Vissza a gyökerekhez, vissza az eredethez, vissza a természetes dolgokhoz – ez a változtatás lényege, ezért lesznek kormánymegbízottakból főispánok, megyékből vármegyék, magyarázza a Mandinernek Tarnai Richárd, a KDNP politikusa. A főispánt nem érdeklik azoknak a kritikái, akik korábban hezitálás nélkül elfogadták a tanácsrendszerezést és az elvtársozást. Interjúnk.
Hivatalosan is főispán lett. Milyen érzés?
Sokkal jobban tetszik, mint például az elvtárs. Ne feledjük, Szent Istvántól a második világháború utáni évekig főispán volt a megnevezése annak a hivatalnak, amit viselek – aztán elvtársra változtatták, azzal párhuzamosan, hogy a kommunisták szétverték a magyar közigazgatás rendszerét. Most visszatérünk a történelmi hagyományokhoz, az eredeti megnevezéshez. Megjegyzem, 12 éve, amióta betöltöm ezt a tisztséget, rengetegen kérdezték meg, mit csinál egy kormánybiztos. Ki kellett javítani a szóhasználatot, mert kormánymegbízottak voltunk, de a lényeg ugyanaz, senki nem tudta, a megnevezés mögött mi a tartalom.
Történik most változás ebben a bizonyos tartalomban?
Nem történik. A feladatunk eddig is és továbbra is az állami szolgáltatások minél magasabb szintű megszervezése az adott közigazgatási egységben. Mindez összhangban áll az Alaptörvénnyel is, amely kimondja, hogy hazánk a náci megszállástól 1990-ig megszállt ország volt, ez idő alatt pedig minden történelmi kontinuitást igyekeztek megtörni. Most pedig, szuverén országként visszatérünk a hagyományainkhoz és jól működő közigazgatást építünk.
Januártól Pest megye helyett Pest vármegye élén áll majd. Változik ezzel valami, például a czímer?
Nem, ahogy említettem, tartalmi változás nem következik be, az eredeti állapotot állítjuk helyre. A vármegye élén áll a főispán, akit a kiegyezés utáni időktől fogva mindig is a kormányzat nevezett ki.
Most többen azzal érvelnek, hogy ezek furcsa csengésű szavak, de ezt a csengést azok alakították ki, akik 1945 után szétverték a közigazgatást, a magyar államot, tanácsrendszert vezettek be és erőszakosan átneveztek mindent.
Nem változnak sem a vármegye határai, sem címere, de nem változok én sem: sem az öltözködésem, sem a viselkedésem. De ha bárki úgy érzi, elszalad velem a ló, kérem, hogy figyelmeztessen!
Tud lovagolni? Egy főispánnak illik…!
Nem tudok, de ma már máshol van a hangsúly. És bevallom, nem különösebben foglalkoztat azoknak az aggálya az átnevezések körül, akiknek korábban nem volt problémája a tanácselnöközéssel és az elvtársozással...
Sokan kritizálják az Országgyűlés döntését, a leggyakoribb vád, hogy a döntés gumicsont, ami eltereli a figyelmet a mindennapi problémákról. Mi a valódi célja a változásoknak?
Vissza a gyökerekhez, vissza az eredethez, vissza a természetes dolgokhoz – ez a változtatás lényege. A problémákról aligha akarja vagy tudja a kormány elterelni a figyelmet, naponta a háborúval, a biztonsággal, az energiaellátással, a rezsicsökkentés, a munkahelyek, a családtámogatások, a nyugdíjak megvédésével foglalkozik. Emlékezzünk csak vissza, amikor 1990-ben megalakult az Antall-kormány, mekkora hisztéria volt abból, hogy a Szent Koronával ékesített magyar címer került vissza nemzeti jelképeink közé, noha józan ésszel mindenki azt mondta, hogy ez a normális. Emlékezzünk az akkori hangokra, amelyek szerint ez felesleges volt, vagy azokra, amelyek egyenesen micisapkának gúnyolták nemzeti ereklyénket!
Gyakorlatilag ugyanaz játszódott le, ami ma is. Akkor már nem volt ereje a kormányzatnak, hogy a közigazgatásban is visszaemelje helyükre a korábbi elnevezéseket, de jó, hogy a mai kormánynak van.
És még egy párhuzam: 1990-ben is rögtön a királysággal riogattak, mint ma, de nem gondolhatja senki komolyan, hogy erre vonatkozó valós szándék felmerült volna bárkiben. Magas színvonalon működő államigazgatási rendszer épült ki az elmúlt bő évtizedben, ami méltó az országhoz, ebben a rendszerben pedig most újra a klasszikus elnevezéseket használjuk, erről van szó.
