Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis: a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Biztonságos Miskolc?

ZSIGA MARCELL (Fidesz): – Ha felidézzük emlékezetünkben 2010 tavaszát, akkor azt láthatjuk, hogy a kormány már a nemzeti együttműködés programjában bizonyította elszántságát a közbiztonság, a rend helyreállításával kapcsolatos teendők tekintetében. Fontos, hogy Miskolc olyan város legyen, amelynek polgárai nyugodt körülmények között biztonságban élnek, hangzott a Fidesz-KDNP pártszövetségének kampányígérete. A 2008-2010 közötti időszakban ugyanis 19 134 bűncselekményt regisztráltak Miskolc városának területén. A rendfenntartói beszámolók alapján nőttek a durva, agresszív, akár az élet kioltására is alkalmas bűncselekmények, ugyanakkor ugyanebben az időben a rendőrség létszáma lecsökkent, és ez így összességében Miskolcot az ország egyik legveszélyeztetettebb városává tette.

– Az elmúlt két év során számos lépés történt a közbiztonság erősítése érdekében Miskolcon, mind azt a célt szolgálták, hogy a város lakói visszanyerjék a rendbe és a közbiztonságba vetett hitüket, tudják, hogy az önkormányzat és a rendészeti szervek képesek megvédeni az embereket és vagyontárgyaikat. Rendszeres és szigorú ellenőrzések indultak az érintett területeken, a város rendőri állománya, valamint a megye rendőri állománya is több mint 200 fővel emelkedett. A fokozott ellenőrzésekben 2010 novembere és 2012 augusztusa között 214 fő elfogására, 116 fő előállítására került sor.

– Államtitkár úr! Mindezek alapján tisztelettel kérdezem:

• Milyen intézkedésekről, illetve egyéb megállapodásról tud még beszámolni, amelyek hozzájárulhatnak Miskolc és térsége közbiztonságának további javításához?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Örülök annak, hogy itt a Tisztelt Ház nyilvánossága előtt, Miskolc város egyik képviselőjének az előadásában hallhattunk konkrét tényeket és adatokat Miskolc város közbiztonságának javulásáról. Egy héttel ezelőtt Pintér Sándor belügyminiszter úr és a minisztérium vezetői Miskolc város polgármesterével, képviselőivel folytattak tárgyalást, amelynek során áttekintették az elmúlt két évben közösen elvégzett munkát, áttekintették az elért eredményeket, és szót váltottak az előttünk álló feladatokról is.

– Képviselő úr! Örömmel számolok be arról, hogy valóban – miként ön is mondta – az elmúlt két év erőfeszítéseinek eredményeképpen a nemzeti együttműködés kormánya beváltotta ígéretét. Együttműködve Miskolc város önkormányzatával, képviselőivel és tisztségviselőivel, növeltük a rendőrség létszámát mind Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, mind Miskolc városában. Több akciót indítottunk közösen az önkormányzattal. Itt szeretnék emlékeztetni a Lyukóvölgy megtisztítására, ahol a törvényes rendet sikerült szigorú, szívós feladat-végrehajtás eredményeképpen helyreállítani. Ma már azon a gyönyörű vidéken, amely egyébként az ország egyik legszebb része, törvényesség honol, és reméljük, hogy ez így is marad. Ezért tenni fogunk! Áttekintettük a feladatokat,  és  az önkormányzat és a Belügyminisztérium közös megállapodása alapján, a lakossági igények szerint az elmúlt héten például többek között 20 fő új gyalogos járőrpár is megkezdte a munkáját a városban.  

– Képviselő úr! Szeretném elmondani önnek és a Tisztelt Háznak is, hogy Miskolc biztonsága, a Miskolcon élők biztonsága a jövőben még inkább növekedni fog. Ezen a megbeszélésen szó esett az önkormányzat támogatásáról, szó esett arról, hogy a közfoglalkoztatás területén 1358 közfoglalkoztatási munkalehetőséget teremtettünk Miskolcon. Szó esett a 26-os főút helyzetéről, arról, hogy a Miskolcot északról elkerülő főút második üteméhez kapcsolódó beruházás hamarosan elindul, ami szintén nagyon fontos a miskolciak biztonsága, az árvízvédelem megteremtése érdekében. Szó esett arról, hogy Szirmabesenyőn 500 fős fogvatartotti férőhelybővítés van tervezés alatt, ennek a megvalósítását is tervezi a Belügyminisztérium. Valamint azt a jó hírt is el tudom mondani, hogy a 112-es hívószám működésének megkezdését követően, illetőleg azzal összefüggésben Miskolcon egy call-centert hoz létre a Belügyminisztérium, amely 400  új munkahelyet jelent. Azt gondolom, mindez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy azt mondhassuk, ez a látogatás eredményes volt, és ez az együttműködés a jövőben is folytatódni fog.

+

ZSIGA MARCELL: – Nagy tisztelettel köszönöm a Belügyminisztérium segítségét és államtitkár úr gondolatait. Az a partneri viszony, ami az elmúlt időszakban kialakult Miskolc városa és a Belügyminisztérium között, bizonyítja a lakosság számára, hogy elkötelezettek vagyunk. Elkötelezettek egy új modell bevezetésében, amelynek során lakossági kezdeményezésre közösen tudjuk meghatározni azt, hogy a miskolci közterület-felügyelet, a mezőőri szolgálat, illetőleg a Belügyminisztérium helyi rendőri erői hogyan tudnak közösen járőrözni. Ezek reményt sugallhatnak a miskolciak számára, hogy az egyik legbiztonságosabb város lehet a jövőben.

Mi a külügy felelőssége az azeri baltás gyilkos kiadatása ügyében?

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): – Miniszter úr! Az utóbbi húsz év legnagyobb külügyi baklövése történt az azeri baltás gyilkos néven elhíresült ügyben. A magát kereszténynek és nemzetinek minősítő Orbán-kormány egy szimbolikus ügyben elárulta a legrégebbi keresztény államot, és egyben az egész világ közvéleménye előtt lejáratta a gyatra kormányzati teljesítménye miatt amúgy is hitelességi válsággal küszködő Magyarországot.

– Miniszter úr! Az ügy kirobbanását követő kormányzati kommunikációs káosz, vagy nevezhetjük szégyenteljes hallgatásnak is, csak nehezen magyarázza meg, nehezen következtethető ki belőle, hogy Orbán Viktor miniszterelnökön kívül melyik minisztérium bonyolította az ügyet. Bárki is volt azonban a botrány kieszelője és végrehajtója, az ügy diplomáciai vonatkozásai miatt mindenképpen a Külügyminisztérium felelősségi körébe tartozik az eset. Már csak azért is, mert a hazánkat a kaukázusi konfliktusba keverő felelőtlen jobboldali vezetők nemcsak a magyar közvéleményt, de a világ vezető hatalmait, az Egyesült Államokat és Oroszországot is hazánk ellen hangolták. Ennek tudatában kérdezem miniszter úrtól:

• Tudott-e a kiadatás terveiről?
• Amennyiben tudott róla, egyetértett-e vele?
• A Külügyminisztérium apparátusa részt vett-e az átadás kidolgozásában és végrehajtásában?
• Amennyiben pedig nem tudott róla, akkor kérem, azt tárja a parlament és az ország nyilvánossága elé, hogy hol, melyik minisztérium, és ki dönt a magyar külügy sorsdöntő ügyeiben?

+

MARTONYI JÁNOS, külügyminiszter: – Képviselő úr! Nem akarom elismételni mindazt, ami eddig elhangzott, a lényeg mégiscsak az, amit a miniszterelnök úr maga is megerősített: összkormányzati döntés történt! Ebben az összefüggésben értelmetlen felsorolni az egyes minisztériumokat vagy minisztereket, netán esetleg más kormányzati szervezeteket is, mert a felelősség mindannyiunké, és a kormány ezt a felelősséget vállalja.

– Képviselő úr! Ami a külpolitikai összefüggéseket illeti, szeretném röviden leszögezni: mi nem kívántunk, nem kívánunk és nem is fogunk állást foglalni az azeri-örmény konfliktusban. Nem is kívántunk részesei lenni. Egy tragikus esemény, egy borzalmas gyilkosság következtében mégis ütközőpontra kerültünk. És valóban egyetértek azzal, hogy ezzel a lépéssel nem belépni akartunk ebbe a konfliktusba, hanem kilépni kívántunk belőle, és ennek érdekében mindent meg is fogunk tenni, még akkor is, ha ebben sokan itthon nem értenek meg minket. Úgy tapasztalom - s megerősítenek ebben mindazok, amiket pár nappal ezelőtt hallottam külügyminisztertársaimtól az Európai Unió Tanácsában -, hogy megértéssel követték a döntésünket.

– Képviselő úr! Mi a jövőben is azon fogunk munkálkodni, hogy ez a feszültség enyhüljön, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében is, hogy a magyar-örmény kapcsolatokban fokozatosan lecsillapodjék, s az évszázados rokonszenv és barátság továbbra is érvényesülhessen.

+

HARANGOZÓ GÁBOR: – Miniszter úr! Ali Hasanov, az azeri elnöki hivatal politikai vezetője egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a magyar hatóságok tisztában voltak azzal, hogy Safarovot elnöki kegyelemben részesíthetik. Ha ez igaz, akkor ez nem egyszerűen dilettantizmust jelent, hanem Magyarország tettestárs az ügyben.

– Miniszter úr! A magyar közvélemény felháborodva nézi azt a rombolást, ami az önök irányítása alatt történik a külpolitikában. Évtizedek, értékes emberek munkája omlik össze a megalapozatlan, felelőtlen, haszonleső döntések miatt. A botrányok, a kitűnően sikerült szabadságharc, melynek árát a lakosság fizeti meg, tovább mélyítik a magyar külügy végzetes hitelvesztését.

– Miniszter úr! Véget kellene vetni e szomorú lejárató színjátéknak a felelős vezetők lemondásával. Sajnálom, hogy azzal, hogy ön a miniszterelnök úr mögé bújik, szégyenfolt esik az ön eddigi majdnemhogy makulátlan és kiváló szakmai pedigréjén.

+

MARTONYI JÁNOS: - Képviselő úr! Sajnálom, hogy ön egy azeri kormánytisztviselő szavának nagyobb súlyt, nagyobb tekintélyt ad, mint a magyar kormány egyértelmű álláspontjának. Azt is sajnálom, hogy nem veszi figyelembe azt, ami egyébként ma már többször elhangzott: írásbeli kötelezettségvállalást, garanciát kapott a magyar kormány az azeri igazságügy-minisztertől, és semmi oka nem volt arra, hogy ebben kételkedjék.

– Ami pedig a lemondást illeti: képviselő úr, van egy régi politikai bölcsesség: egy miniszternek mindig megvan, mindig meg is lesz az a lehetősége, hogy lemondjon, kivéve, ha ezt az ellenzék követeli. Következésképpen tesszük tovább a dolgunkat, legjobb képességünk szerint, és ha ebben tudnak segíteni, és a feszültséget nem élezni akarják, hanem enyhíteni, akkor még partnerek is lehetünk.

Miért nem a cigánybűnözőkkel szemben alkalmaz zéró toleranciát a rendőrség?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Miniszterelnök-helyettes úr! A mögöttünk hagyott nyáron szinte minden egyes nap minden egyes híradójában azt láthattuk, hogy elképesztő és brutális gyilkosságok, életellenes, erőszakos bűncselekmények történtek. Mit tett, vagy mit tesz a magyar rendőrség, adott esetben a Belügyminisztérium a megelőzés kapcsán. Mi azt látjuk, hogy semmit. Ellenben a magyar rendőrség két nagy csoportot előzetesen és nagy szeretettel is vegzál: az egyik az autóstársadalom, a másik pedig a nemzeti oldalon létrejövő különböző civil önszerveződések, mozgalmak. Az előbbire, az autóstársadalomra szinte minden bokor mögött jut egy traffipaxos rendőr, az utóbbinál pedig odáig elmegy a rendőrség, hogy békés településeket több százan megszálljanak, hermetikusan lezárjanak, elfoglaljanak.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Én azt gondolom, hogy ez így nem megoldás, így nem mehet tovább! Azt látjuk, hogy van egy privilegizált réteg, kis túlzással, ez pedig a cigányság oktatáson, munkán és törvényen kívüli rétege. És most ne a szavakon lovagoljunk, hogy létezik-e cigánybűnözés vagy sem,  ne forgassuk ki egymás szavát, mert ha van fiatalkorú-, van fehérgalléros bűnözés, akkor igenis létezik cigánybűnözés is. A kérdés az önök irányába, nagyon egyszerű és eldöntendő:

• Mikor kívánnak a közlekedéshez hasonlóan a cigánybűnözés ellen is zéró toleranciát alkalmazni?

+

NAVRACSICS TIBOR, miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselőtársam! Élnék az ön által felkínált lehetőséggel. Ön azt mondta, hogy ne a fogalmakon lovagoljunk. Valóban ne a fogalmakon lovagoljunk. Mindenkire, aki bűncselekményt követ el Magyarországon, büntetés kell, hogy várjon. A rendőrség annak érdekében dolgozik, hogy fajra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül, ha valaki bűncselekményt követ el, akkor a büntetés realitásával kelljen számolnia. Ennek jegyében 2010 óta 3 ezer új rendőr teljesít most már szolgálatot. A tervek szerint év végéig még további 500 rendőr fog bevonulni a rendőrség állományába, vagyis jelentős mértékben tudtuk erősíteni a jelenlétet.

– Képviselőtársam! Én önmagában a traffipaxos jelentétet sem tekinteném káros dolognak. Gondoljon csak a legutóbbi tragikus eseményre az M3-as autópályán, ahol lehet, hogy ha lett volna egy traffipax, akkor meg tudta volna előzni a BMW luxusterepjáró száguldását, és talán meg tudtuk volna menteni az emberek életét. De értem az ön aggódását. A mi célunk az, hogy minden bűncselekményt elkövetővel szemben zéró tolerancia legyen, legyen szó akár cigányról, akár magyarról. Én úgy gondolom, hogy ha valaki becsületesen él, akár cigány, akár magyar, akkor helye van köztünk. Ha valaki bűncselekményt követ el, legyen szó akár cigányról, akár magyarról, akkor őt meg kell büntetnünk.

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Miniszterelnök-helyettes úr! Amikor mi a zéró tolerancia hiányát említjük, akkor arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ezt az egyfajta tabukérdésként kezelt, cigányságot illető problémát végre a valóságnak és a valóságos súlyának megfelelően kezeljük. Hogyha nekünk nem hisznek, vagy nem értenek egyet azzal, hogy van más út is, és keményebben is fel lehet lépni, akkor tekintsünk egy picit nyugatra. Néhány nappal ezelőtt a francia - jelzem, szocialista - belügyminiszter maga jelentette ki, hogy tévedtek, teljesen rossz politikát folytattak. Nem tudnak a cigánysággal szemben mit tenni, ezért folytatják a korábbi, jobboldali kormány által megkezdett kőkemény politikát, telepfelszámolással, kitoloncolással, és Romániát és Bulgáriát kérik, hogy a megoldást kidolgozzák.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Jelzem ezúton is: a Jobbik volt az, amelyik nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is szeretett volna a térség országaival egy nemzetközi konferenciát összehívni. Mi ezt szeretnénk, hogyha a kormány is ennek élére állna.

+

NAVRACSICS TIBOR: – Képviselőtársam! Amennyire én tudom, a francia hatóságoknak nem az a problémájuk, hogy ki cigány, s ki nem, hanem az hogy az illegális bevándorlók bűnözői szubkultúrát építenek ki. A francia kormány tehát nem a cigányokat telepíti ki, hanem azokat akik között történetesen vannak cigányok is. Én csak azt szeretném érzékeltetni önnel, hogy a fókuszt az elkövetett bűncselekményre helyezzük, és ne pedig a rassz- vagy etnikai kérdésekre. Akkor jutunk előrébb, ha a bűncselekmények elkövetőit üldözzük, és nem egyes etnikai csoportokat általában. Ebben kérem a segítségét.

Vállalja-e a kormány a felelősséget több tízezer megváltozott munkaképességű munkavállaló utcára kerüléséért?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! Információim szerint az eltelt időszakban semmiféle pozitív változás nem következett be a rehabilitációs foglalkoztatáshoz nyújtott bértámogatások ügyében, holott a nyári szünet előtt ön arról biztosított engem, hogy az új rendszer életbe lépéséig hamarosan átmeneti szabályokat fognak életbe léptetni annak érdekében, hogy gördülékenyen működjön a rendszer. Augusztus végén a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal azt a tájékoztatást adta, hogy már csak napok kérdése és a szerződéshosszabbítás zöld utat kap. A levélből kiderült viszont, hogy a kormányhivatalok hátráltatják a folyamatot, gyakorlatilag blokkolták a szerződéshosszabbítások ügyét, és még mindig nem írták alá azt a megállapodást, amely lehetővé tenné, hogy a június 30-án lejárt támogatási szerződések meghosszabbításra kerüljenek. Azóta nem tudni, hogy mi történt, rendeződött-e a folyamat vagy sem.

– Államtitkár úr! Van egy súlyos további mulasztás is a kormány részéről, mégpedig: 2013-tól önök szeretnének egy teljesen új foglalkoztatási támogatási rendszert életbe léptetni. Sajnálattal látom, illetve sajnálattal nem látom, hogy az ehhez kapcsolódó rendelet bárhol megjelent volna. Tisztelettel kérdezem:  

• Önök a rendelkezésünkre álló további pár hónapban szeretnék ezt a rendeletet napvilágra hozni és minden érintettet arra kényszeríteni, hogy villámgyorsan alkalmazkodjon az új feltételekhez?
• Mi a helyzet a szerződések meghosszabbításával?
• Még mindig ilyen megbízhatatlan szerződéses partnernek mutatkozik az állam ebben a kérdésben?  
• A foglalkoztatási rendszert hogyan kívánják jövőre kalibrálni, újra bevezetni?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő asszony! Kezdem a kérdésének a lényegével: a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának elősegítése érdekében a kormány 238/2012. (VIII.30.) rendeletében az év végéig az ön által kérdezett finanszírozási szerződések meghosszabbításáról döntött. Így a költségtámogatásban és költségkompenzációs támogatásban részesülő cégek az első félévi támogatással közel azonos támogatásban részesülnek. Tehát a megváltozott munkaképességű emberek nem az utcára kerülnek, ahogy az ön kérdésének a címe sugallta, hanem tovább dolgoznak.

– Képviselő asszony! Ha megengedi, akkor elmondom újra, amit legutóbb is: a korábbi gazdaság- és szociálpolitika helytelen irányt jelölt ki a megváltozott munkaképességű emberek számára, nem segítette az aktivitásukat, hanem inkább sajnos lemondott róluk. A foglalkoztatási támogatások elosztása közismerten sok anomáliát tartalmaztak, ezért volt szükséges arra, hogy a meglévő igazságtalan és inaktivitásra ösztönző rendszert átalakítsuk. Ez az átalakítás a törvény elfogadásával meg is történt. Elsődleges célunk, hogy mindenki aktív életet tudjon élni, lehetősége legyen képességeinek és adottságainak megfelelő munkavégzésre. Ezért az átalakítás a rehabilitálhatóság és a foglalkoztathatóság, valamint a szociális szempontok figyelembevételével, komplex módon zajlik.

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár úr! Én a nyáron rengeteg szervezettel találkoztam, és szomorúan láttam, hogy már utcára került sok ember, pontosan azért, mert az állam egy rendkívül megbízhatatlan szerződéses partner volt. Ezek a szervezetek nem tudták garantálni azt, hogy kivárják, mire önök a kormányülésen végre meghozzák azokat a szabályokat, amelyeket már hónapokkal előbb meg kellett volna tenni.

+

HALÁSZ JÁNOS: – Képviselő Asszony! Az általam korábban megígért rendeletmódosítást megvalósította a kormány, augusztus 30-ával ki is hirdette. De mondok még önnek néhány más dolgot is, azért, hogy lássa azt is, ami történik, ne csak kérdezzen olyan dolgokról, amelyek nem. Közel 20 ezer fő megváltozott munkaképességű személy után költségtámogatásként több mint 12 milliárd forint került kifizetésre 2012 első félévében. 4200 fő megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatását költségkompenzációs támogatással 1 milliárd forinttal segítette a kormány. Több mint 15 ezer fő után 3,9 milliárd forint bértámogatásban részesültek a munkáltatók. Végül, és nem utolsó sorban: az első félévben összességében közel 40 ezer megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatását több mint 16 milliárd forinttal segítette a kormány. Ezt fogjuk folytatni, kérem, támogassa ön is!