Az elmúlt három esztendő alatt 250 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből. 250 milliárd forintot! Károsodik Magyarország. Károsodik, pedig „valahová menekülniük kell az embereknek”, ha meg betegszenek.
Nincs oly passzusa az immáron harmadszorra áldolgozott jövő évi költségvetésnek, mely ne kiáltana orvoslás után. Dr. Puskás Tivadar a kereszténydemokraták parlamenti képviselője, gyakorló orvos lévén, az egészségügy fájdalmas látleletének részleteivel ismertette meg a Tisztelt Házban e valóságtól távol élő politikusokat.
Két beteg…
– A baj előtt látszott már, hogy baj lesz! Két beteg jelenik meg a lelki szemeim előtt, mind a kettő influenzás. Az egyik egy leromlott állapotú, a másik amúgy egészséges. A leromlott állapotú betegnek nagy segítségre van szüksége; ez most Magyarország. És azért, mármint hogy ily leromlott állapotú a beteg az ország, úgy gondolom, az ellenzék csak annyiban felelős, hogy annak idején nem nyerte meg a választást!
– A költségvetés koncepciója a megszorítás koncepciója. Lehet úgy is valamit jobbá tenni, hogy megpróbáljuk fokozni a tempót, aztán úgy is ki lehet jönni egy adott pénzből, hogy megpróbáljuk csak a kiadásokat csökkenteni. Ennek a költségvetésnek ez utóbbi a koncepciója. Én, igazság szerint, spórolásból még soha senkit nem láttam meggazdagodni, félő, hogy most is így lesz!
– Az elmúlt három esztendő alatt 250 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből. 250 milliárd forintot! Az egészségügy – különösen a gyógyító-megelőző kassza – mindössze 2,6 százaléknyit részesül a GDP-ből – ezt messzemenően emelni kellene! Az előző koncepció szerint még úgy volt, hogy „valamit” emelkedik. A mostani változat megegyezik a tavalyival – mintha infláció nem is lenne!
Valahová menekülniük kell az embereknek..!
– Tisztelt Képviselőtársaim! Baj lesz ebből, baj lesz! Károsodik Magyarország. Károsodik, pedig „valahová menekülniük kell az embereknek”, ha meg betegszenek! Az Országos Egészségügyi Pénztár működési költsége olyan kicsi, hogy már szégyenteljes. Messzemenően emelni kellene, és nem a regionális szintű átalakítást erőltetni. Annak idején, amikor a kórházi struktúraátalakítás történt, magyarul: az akut ágyak számának jelentős csökkentése, akkor arról volt szó, hogy a sürgősségi ellátást lokálisan fejlesztjük, fejlesztik. Erre azóta is várunk…
– Kevesebbet kap a szakellátás, kevesebbet a védőnői-szolgálat, és a mentésre adandó pénz is kevés, hisz a betegszállítás még drágább lett. A mentőszolgálat számára juttatott pénzösszeg már amiatt is jelentősen kevés, mert él egy legfelsőbb bírósági határozat, amely mintegy 1,8 milliárd forint bérhátralék kifizetését ítélte meg a dolgozók számára. És van még egy a korábbi, az egészségügyi miniszter – Molnár Lajos úr – által jegyzett ígérvény is, amelynek alapján bizony védőruhát kap a mentőszolgálat. Várjuk erre is a pénzt. Miként várjuk az oktatásra, a koraszülött-szállítás összegének emelésére is.
– Kevesebbet kap a háziorvosi szolgálat. Kártyapénzemelésre utoljára 2003-ban került sor, azóta az infláció messze elment tőle.
– A népegészségügyi programra mindössze 600 millió forintot szánnak, és az ÁNTSZ számára juttatott összeg is megint kevesebb, mint az előző esztendőben volt.
– A Vöröskereszt működési költsége is évek óta csökken. Többet érdemelne, hisz olyan humanitárius tevékenységet folytat, amelyre - különösen az elkövetkező időkben - még inkább szükség lesz. Miként azokra az érdekvédelmi, köztestületi tevékenységet végző szervezetekre is, mint például az Orvosi Kamara, amely külön soron meg sem jelenik a költségvetésben. A civil szervezetekkel együtt kap csupán csökkent mennyiségű támogatást, a Nagycsaládosok Országos Szövetségéhez hasonlóan. Módosító indítványokkal talán sikerül e valamelyest javítani rajta.
– Kérem szépen, két orvos próbál gyógyítani Magyarország helyzetén: az egyik drasztikus megszorításokkal, a másik szerint körültekintő élénkítéssel, fejlesztéssel kellene ezt megtenni. Mi, kereszténydemokraták ez utóbbit szeretnénk!
Bartha Szabó József
