„A mérnöki hivatás felelősségteljes gyakorlásához az alapos szaktudáson felül széles látókörre, erkölcsi értékkel párosult jellemerőre és felelősségtudatra van szükség.”

A Budapesti Műszaki Egyetem egykori kiválóságának, Pattantyús Ábrahám Géza professzor úrnak közel százéves gondolatával köszöntöm:

Levezető Elnök urat, az Igentisztelt Miniszter Urat! Rektor Urat, a Professzor hölgyeket és urakat, az Elnök urakat, a díjat adó Novofer Alapítvány kuratóriumának elnökét és tagjait, a Tisztelt Díjazottakat és valamennyi kedves vendégünket!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azon díjak és kitüntetések, melyek egy-egy neves tudós, művész vagy netán államférfi nevét viselik különleges kapcsolatot hoznak létre az elismerésben részesülő és az annak nevet adó egykori kiválóság között. Ez a kapcsolat sohasem korlátozódik csupán a tudományterületen vagy művészeti ágban elért sikerekre, hanem a díjnak nevet adó kimagasló egyéniség életútja és eszmeisége is példaként kell, hogy szolgáljon a díjazott további munkája és társadalmi felelősségvállalása szempontjából.

Különösen igaz ez Gábor Dénes esetében, aki nemcsak korának egyik legkiemelkedőbb tudósa volt, hanem olyan műszaki értelmiségi, aki megértette, hogy a kutatás és a fejlesztés nem csak egyéni eredményünk, hanem az egész társadalom fejlődésére is döntő befolyást gyakorol.     

1972. tavaszán a Royal Societyben tarott előadásában a természettudósok, köztük hangsúlyosan a mérnökök társadalmi felelősségét elemezve leszögezte, hogy amennyiben egyáltalán lehetséges megmenteni önpusztító civilizációnkat, azt csak és kizárólag a műszaki értelmiség, a politikusok és a tágabb értelemben vett felvilágosult tömegek támogatásával lehetséges.

Előadásában három, a civilizációnkra leselkedő különösen nagy veszélyt emelt ki. Az első a háború, azon belül is a nukleáris háború pusztítása, a második a túlnépesedés, míg a harmadik a tétlen kényelem kora volt.

A nukleáris fenyegetés a hidegháború közepén triviális volt, akárcsak a javuló mezőgazdasági termelés és egészségügyi ellátás következtében bekövetkező népességrobbanás főleg Indiában és a harmadik világ más országaiban. A tétlen kényelem kora azonban csak fikciónak hathatott.

Gábor Dénes szerint ugyan a jövőt megjósolni nem, csak feltalálni lehet, ez esetben azonban biztosan kijelenthetjük, hogy jóslata fél évszázad távlatából már nem tekinthető fikciónak.    

Mit tapasztalunk ma, ha körbenézünk a világban? A háborús fenyegetettség, közte akár az atomkatasztrófa lehetősége ismét közelebb áll a realitáshoz, mint a fikcióhoz.

A túlnépesedés kérdése napjainkban már nemcsak Indiában, hanem Afrikában és a Kelet számos országában okoz komoly problémát, melyek egyértelműen kiváltó okai korunk egyelőre kezelhetetlennek tűnő migrációjának. 

És itt van még a harmadik, a tétlen kényelem kora, melyet a mesterséges intelligencia kutatások elmúlt években berobbant eredményei mind fizikai, mind szellemi értelemben rövid időn belül valamennyiünk számára elhozhatnak, annak minden veszélyével.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Olyan megállíthatatlan és minden korábbinál gyorsabb változások előtt állunk, melyek hozadékát hozzávetőlegesen is nehéz megbecsülni.

Honfitársunk, a Nobel-díjas Krausz Ferenc szavait idézem, aki saját kutatásávaival összefüggésben is hangsúlyozta, hogy nagyon nehéz előre látni, milyen felfedezések születhetnek majd egy olyan új világban, ahol az ember azelőtt még nem járt.

A jövőkutatók szerint nem zárható ki, hogy akár egy-két évtized múlva a gazdaság jelentős részét kizárólag gépek között zajló ügyletek fogják kitenni, hiszen a gépi tanulás következtében az embernél sokkal gyorsabban és jóval nagyobb információmennyiséget felhasználva tudnak majd döntést hozni.

A szakértők egyértelműen állítják mindez gazdasági értelemben lehet, hogy optimálisnak tekinthető eredményekre vezet, ugyanakkor mindez szinte bizonyosan együtt fog járni az emberiség eddigi fejlődését meghatározó kreativitás hanyatlásával és az együttműködésre épülő szociális kapcsolatok hálójának gyengülésével, sőt akár a szétesésével is.   

Ebben az új környezetben fontos elvárás megteremteni a tudomány és a társadalom összhangját, így egyre fontosabb lesz, hogy a kutatók és a fejlesztők felismerjék, milyen társadalmi következményekkel jár a tevékenységük.

Tisztelt Díjazottak, kedves Hölgyeim és Uraim!

Az elnyert elismerésekhez szívből gratulálok Kövér László házelnök úr nevében is. Bízom benne, hogy az eddig elért eredmények Gábor Dénes és a köszöntőm elején idézett Pattantyús professzor úr szellemiségében további kutatásokra, fejlesztésekre sarkallják majd Önöket mindannyiunk és a Haza javára.   

Isten hozta valamennyiünket ide, az Ország Házába!