A Ferences Rend támogatásával az alsóvárosi templom előtti tér és a templom környezete igazi meghitt, gyertyafényes hangulattal várja a négy adventi hétvégén látogatóit. A Mária szobor köré épített óriási adventi koszorún minden szombaton 17 órakor gyújtják meg a gyertyát, így a szegedieknek lehetősége van a városi gyertyagyújtáson is részt venniük.
A koszorú második adventi gyertyáját Haág Zalán, kereszténydemokrata képviselő és Kárpáti Kázmér, alsóvárosi plébános gyújtotta meg. A képviselő beszédében emlékeztetett, tegnap ünnepeltük a szeplőtelen fogantatást. Mint fogalmazott, csodálatos élmény az erre emlékeztető, 300 éves – közadakozásból és egy alsóvárosi szenátor adományából létesült – Mária-szoborcsoportnál összegyűlni advent idején – hiszen Alsóváros jámbor katolikus, hagyományőrző népe még a 20. század elején is rendszerint úgy ment be a templomba, hogy a szobrot megkerülte, és egy fohász idejére megállt előtte.
Még korábban, hosszú időkön át szombat és vasárnap délután az itt elhelyezett angyalszobrok által tartott négy lámpában meggyújtották a mécsest és itt végezték a lorettói litániát - jegyezte meg.
A lámpások már nincsenek itt, de legalább advent idején újra kigyúlnak a fények, a hitet, reményt, örömöt és szeretetet jelképezve.
Kiemelte, Bálint Sándor, akinek neve és példája a lehető leghitelesebben cseng Alsóvároson – és akire a kereszténydemokraták nem csak mint szent életű férfiúra és jeles néprajztudósra, de mint a KDNP parlamenti képviselőjére is előszeretettel hivatkoznak –, írta közel száz esztendővel ezelőtt:
Korunk válságának egyik fő oka, hogy az emberiség nem tiszteli vagy rosszul tiszteli apáinak hagyományait, amelyekből pedig az élet örök folytonossága szól hozzá. (…) Életük csak robotból és szórakozásból áll. (…) Korunk kételkedő szellem kikezdte a tradícióit, de nem álmodott mást a helyébe.
Haág Zalán azzal folytatta, sajnos az ezt követő évtizedek még kevésbé szóltak a hagyományok megőrzéséről, sokkal inkább a múlt végső eltörléséről, a tradíciók pusztulásáról.
Napjainkban azonban csak rajtunk múlik, felelevenítjük-e őseink tradícióját, illetve teremtünk-e új hagyományokat. Úgy hiszem, ez az adventi koszorú összeköt bennünket a régi alsóvárosiak mély és igaz hitével, egyszersmind reményt jelentenek nekünk a hitben és összetartásban erős helyi közösségek jövője szempontjából - mondta a képviselő.
Beszéde végén kitért egy régi hagyományra, miszerint az Alföldön szokásban volt, hogy ha rorátéra harangoznak, cukrot vagy mézet evett a leány, hogy édes legyen a nyelve, és minél előbb férjet édesgessen magához.
Azt nem tudom, Szegeden hányan élnek napjainkban ezzel a módszerrel, mindenesetre most hamarosan esti misére harangoznak, így nem cukorral és mézzel, de azért édes forró italokkal – teával és forralt borral – szeretnénk megédesíteni a nyelveket és megmelengetni a szíveket
- zárta ünnepi beszédét Haág Zalán.
