Aradszki András: Büszkék vagyunk országunk megmaradásáért küzdő őseinkre

Aradszki András, a KDNP országgyűlési képviselője a Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából ma délután (2020.05.31.) rövid megemlékezés keretében helyezte el a tisztelet koszorúját az érdi Hősök terén álló emlékműnél.

Aradszki András, a KDNP országgyűlési képviselője a Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából beszédet mond az érdi Hősök terén álló emlékműnél. (Érd, 2020.05.31. Fotó: Eőry Zsolt)

A rendezvényen képviseltette magát a Fidesz-Összefogás és frakciója, a KDNP, a Fidelitas, a Történelmi Vitézi Rend és a KÉSZ, valamint néhány érdi polgár is elhelyezte az emlékezés virágait.

Aradszki AndrásAradszki András, a KDNP országgyűlési képviselője a Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából elhelyezi a tisztelet koszorúját az érdi Hősök terén álló emlékműnél. (Érd, 2020.05.31. Fotó: Eőry Zsolt)

Aradszki András beszéde:

Tisztelt emlékező Honfitársaim!

A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére, a 2001. évi LXIII. törvény alapján minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánította.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ellentétben sok erőltetett és hamis ideállal, ez a nap az „igazi büszkeség” ünnepe, „a magyar büszkeség napja”. A 2011-ben elfogadott és 2012. január 1-jén életbe lépett Alaptörvényünk Nemzeti Hitvallásában 1945 óta először végre megfogalmazhattuk, hogy „Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.” Valamint: „Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit.” Az Alaptörvényben végre leszögeztük, hogy kiállunk azon alapvető értékek mellett, amelyeknek követése őseinket naggyá, hőssé tette.
A jövő építése akkor lehet sikeres, ha a múlt irányát folytatjuk, a történelmi igazságokra építünk, olyan alapokra, amelyek örök értékeket képviselnek. Kétezer éve tudjuk, hogy a homokra épített ház az első viharban összeomlik. Persze ma is vannak, akiknek ez lenne az érdekük. De múló, divatos gondolatok, szalmaláng-filozófiák nem lehetnek a jövő fundamentumai. Nem feledhetjük nagyjainkat, akik maradandót alkottak, példát adtak. Mert ezzel nekünk a jelenben adnak büszkeséget, erőt és lelkesedést.

Aradszki AndrásAradszki András, a KDNP országgyűlési képviselője a Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából elhelyezi a tisztelet koszorúját az érdi Hősök terén álló emlékműnél. (Érd, 2020.05.31. Fotó: Eőry Zsolt)

Kedves Barátaim!

A Magyar Hősök Emlékünnepe ma is a haza szeretetét, a bátorságot és a hősiességet tárja eszményként elénk.
Egy fél emberöltővel ezelőtt még azt akarták nekünk parancsolni az ország baloldali vezetői, hogy „merjünk kicsik lenni”. Adjuk fel nemzeti identitásunkat, olvadjunk be a liberálisok által kotyvasztott nagy, meghatározhatatlan, összeurópai multikultúrába. A szocialista ideológia és a földhözragadt liberalizmus szellemisége mára nem csak a szentség utáni vágyat tette nevetségessé, hanem a hősiesség erényét is.

Céljuk az identitásunk kioltása, nemzeti és keresztény öntudatunk lerombolása. Ők nem szeretik a hősöket, nem szeretik a példaképeket: nekik degenerált és infantilis „celebjeik” vannak; ők a nihilizmust hirdetik, nekik a deviancia elfogadandó érték, ők kigúnyolják és el akarják törölni a keresztény értékrendet, és a káoszban, az anarchiában érdekeltek.

A hős, aki áldozatokat és a halált is vállalva kiáll hitéért és nemzeti eszményeiért, az számukra ellenség. Aki tenni, építeni akar, aki éltetni kívánja ezt a nemzetet és ezért akár nagy dolgokra is kész, azt ők rágalmazzák és bemocskolják. Aki kiáll a mai „gyakorlati liberalizmussal” szemben, azt a szólásszabadság és a demokrácia nevében kirekesztik és ellehetetlenítik, tönkreteszik. Amit a magyar ember hosszú és fáradságos munkával, vérrel-verejtékkel megteremtett, azt ők felélik, elherdálják és kilopják a közösből. Ők minden igazi fejlődés örökös kerékkötői, a legerősebb mérget, a hazug beszéd és a rágalom mételyét használva akarnak ártani közös nemzeti és helyi érdekeinknek.

Kedves emlékező Honfitársaim!

Elsősorban nem a média vagy a történelmi emlékezet tesz valakit hőssé, hanem az örök és igaz értékek mellett való következetes kiállás, azok rutinszerű megélése.

A hősök nem lehetnek csak a múlt relikviái. A hőssé válás jelen korunkban – minden ellenkező nyomás ellenére – különösen szükséges és kívánatos, viszont nem könnyű. Ezért a híres hősök mellett ma azokra is gondolnunk kell, akiknek név szerint nem állított emlékművet az emberi emlékezet.

Ide soroljuk azokat a mai nagyjainkat, akik a vírusfertőzés elleni harc idején tudásukat, szabadidejüket, nyugalmukat, türelmüket, anyagiakat, szolgálatukat adják a lakosság, a magyar társadalom megvédéséért. Tudósok, orvosok, ápolók, katonák, mentősök, rendőrök, pedagógusok, a kereskedelemben és a szociális területen dolgozók, önkéntesek és még felsorolni is nehéz, hogy kik és mennyien adták fel önzetlenül maguk és családjuk mindennapos nyugalmát ezért a jó célért.

Öröm volt látni az általános segítőkészséget, köszönet érte!

Kedves Barátaim!

Talán éppen a belső erő szükségességét jelzi az a tény, hogy ez a nap idén pünkösd vasárnapja is, amely a mennyei erő ünnepe.

Sokat mondó az a tény is, hogy május utolsó vasárnapja egyben a gyermekek napja. Hőseink valójában „nagy gyermekek” voltak, szívükben-lelkükben a lángoló eszmével és őszinteséggel, a legyőzhetetlenség hitével, a Gondviselőbe vetett teljes bizalommal. Ahogyan a gyermek is őszinte, szüleiben feltétlenül bízó és végtelenül lelkes tud lenni, ők is így tekintettek a haza sorsára.

Adjunk hát hálát hőseinknek és hőseinkért! Nekik köszönhetjük, hogy még egyáltalán létezünk, hogy rúdjainkon és szívünkben a három szín loboghat. Sokan haltak hősi halált azért, amit ma ez a három szín kifejez. Ezer éven át két titkuk volt: szerették a hazát és bíztak a Magyarok Nagyasszonyában.

Azt kívánom mindnyájunknak, hogy a Magyar Hősök Emléknapján a múlt áldozataira és dicső elődeinkre való emlékezés táplálja őszinte és valódi hazafias érzelmeinket, hogy meg tudjuk találni hiteles és értékes példaképeinket nemzetünk, hazánk, Egyházunk – vagy éppen családunk egykori nagyjai között! Talán találunk köztük olyat, akit nem csak vágyainkban, hanem tevőlegesen is követni tudunk.

Vagyis Széchenyi grófot idézve: „Merjünk nagyok lenni!”

Isten áldja Magyarországot, óvja meg Érdet és kedves Mindnyájukat!