Advent második vasárnapján meggyújtjuk koszorúnkon a remény gyertyáját. A sötétben pislákoló láng azt üzeni, hogy bár a világ lehet hatalmas, ijesztő és sötét, a fény egyre növekszik, a betlehemi Gyermek legyőzi a sötétséget és világosságot hoz az életünkbe.
A várakozás időszaka nem passzivitás, hanem főleg lelki felkészülés, hogy megértsük a karácsony titkát, és be tudjuk fogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent.
Mindannyiunknak, akik felismerjük ezt az igazságot, másoknak is hirdetnünk kell: van remény. Ennek a jó hírnek a továbbadása hitből fakadó kötelességünk. Hinnünk kell abban, hogy minket körülvevő világ jobbá tételében mi is lehetőséget, feladatot kapunk, ez ad a hideg téli estéken, a járvány sújtotta világban kapaszkodót. Bizodalmat abban, hogy a hamarosan megszülető Krisztus velünk van életünk minden pillanatában, és ha rá figyelünk, segíti döntéseinket, tetteinket.