Március 15-e a magyarok számára a szabadságot, a közös nemzeti céljainkért hozott áldozat előtti tisztelgést jelenti. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc hősei a bátorságukat, a szabadság iránti olthatatlan vágyukat, a hazaszeretetüket és az önzetlen odaadásukat állították elénk sohasem fakuló példaként.
Ezek azok az erények, amelyek az elmúlt több, mint ezer esztendőben sok nagyszerű elődünk küzdelme, példamutatása, teljesítménye és - ha a történelem úgy kívánta - áldozata által képesek voltak biztosítani fennmaradásunkat, helyünket a keresztény Európában, és megbecsülésünket a világ más nemzetei oldalán. 1848 küzdelmében az egyik oldalon az idegen érdekek, a másikon a magyar nép állt, amely nem akart mást, csak azt, hogy saját sorsáról maga dönthessen.
Az, hogy ma is létezik Magyarország, ahol anyanyelvünkön beszélhetünk és szuverenitásunkat kiharcolva, Európa részeként élhetünk, példaadó elődeinknek az ajándéka számunkra. Kötelességünk, hogy a XXI. században is tovább vigyük a reformkor alkotóinak, a márciusi ifjaknak, a forradalom és a szabadságharc során hazájukért tenni kész magyarok szellemét, minden erőnkkel ellenálljunk azoknak, akik önrendelkezésünket akarják csorbítani, ne feledjük azokat a célokat és eszméket, amelyekért a szabadságharcosok vérüket adták. Ne feledjük, léteznek olyan idegen érdekek, akik pénzt és fáradtságot nem kímélve azon dolgoznak, hogy egész országok életét irányíthassák, hogy hozzájuk hű embereket juttassanak kormányra. Ők meg akarják mondani, hogy kikkel éljünk együtt. Rá akarnak szorítani bennünket, hogy lépjünk háborúba az ő érdekeik szerint. Március idusának szelleme azonban arra sarkall minket, hogy minderre nemet mondjunk! Mindenkori magyar érdek, hogy a saját sorsunkról mi magunk dönthessünk!
Az idei ünnepnek különös hangsúlyt ad, hogy Petőfi Sándor, a forradalom költője 200 éve született.’48 szellemisége az utódok számára az ő versein keresztül érezhető és érthető meg igazán. Rövid életében nem csak a költészetben alkotott maradandót, hanem drámai küzdelmei és tragikus sorsa is halhatatlanná tette a következő nemzedékek számára. Fiatalos tűzzel, elhivatottsággal, tehetségével szolgálta a hazát. Szavai szerint: „Szolgaságunk idejében/Minden ember csak beszélt,/Mi valánk a legelsők, kik/Tenni mertünk a honért!”
Tisztelettel és hálával emlékezzünk tehát az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseire azzal a ránk bízott örökséggel, hogy hazánk és nemzetünk mellett kiállunk. A saját harcainkat magunknak kell megvívnunk, de országunk, nemzetünk, nyelvünk, hitünk és szabadságunk létezése a bizonyíték, hogy megéri. Legyen béke, szabadság és egyetértés.
Dr. Simicskó István
a KDNP frakcióvezetője
Kép: 123RF
