Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az egyszerű, „mezítlábas kérdések” műfaját.  Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Az ellenzékiek harsányabban, a kormánypártiak szolidabban. Szólásaik majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák ítéletüket. Persze a válaszok sem piskóták. Szolidan stilizálva tallózzuk legutóbbi szónoklataikat.

Az időjárás még támogatja a kormányt?

PÁL TIBOR (MSZP): – Az elmúlt nyolc évben nem volt ilyen szép ősz. A ragyogó időjárás sok-sok családot érintett kedvezően: nem kellett bekapcsolniuk a fűtést, nem forgott a gázóra, így nem növekedett a mindennapos költségük sem. Szerencsére! Önök ugyanis idén nyáron olyan új gázár-támogatási rendszert léptettek életbe, amely hátrányosan érint több százezer családot, mivel a támogatásokból több mint 20 milliárd forintot vontak ki. Az önök átalakításának a lényege az, hogy továbbra is fenntartanak egy szűk csatornát, ezt a 450 forintos keretet, egyben összecsúsztattak két, korábban jól működő támogatási formát, a távhő- és gázártámogatást, valamint a lakásfenntartási támogatás rendszerét. Míg korábban mind a két támogatásból részesülhettek az érintettek, most az összevont rendszer miatt több ezer forinttal kevesebb támogatást kapnak azok, akik ilyet igényelnek. Az ebből keletkező problémákat pedig - elegánsan szólva is - rátolták az önkormányzatokra. Ennek bizonyítására egy adat: 2011-ben a gázártámogatásra és a lakásfenntartás támogatására nagyságrendileg 45 milliárd forintot terveztek, de az összevont rendszerben már csak 22,5 milliárddal számolnak. Kérdezem:

• Hová lett a több mint 20 milliárd forint a támogatási összegekből?
• Ha 2010-ben 878 ezer háztartás részesült támogatásban, akkor most a fele összegből a kevesebb támogatást kapók hogyan fogják kifizetni a számlájukat, a sárga csekket?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nyilván ön is jól emlékszik arra – hisz megszavazta -, hogy a Bajnai-kormány megszüntette volna a gáz- és távhőtámogatási rendszert 2010. június 30-ával. Igen, a szocialisták annak idején ilyen törvényt fogadtak el, és most erről kérdezgetnek bennünket. Kormányunk hivatalba lépése után röviddel ezt a rossz döntés korrigálta: a támogatási rendszert, a rászorultak érdekeit szem előtt tartva, több mint egy évvel meghosszabbítottuk 2011. augusztus 31-éig.

– A tények, képviselő úr: 2011. szeptember 1-jétől kibővült a lakásfenntartási támogatásra jogosultak köre. Változtattunk a támogatási rendszeren, ezzel elértük a célunkat: a gázár- és távhőtámogatás megszűnése miatt ellátás nélkül maradó jogosultakat be tudjuk fogadni az új rendszerbe. A 2011. évi költségvetés tervezésekor a szociális alapú gáz- és távhőtámogatásra és a lakásfenntartási támogatásra együttesen 42,5 milliárd forinttal kalkulált a kormány, ebből 16 milliárd forint a lakásfenntartási támogatás forrását szolgálja, amelyre év közbeni belső átcsoportosítással a gázár- és távhőtámogatási előirányzat terhére 6,5 milliárd forintot áttettünk. A két támogatásra együttesen felhasználható összeg nem csökkent, csupán a megoszlás változott. Tehát megnyugtathatom: az ön által említett 20 milliárd forintot sem vettük el a rászorulóktól!

Mit tervez a kormány a fogyasztóvédelmi stratégián belül az élelmiszer-fogyasztóvédelem elősegítése érdekében?

SZABÓ ZSOLT (Fidesz): – Ma a belföldi fogyasztás kétharmada importból származik, ezért előfordul, hogy gyakran olyan minőségű termékek kerülnek a polcainkra, amelyek emberi fogyasztásra alkalmatlanok. Gondolok itt a bécsi és a budapesti csokoládé hétvégén kiderült különbözőségére, de gondolok azokra az olasz szőlőbeszállítókra is, akik 16-féle növényvédő szerrel szennyezett szőlővel látják el az üzleteinket.

– Az biztosan nem cél, hogy 2000 kilométerről hozzuk ide a termékeket. Egyrészt: a jelenlegi költségvetésben mind forgalmi adó szempontjából, mind a foglalkoztatás szempontjából, de a jövedelemadó szempontjából is nagy kiesést okoz. Másrészt: nem látjuk pontosan, mitől olcsó az a termék, amely innen 2000 kilométerre logisztikai támogatást kap, vagy más egyéb módon piacvédelemben részesül?  A nemzeti fogyasztóvédelmi stratégia lényege, hogy az európai uniós kereteken belül olyan piacvédelmet biztosítson a hazai termék, a hazai gyártók számára, amely garantálja, hogy a magyar piac magyar termékkel legyen ellátva. Szeretném kérdezni:

• Mit tervez a kormány a jövőt illetően a fogyasztóvédelmi stratégián belül a hazai piac védelmére, kiemelten az élelmiszer-ellenőrzés és az élelmiszer-biztonság területén?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ha szabad, akkor idéznék a nemzeti együttműködés programjából egy passzust. „Állami feladat a fogyasztók megóvása a hazai piacot jelenleg szinte akadálytalanul elárasztó silány, sokszor az egészségre, biztonságra is veszélyes vagy hamisított termékektől, amelyek tisztességtelen eszközökkel szorítják ki a hazai kisvállalkozókat a piacról.” Úgy gondolom, ez az elvárás továbbra is érvényes, és ennek kell megfelelnie a kormány politikájának. Ennek megfelelően jelenleg előkészítés alatt álló a fogyasztóvédelmi stratégia, kitűzött feladata a hatósági hatáskörök egyértelművé tétele, a jogalkalmazás terén pedig a párhuzamos ellenőrzések gyakorlatának a kiszűrése.

– A hatályos jogszabályok alapján az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal. Ez a hivatal ellenőrzi a járványügyi, higiéniai, élelmiszer-biztonsági és élelmiszer-minőségi előírások, továbbá az élelmiszerek termelésére, előállítására, feldolgozására, tárolására, szállítására, forgalomba hozatalára való előírások betartását. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság abban az esetben jogosult fellépni, ha a termék címkéjén, annak reklámjában a fogyasztókat megtévesztő vagy arra alkalmas valótlan információk feltüntetésére kerül sor. Úgy gondolom, ez a szereposztás lehetővé teszi, hogy azok ellen a jelenségek ellen, amelyeket ön is említett, fel lehessen lépni. Ha valóban megvalósul ez a stratégia – melynek részletéit természetesen itt a parlamentben is alkalmunk lesz majd megvitatni –, akkor el lehet jutni ahhoz, amit a nemzeti együttműködés programja célként és állami feladatként is kitűzött: a honi termékek és termelők védelmét.

Tarthatatlan a közétkeztetés állapota, - mit tervez a kormány?

SZABÓ TIMEA (LMP): – Az elmúlt időszakban terjedt el az a gyakorlat, hogy a közétkeztetés feladatát az önkormányzatok pályázati úton, kiszervezéssel oldják meg. Az egymással versengő és emiatt jó áron jó minőségű ételt kínáló cégek piaca helyett ellenkező irányú folyamatok indultak el. A közétkeztetéssel kapcsolatos botrányoktól hangos a sajtó, gondoljunk csak Pest megyére! Az árak országszerte elszabadultak, jócskán meghaladták az élelmiszer-nyersanyag árának növekedését. Az egyre nehezebb helyzetbe kerülő családok számára igen súlyos terhet jelent az étkezés költségeinek kifizetése. Az ételek minősége is sok esetben komoly kívánnivalót hagy maga után. Az 5-10 évre, de több esetben ennél is hosszabb időre kötött szerződések sokkal inkább az étkeztető cégek gyarapodását biztosítják, mintsem a minőség javulását vagy az árak csökkenését. Kérdezem:

• Hol késik a hosszú távú, stabil szabályozási rendszer kialakítása?
• Lesz-e olyan szabályozás, amely a közétkeztetés különböző területeit egységes elvek alapján, versenysemlegesen szabályozza?
• Kívánják-e például a Gyulán beinduló, őstermelőket is bevonó minta-menzaprogram országos szintű elterjedését ösztönözni?
• Mit gondol a kormányzat az utalványozás-rendszer bevezetéséről?
• Érdemes-e visszatérni a helyi megoldásokhoz, a kiszervezések előtti gyakorlathoz?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Köszönöm a pontos diagnózist, valóban tarthatatlan helyzet. Éppen ezért egyik alaptörekvésünk, a kormány alakítása óta is ezen dolgozunk, hogy összekapcsoljuk a helyi étkeztetést a helyi élelmiszer-termeléssel. Talán megnyugtatja a képviselő asszonyt, hogy év végére valóban elkészül az az átfogó, komplex program, amely ennek a problémának a megoldását célozza. A nemzeti vidékstratégia önálló nemzeti programként hirdeti meg a közétkeztetés átalakítását és összekapcsolását a helyi gazdasággal. A közbeszerzési törvényből kivettük a közétkeztetést. Ez volt az első lépés, hogy a helyi közösségek valóban helyben tudják beszerezni az élelmiszer-alapanyagaikat. a települések egy részénél ez jelentős segítséget jelent. Változatlanul működtetjük az iskolatej- és iskolagyümölcs-programot és megtörtént a kórházak kapacitásigényének ilyen irányú felmérése is. Mindez együtt egy átfogó komplett programban fog elkészülni év végére, és remélem, hogy ezekre a problémákra megoldást fogunk találni.

Mi értelme és célja van a munkaadók, munkavállalók által egyformán jónak tartott, az államnak semmilyen költséget nem jelentő, ugyanakkor rendkívül hasznos munkaerő-piaci eszköznek számító korengedményes nyugdíj megszüntetésének?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – A kormány célja, hogy az egészségügyileg munkaképtelen, illetve 40 évet ledolgozott nők kivételével lehetőleg minden 65 év alatti embert visszatereljen a munka világába. Ugyanakkor nem lehet rákényszeríteni a munkaadókat, hogy a jelenlegi munkanélküliségi viszonyok közt nagyon magas munkaerő-kínálatból ne a számukra ideális, lehetőleg fiatal, de már némi tapasztalattal bíró, ereje teljében lévő, maximális terhelést és aktivitást kifejtő jelentkezőket válassza, akivel a munka a legmagasabb hatékonysági színvonalon készül el, és így az adott bérköltség a legjobban hasznosul.

– Ma a cégek jellemzően úgy döntenek: a megbecsült, többnyire évtizedeket nála ledolgozott munkaerő a nyugdíjhoz közeledve immár olyan alacsony hatékonysággal dolgozik, hogy helyette fiatal, dinamikus utódra van szüksége a vállalatnak. És ez még úgy is megéri, ha - az emberi szempontokat figyelembe véve - a nyugdíjig hátralévő időszak járulékát a cég egy összegben befizeti az államnak, és nyugdíjba küldi a partnerként becsült idősebb dolgozóját. Ez a korengedményes nyugdíj lényege. Ez a rendszer mindenkinek jó. volt. Az államnak nem került pénzbe, hiszen a járulékot a korhatár eléréséig a munkaadó előre befizeti, az idősebb dolgozóból nem lesz a szociális ellátásokon, állami pénzen tengődő munkanélküli, ellenben az új munkaerő jövedelme miatt a költségvetés további bevételekre számíthat, a munkaadónak pedig nem az elbocsátás miatti végkielégítésre kell a pénzt fordítani és viselni az ilyen korú dolgozó utcára tevésének morális terhét. A korengedményes nyugdíj rendszere tehát mindhárom fél számára jó volt, kulturált, XXI. századi, európai, humánus.

• Miért szüntetik meg?
• Miért akarnak száz- és ezerszámra a nyugdíj előtti évekre munkanélkülivé, szociális ellátásokon tengődővé tenni, majd időskori nyomorban tartani évtizedeket becsülettel ledolgozott embereket?
• Miért akarnak olyan helyzetbe hozni vállalatokat, hogy vagy piaci pozíciójukat, eredményüket és jövőbeni kilátásaikat rontsák azzal, hogy a hatékonyságát vesztett dolgozóikat tovább foglalkoztatják, vagy teljes szociális érzéketlenséggel tegyenek utcára 60 éves embereket több évtizedes közös munka után?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! A korengedményes nyugdíj a munka világából kiszoruló emberek számára nyújt jövedelempótló ellátást. Az erről szóló kormányrendelet ez év végén hatályát veszíti. Fenntartása nem indokolt, mert az a kormány szándéka, hogy csak a korhatár betöltésétől lehessen nyugdíjba vonulni. Ez összhangban van azzal a céllal, hogy a nyugdíjrendszer egyensúlyi helyzetét el kell érni, majd tartósan meg kell őrizni. Ennek érdekében határozott intézkedésekre volt és van szükség. Ezt az elvárást tartalmazza a Széll Kálmán-terv is.

– A hatályban lévő alkalmazandó szabályozással sem illeszthető össze a korengedményes szabályozás. A korhatáremeléssel egy időben, már 2009-ben született döntés arról, hogy az 1951-es születésű férfiak 2011-től már csak csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat vehetnek igénybe. A csökkentés mértéke kizárólag attól függ, hogy az igénylőre irányadó korhatárhoz képest hány évvel hamarabb veszi igénybe valaki a korhatár előtti nyugdíjat. Aki két évvel hamarabb veszi igénybe ezt a lehetőséget, annak 8,4 százalékkal kell csökkenteni a nyugdíját, ha valaki öt évvel hamarabb menne korengedményes nyugdíjba, annak a rendszer logikája szerint már 22,8 százalékkal kellene csökkenteni a nyugdíját. Szóba jöhetne egy olyan megoldás is, amely szerint nem csökkenne jobban a nyugdíj összege 8,4 százaléknál, de ennek az lenne a következménye, hogy két azonos járulékfizető közül az egyik fiatalabb, a másik idősebb korban vehetne igénybe nyugdíjat ugyanolyan mértékű csökkentés mellett. Megítélésem szerint a tiszta rendszerek működtetése biztosítja az átláthatóságot, segíti az egyensúlyi pozíció fenntartását, ezért a munkaerő-piaci problémákat a nyugdíjrendszeren kívüli szabályozással látom, látjuk megoldhatónak.

Egy újabb kipipált feladat?

SIMON GÁBOR (MSZP): – A PSZÁF becslése szerint a lakossági jelzálog fedezetű hitelmennyiség 85 százaléka deviza alapú. Ebből 301 ezer késedelmes tartozású hitel, melyből 262 ezer devizahiteles. 142 ezer ügyfélnek van 90 napon túli tartozása, 123 ezer deviza alapú hiteltartozása, amely összesen 371 milliárd forint, ez a GDP 1,2 százaléka. Kormányzati becslések szerint - önök ezt többször elmondták - 153-300 ezer közé teszik azon devizahitelesek számát, akik élnek majd a rögzített árfolyamon történő egyösszegű végtörlesztés lehetőségével. Mégis, államtitkár úr, engedje meg néhány kérdés feltételét:

• Mi lesz azokkal, akik egyik lehetőséggel sem tudtak élni?
•  Mi lesz azokkal a családokkal, akik nem tudtak a végtörlesztésbe bekapcsolódni?
• Mi lesz a sorsuk azoknak a javaslatoknak, amiket benyújtottunk - például a referenciakamatról szóló javaslatnak?
• Mi lesz a további lépésekkel, milyen lépéseket terveznek?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A múlt héten egy otthonteremtő programnak, az első lépéseit mutatta be a kormány. Hála Istennek, eljutottunk odáig, hogy most már otthonvédelem mellett otthonteremtésről is beszélhetünk. Persze ezek a mértékek lehetnének nagyobbak is, de terveink szerint több ezer embernek és több ezer családnak nyújt majd az is lehetőséget. Mindaz, amit a kormány az otthonvédelem terén tett a kilakoltatási kvótával, az eszközkezelővel, az árfolyamgáttal, a végtörlesztéssel, a szociális családiház-építéssel és azzal a kamatkedvezménnyel, ami a nagyobb lakásról kisebb lakásra való cserét teszi lehetővé, gyakorlatilag lefedi már azokat a csoportokat, akik jelen pillanatban küszködnek a devizaadósság kérdésével. Nagyon helyesnek tartom, hogy a kormány - mondhatom, hogy végre - azzal is foglalkozhat, hogy miként tudnak otthont teremteni a fiatalok, miként lehetne ehhez a szociálpolitikai támogatást újra visszaépíteni és a kamattámogatás rendszerét. Bízom abban is, hogy az otthonvédő és az otthonteremtés igényét, bizonyos szálakon össze is lehet kapcsolni, tehát ennek is meg lehet teremteni a lehetőségét.

Milyen helyzetben van ma Magyarországon a Duschenne-féle betegségek prevenciója, aktív és krónikus ellátása?

GYENES GÉZA (Jobbik): – Államtitkár úr! A születési károsodott és ritka betegségekben szenvedő gyermekek gondozása - dacára a többszörös testi és szellemi hátránnyal járó következményeknek – egész Európa-szerte mindmáig a gyermekgyógyászat és az egészségügyi ellátás egyik legelhanyagoltabb területe. Európa-szerte a gyakorlati tapasztalatok szerint az orvosi diagnózist követően az érintett szülők rendkívül szegényes információs lehetőségekkel rendelkeznek, s maguk az orvosok sem tudnak segíteni abban, hogyan tudnának a szülők gyorsan, átfogó módon és konkrét gyakorlati útmutatókkal ellátott tanácsokat beszerezni a kis betegek ápolásához. Különösen igaz ez a neuromuszkuláris megbetegedésekben, így a Duschenne-féle, valamint a Becker-féle izomdisztrófiában szenvedő gyermekek vonatkozásában. Ezek a betegségek jelenleg nem gyógyíthatók, de a betegek állapotának halálhoz vezető romlási ütemét jelentősen lassíthatja a szakszerű, gondos ápolás, gondozás. Hogy ez mennyire így van, jól szemlélteti az az adat, miszerint Magyarországon ezek a betegek átlagosan 18-20 évig, míg Svédországban 36-40 évig élnek.

• Milyen helyzetben van ma Magyarországon e betegségek prevenciója, aktív és krónikus ellátása?
• Van-e olyan módszertani központ ma Magyarországon, amelyben az egész országra kiterjedően folyik e betegséggel foglalkozó orvosok, ápolók, önkéntes segítők és más specialisták rendszeres képzése, továbbképzése, ahol a beteg gyermekek szülei is megkaphatják azt a segítséget, amely a betegséggel kapcsolatos ápolási-gondozási feladataik elsajátításához szükséges, és amellyel érdemben lassíthatják beteg gyermekük állapotának romlását?
• Mit kíván tenni a meglévő hiányok kiküszöbölésére a tárca?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A ritka betegségben szenvedő gyerekek gondozása Európa-szerte a gyermekgyógyászat és a teljes egészségügyi ellátás egyik leginkább kihívásokkal szembesülő területe. A Duschenne-féle betegség kapcsán családi előfordulás esetén van lehetőség prenatális diagnosztikára, illetve izombetegség felvetődő gyanúja esetén történnek célzott vizsgálatok. A diagnózis felállítása a tünetek megjelenése után speciális genetikai vizsgálatok alapján történik, amely vizsgálatokhoz történő hozzáférés Magyarországon is biztosított; a cél a beteg életminőségének javítása, a panaszok csökkentése. A Duschenne-szindrómás gyerekek ellátásában a Fővárosi Önkormányzat Heim Pál Gyermekkórházának szakemberei több évtizedes tapasztalatot szereztek, a betegek ellátása jól működik. Az országban egyedülállóan magas ágyszámmal és a gyermekegészségügy szakembereinek koncentrációjával széles körű szakmai háttér áll rendelkezésre az ilyen típusú betegek kezelésére, gondozására. Az intézmény hazai és nemzetközi elismertsége széles körű.

– Képviselő úr! A Semmelweis-tervvel is összhangban fontos olyan központok kijelölése az európai tagországok által közösen kialakított, egységes kritériumrendszer alapján, ahol lehetőség van az interdiszciplináris teamek közreműködését igénylő ritka betegségek kezelésére is. A stratégia része a ritka betegségek gyors diagnosztizálása, a megfelelő szaktudású, egészségügyi végzettségű szakemberek munkájának összehangolása és megfelelő szociális és pszichés háttér biztosítása. Ennek a kritériumrendszernek a kidolgozása magyar szakértő részvételével Koppenhágában befejeződött, az anyag hivatalos elfogadása és adaptálása ez évben megtörténik. Mindezek megvalósításához kérjük a tisztelt képviselő úr támogatását is, és bízunk abban, hogy a kiemelkedő szakmai tudással rendelkező hazai intézményekben még inkább magas színvonalú egészségügyi ellátás nyújtható, ezzel biztosítva betegeinknek is a kedvezőbb életkilátásokat.

Mivé lett a foglalkoztatáspolitika?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Mondhatom nyugodtan: a hazai foglalkoztatáspolitika színpadán egyre nehezebb a helyzet: 550-600 ezer a regisztrált munkanélküliek száma. A regisztráltak több mint 40 százaléka ellátatlan, holott 150 ezerrel több foglalkoztatott kellene hogy legyen másfél év elteltével.  Hozzá kell tenni még: a regisztrációs átlagos munkanélküliséggel párosuló időtartam meghaladja a 18 hónapot. Eközben az ellátás időtartama 9 hónapról 3 hónapra szűkül.

– 2008 augusztusához viszonyítva ez év augusztusában 75-76 ezerrel kevesebb volt a foglalkoztatottak száma. Tehát elég nagy a baj, de nemcsak a foglalkoztatási statisztikák tekintetében, hanem a források vonatkozásában is. A Munkaerő-piaci Alapban 2-3 évvel ezelőtt még 400 milliárd forint volt, tavaly még 350 milliárd, most pedig csak 280-300 milliárd. Közben szétzúzták a munkaügyi központok intézményrendszerét, átláthatatlan az irányítás mikéntje, átláthatatlan pénzkezelés, és még sok minden az irányítás tekintetében. Kérdezhetném tehát, és kérdezem is:

• Miért csökkentik, azokat az irányítási létszámokat, amelyek a munkaerő-piaci folyamatokhoz illeszkednek?
• Hogy kívánják-e egységesíteni valahol, valamikor ezt az irányítást?
• Miért csökkentik az önök által prioritásként megjelölt terület - foglalkoztatás bővítés tekintetében - a forrásokat? Miért?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Nemzetgazdasági Minisztérium keretében egységes irányítás alatt van a foglalkoztatáspolitika. A közfoglalkoztatás végrehajtása a Belügyminisztériumhoz tartozik, és a rehabilitációval kapcsolatos feladatok pedig a Nemzeti Erőforrás Minisztérium hatáskörébe. Tehát feladatmegoszlásról van szó, amely eredményesen is működik. 44 ezer új munkahely jött létre, döntően a versenyszférában. Nyilvánvalóan azt szeretnénk mindannyian, hogy ez minél nagyobb szám legyen. Ez azonban nem döntően a foglalkoztatáspolitikára fordítandó források nagyságának a kérdése. Az is fontos, de legalább ilyen fontos a keretfeltételek megteremtése, például a munkaerőpiac rugalmas szabályozása, ami a munka törvénykönyvével elindul, és majd itt a parlamentben, részleteiben meg lehet vitatni.