondta: mi akarjuk eldönteni, hogy kivel akarunk együtt élni. Amerika ezt a saját határvédelmi politikáján keresztül eldöntheti önállóan. Mi csak akkor, ha szövetségeseink vannak.

Az a fajta szemlélet, amit a helybe vitt segítséggel Magyarország képvisel, elér-e az amerikai döntéshozókig? Ha egy világhatalom karolja fel a megoldási javaslatukat, akkor gyorsabban általánosan elfogadott módszer lehet belőle, mint így…

Ebben a programban nagyon hamar nyitottan lépett felénk Washington. 2018-ban például már aláírtunk egy együttműködési megállapodást az Egyesült Államok fejlesztési ügynökségével. Azt tapasztaltam, hogy ez a program nagy elismerést vált ki. Azon vagyunk, hogy erre minél több tagállam nyitott legyen. Sajátos és új hangot ütött meg Magyarország a helyben való és főként hatékony segítéssel. Sokan és sokféleképpen próbálkoztak ugyanis a közel-keleti helyzet egyensúlyának megőrzésében, de ahogy a Srí-Lankán vagy a Fülöp-szigeteken történt támadásokat látjuk, a Közel-Keleten kívül is rendkívül sok tennivalója van Magyarország és Európa mellett a világ elkötelezett részének.