Összefogással és nemzetközi segedelemmel nyomnák le a kormányt, plusz nagyon bíznak a járvány okozta nehézségekben is – írja Galló Béla politológus az ellenzéki összefogásról szóló elemzésében, melyet az alábbiakban közlünk.
Elvtelen politikai szövetségnek is lehet összefogás a neve, nem kell ezen annyira szörnyülködni. Korántsem szokatlan műfaj ez, banális hatalomtechnika inkább, mindig az adott helyzet szüli. Amikor annak idején
a jobb sorsra érdemes Spinoza-házban a ballib média fölszentelte a „bal” összefogását az antiszemitákkal, tudni lehetett, hogy a kormányzó „fasiszták” (ideértve az „áruló zsidókat” is) olyan erősek, hogy az ellenzékieknek külön-külön esélyük sincs a leváltásukra.
Hol az a béka? – néztek egymásra a nemrég még egymást aprító, érdekelt apróságok a Spinozában. – Ide vele, nosza, nyeljük le mielőbb, de persze kölcsönösen!
És azóta is nyeldesik, mert ahogyan írva vagyon: O1G, kormányának mindenáron vesznie kell.
Abban sincsen meglepő, hogy éppen Gyurcsány húzza be maga alá az ellenzéki reszeléket, s a nagyhangú, ám kis kaliberű politikusi rúgkapálásokból végül kényszerű hozzá igazodás lett. Ravaszabb politikus mindegyiküknél,
ami nem nagy szó, bokamagasságban lévén az ellenzéki mérce - de a politikusi ravaszság csupán az egyik szempont most. Jóval fontosabb, hogy Gyurcsány mögött olyan informális hálózati háttér működik, amilyennel a többiek nyomaiban sem rendelkeznek. Ő nyilvánvalóan mindent tud róluk, s alkalmasint alkalomadtán majd él is ezzel a tudásával. Vastagok a nómenklatúra csápjai s messzire elérnek, az a kérdés pedig már régen eldőlt, hogy a nómenklatúra-burzsoázia képviseletéért folyó „baloldali” harcot ki nyeri. Az MSZP többször is nagyot koppanva már-már elhallgatott (vagy ha motyog még, inkább ne tenné), és nem nagyon van más választása, mint besündörögni a DK-ba. Bocs, Feri, te vagy a Very.
A többiek? Futottak még, nota bene, momentán a Momentum is.
Ráadásul a nemzetközi helyzet fokozódik, s mostanság ez kedvez az ellenzéknek: elsősorban Gyurcsányéknak, mert a neolib világhálózatba ők régen betagozódtak.
Dobrev Klára aligha véletlenül került ki Brüsszelbe, ott szövi szorgosan tovább a hálót, sőt keményen, férfiasan építkezik. Mert ha Brüsszel (meg Washington) is velünk van, ugyan ki ellenünk?
Összefogással és nemzetközi segedelemmel nyomnák le a kormányt, plusz nagyon bíznak a járvány okozta nehézségekben is.
Gyurcsány, úgy hírlik, maga helyett Dobrev Klárát favorizálná közös miniszterelnök-jelöltnek, amiben van némi rizikó. Ha a törzstábor elfogadja is, Dobrev semmivel se vonzóbb opció nála, nincs karizmája, húzó személyisége. Mint párnában a cihe, dagad benne a gyűlölet, ami egy hölgynél eleve visszás. Persze ha nem nyer, a sansz akkor is a családban marad, kudarca Gyurcsány jövőbeli sanszait növeli. Íme, mondhatja majd akkor a férjura, én kellek ide, nélkülem úgyse tudunk győzni.
Aztán itt vannak „A korszakváltás garanciái”.
Gyurcsány, akinél ponterősebb politikus soha nem volt még (több a pontja, mint ahány üres üvege), ezúttal volt olyan előzékeny, hogy potom 13 pontban közölje jövőre vonatkozó terveit. De nem is ezek a pontok az érdekesek (afféle ellenzéki „szív küldi szívesen”lista ez, aminek valóra váltásához kétharmados ellenzéki győzelem kellene), hanem az, ami a bevezetőben van.
Gyurcsány szerint „ … pártjaink világos értékrenddel és önálló identitással rendelkeznek. (!, felkiáltójel tőlem: GB) Bár számos politikai kérdésben egymástól eltérő elképzeléseket vallunk, a korszakváltás kapujában félretesszük ezeket a különbségeket, és arra koncentrálunk, ami összeköt bennünket. Mindemellett fontos feladatnak tartjuk, hogy a közös lista esetén is biztosítsuk az együttműködő ellenzéki pártok saját identitásának megtartását, mert kizárólag így tudunk hitelesen képviselni minden változást akaró választópolgárt. Az ellenzéki tábor egészének hiteles képviselete pedig a kormányváltás alapvető feltétele. Ennek megfelelően az önálló parlamenti frakciók megalakulása alapvető érdeke az együttműködő pártoknak.”
Rutinosabb olvasó e sorokból rögtön kiolvashatja,
bármi lesz is a parlamenti választások eredménye, a voksolás másnapján, 0 óra 1 perckor a mai ellenzékiek így vagy úgy, mindenképp egymásnak esnek. Vagy a koncért, vagy annak hiánya miatt.
Természetesen mindezt „világos értékrenddel és önálló identitással” tennék, véletlenül sem egyéni egzisztenciális megfontolásokból…
S ha netán belépnének a „korszakváltás kapuján”, pár hónap alatt jönne a káosz.
A káosz régi technikusaként Gyurcsánynak ez bizonyára tetszene, mert ő rángatná a szálakat.
Az ország azonban hamar felocsúdna, hogy neki nem annyira.
