Gyurcsány: Döntésem végleges és visszavonhatatlan! Az elmúlt években sokszor hallottam, hogy én vagyok az akadálya a szélesebb körű összefogásnak. Én ezt az akadályt meg kívánom szüntetni. De, van mivel és van miért megküzdenem, sőt van mi és ki ellen is küzdenem! Navracsics: Nem a szocialista forradalom napjait éljük! Nyomorúságos komédia ez..!
„Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem…”
(Várnai Zseni)
Az elmúlt hatvan évben, nem állt fel a Tisztelt Házban miniszterelnök, bejelentve, hogy kudarcot vallott, alkalmatlan e tisztség betöltésére. Gyurcsány Ferenc fölöttébb tehetséges ember. A legjobb szónokok egyike. Legalább úgy bánik a szavakkal, mint a milliókkal, milliárdokkal. Balaton öszödi híres beszédében mondotta:
|
„Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére… Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kibaszott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoport hogy fogja végezni, de azt tudom nektek mondani: nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek, nem tudunk… |
Mostani vallomása szelídebb. Mint egy színdarab. Komédia, tragikomédia – mondanák értő színi kritikusok. A politika azonban más. A taps itt kevés: emberi sorsokról szólt, s szól a „mű”. Legyünk méltók a történelmi pillanathoz, idézzük a bejelentését, s annak reakcióját a piactól és minden mástól függő médiától eltérően, hitelesen.
„Döntésem végleges és visszavonhatatlan!"
(A Fidesz és a KDNP képviselői ezúttal a helyükön maradnak. – Moraj. Közbeszólások az MSZP soraiból: Mi van? – Viktor! Viktor! Szili Katalin Házelnök csenget, s int: – Öné a szó, miniszterelnök úr!)
GYURCSÁNY FERENC, miniszterelnök: – Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: No, no!) 2006 óta annak érdekében érvelünk, küzdünk, hogy az országgal, az ország lakosságával elfogadtassuk, hogy a korábbinál sokkal mélyebb változásokra, átalakításokra van szükség. Nem azért, merthogy önmagában változtatni jó, nem azért, merthogy önmagában reformot csinálni az olyan modern dolog, hanem azért, mert azt gondoljuk, hogy Magyarországnak erre van szüksége. A 2006 óta tartó politikánknak van olyan eredménye, amely sikert hozott, és van olyan, amely kudarcot. Van egyikből is, van másikból is. Teljesen világos, hogy a siker nem egyszerűen a kormányfő vagy a kormány sikere, az az ország sikere. Az pedig helyénvaló, hogy a kudarcokért meg a hibákért elsősorban a kormánynak, illetve a kormányfőnek személyesen kell vállalnia a felelősséget.
– Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy nincsen olyan politika, amely, ha őszinte, azt mondhatja az embereknek, hogy az előttünk álló években nem kell nekik is kivenni a részüket majd a válságkezelésből. Úgy látom, hogy Magyarország lakosságának jelentős része ezzel még nem nézett szembe. Elhiszi azt, amit hall, hogy van olyan megoldás, amelyben neki nem kell erőfeszítést tennie. Azt tudom mondai itt a választóknak, hogy szerintem nincsen ilyen megoldás. A legőszintébben azt szeretném nekik mondani, hogy a következő két-három évben Magyarország, ha akarja, ha nem, olyan változásokat kell, hogy megcsináljon, ami erőfeszítést követel valamennyi családtól. Aki ennek az ellenkezőjét mondja, az félrevezeti Magyarországot, rosszabb esetben tudatosan becsapja az embereket.
– Nem tudok olyan politikát javasolni az országnak, amely nem jár együtt jelentős változásokkal – mondhatom egyszerűbben: amely nem jár együtt terhekkel. Sokáig ringattuk magunkat ebben az illúzióban. Én magam is részese voltam ennek nemegyszer. De van pillanat, amikor azt kell mondani, hogy ez illúzió volt, ez egy édes álom volt, amelyet nem lehet megvalósítani. Aki az emberekért akar tenni, annak most azt kell mondania Magyarországnak, hogy végtelenül sajnálom, önöknek többet kell tenniük, mint amit eddig gondoltak; önöknek van választási lehetősége egy ilyen politikát támogatni vagy ezzel szembefordulni, de az az igazság, hogy előbb-utóbb ki fog derülni, hogy az élet erősebb a nem cselekvés szándékánál.
– Miután azt látom és azt érzékelem, hogy azt a szándékot, amelyet képviselek, hogy a reform és a társadalmi igazságosság, a szolidaritás szempontjait együtt is sikeresen képviseljem, és azt is látom, hogy nincsen itt idő sok-sok hétre vagy hónapra tanácskozni, egyeztetni, választási kampányoknak nekiindulni, ezért azt javaslom, hogy alakítsunk új kormányt. Az elmúlt években sokszor hallottam, hogy én vagyok az akadálya a szélesebb körű összefogásnak. Én ezt az akadályt meg kívánom szüntetni. Ha valakinek az kell, hogy fölismerje, hogy először is kell hazafiasan cselekedni, és csak másodsorban lehet párthűség alapján folytatni valamilyen régi politikát, akkor én megkönnyítem az ő dolgukat. Azt kívánjuk, hogy benyújthassuk a parlamentnek azt a konstruktív bizalmatlansági indítványt, amely bírja a parlament többségének támogatását, és amely támogatással április 14-én, Magyarországon új kormány választható.
– Tisztelt Országgyűlés! Én az elmúlt években kaptam nagyon sok rajongó szeretetet, kaptam értő támogatást, kaptam hűvös, jogos kritikát, és nyugodtan mondhatom, hogy nemegyszer szembesültem szenvedélyes gyűlölettel is. A szeretetet köszönöm. A gyűlöletet politikusként el kellett, hogy viseljem. El kell önöknek mondjam, hogy sem egyikért, sem másikért nem maradt bennem sem harag, sem indulat, sem valamilyenfajta seb, sérülés, ami miatt bárkinek is szemrehányást tehetnék. Magyarországon ilyen a politika. Aki elmegy politikusnak, aki vállalja a miniszterelnökséget, annak tudnia kell, hogy milyen az ország, milyen az ellenzéke, mire számíthat. Ismertem, hogy milyen az ország, ismertem az ellenzékét, ezzel számoltam. Nagyjából, összességében egyiktől is, másiktól is azt kaptam, ami egyébként várható volt. De elfogadom és tudomásul veszem. Azt mondhatom ellenfeleimnek és riválisaimnak, hogy sértődés, rossz érzés cseppnyi sincs bennem. Ha valami van, akkor a korábbinál talán még nagyobb erő, mert bebizonyosodott, hogy igen, sem sértéssel, sem gyűlöletkeltéssel, sem a harag politikájával nem lehet előremenni. Megerősödtem abban, hogy van mivel és van miért megküzdenem, sőt van mi és ki ellen is küzdenem. Ezt a küzdelmet folytatni fogom országgyűlési képviselőként, a leendő, általunk megalakítani kívánt új kormány támogatójaként. Aztán, majd ha eljön az idő, akkor meg természetesen érvelni fogok amellett, hogy Magyarország polgárai egy olyan kormányt és egy olyan kormány mögött álló pártot támogassanak, amely bár nem volt hibátlan – mint ahogy, őszintén szólva, nyilvánvalóan magam sem –, de volt pillanat, amikor ezzel szembe mert nézni a Magyar Szocialista Párt is és én személy szerint is.
– Be kell önöknek valljam: a legnehezebb dolog arra rájönni, hogy ha az ember téves úton jár, akkor új utat kell magának választani, s a legnehezebb dolog az ehhez szükséges döntéseket meghozni. A Magyar Szocialista Párt ezt meghozta 2006-ban velem együtt, én pedig a személyemre vonatkozóan meghoztam az elmúlt napokban. Döntésem végleges és visszavonhatatlan. Köszönöm, hogy szolgálhattam Magyarországot, köszönöm, hogy miniszterelnök lehettem. (Hosszan tartó taps az MSZP soraiban.) .
„Nyomorúságos komédia ez!”
NAVRACSICS TIBOR, a Fidesz frakcióvezetője: – Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy miniszterelnök megbukik – polgári demokráciában előfordul az ilyen –, és belátja azt is, hogy kormányzati politikája csődöt mond, akkor általában lemond. Lemond azért, hogy lehetőséget adjon a választópolgároknak, hogy véleményt mondjanak az eddigi időszakról, lehetőséget adjon a választópolgároknak, hogy megbízzanak egy új kormányt azzal, hogy az országot abból a nyomorúságos helyzetből kikormányozza, amelybe ez a hibás kormányzati politika keverte.
– Gyurcsány Ferenc megbukott. Gyurcsány Ferenc egy bukott miniszterelnök! A Magyar Szocialista Párt által támogatott kormányzati politika megbukott. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból.– Az elnök csenget.) Az elmúlt hét év Magyarország számára olyan kedvezőtlen tendenciákat hozott, aminek következtében Magyarország, amely egykor a térség éllovasa volt, mára sereghajtóvá vált. Ennek következtében a közép-európai országok közül Magyarországot sújtja leginkább a gazdasági válság, nemhogy a válságból való kilábalás, de az euró övezethez való csatlakozás is beláthatatlan messzeségbe tolódott.
– Mondhatnánk: természetes következtetés, hogy az MSZP belátja, hogy megbukott, hogy az a kormányzati politika, amelyet eddig támogatott, megbukott, hogy a magyarországi baloldal nem képes a kormányzásra, hiszen két egymást követő ciklusban képtelen volt végigvinni a ciklust kormányfőcsere nélkül. Emlékszünk ég: 2004-ben egy máig tisztázatlan palotaforradalom, belső palotaforradalom következtében cseréltek miniszterelnököt, most pedig látványosan összeomlott az egész, mint egy kártyavár. A helyzet az, hogy Magyarországon a Magyar Szocialista Párt nem képes a kormányzásra. Kormányképtelen, nincs meg hozzá a tehetsége, nincs meg hozzá a kapacitása, összerogyott a kormányzás súlya alatt. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból. – Az elnök csenget.) Előfordul ilyen demokráciában. Azonban ilyenkor szokott annyi becsület lenni egy miniszterelnökben, hogy lemond, és a választópolgárokhoz fordul: ítéljék meg az ők az elmúlt évek politikáját, legyenek ők azok, akik megmondják, hogy kik alakítsanak kormányt. Hiszen azt mindannyian elismerhetjük, hogy ma Magyarországon a politikai hitelesség kulcskérdés a válságból való kilábalás szempontjából.
– Gyurcsány Ferenc nem ezt az utat választotta. Gyurcsány Ferenc, miközben megbukott, mint miniszterelnök, menedéket kért a Magyar Szocialista Párttól, és a Magyar Szocialista Párt menedéket nyújtott neki. Az a Magyar Szocialista Párt, amely felállva megtapsolta Gyurcsány Ferenc megbukott miniszterelnökének nyilatkozatát, majd pár órával később pajzsra emelte, mint pártelnököt, hogy két hét múlva bizalmatlanságot nyilvánítson, mint kormányfővel szemben. Nyomorúságos komédia ez! (Felzúdulás az MSZP, taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Nyomorúságos komédia ez, szocialista képviselőtársaim! Önök hülyének nézik az embereket! (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Az a helyzet, hogy önök hülyének nézik az embereket. (Közbeszólások az MSZP soraiban. – Az elnök csenget.) Két héten belül el akarják játszani azt, hogy megbuktatják a miniszterelnököt, ott is vannak, meg nincsenek is ott. Azért teszik mindezt, mert hatalomban akarnak maradni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) És azért ezt a megoldást választották, mert ugyan megbuktak, az önök politikája megbukott, az önök miniszterelnöke megbukott (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), de a hatalomról nem tudnak lemondani. Ugyanis ha lemondott volna a miniszterelnök, akkor a köztársasági elnök kezébe került volna a mérlegelés joga (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), akkor megnyílt volna, ha csak egy résnyire is, de megnyílt volna annak a lehetősége, hogy új választásokat lehet tartani az európai parlamenti választásokkal egy időben, önök pedig semmitől sem rettegnek jobban, mint ettől. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
– Veszíteni lehet emelt fővel, és lehet szégyenletesen is. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Az a beszéd, amelyet a hivatalban lévő miniszterelnök a pártkongresszuson elmondott a legszégyenletesebb politikai beszéd volt. Gyurcsány Ferenc rátámadt az igazságszolgáltatásra (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), rátámadt a bíróságokra, rátámadt az ügyészségre (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból. – Az elnök csenget.), úgy, hogy ők nem védekezhettek: Politikamentes az igazságszolgáltatás Magyarországon… (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiból. – Az elnök csenget.) …Önöknek ez a véleményük... (Folyamatos közbeszólások és moraj az MSZP padsoraiból. – Az elnök újra csenget.)
– Kedves Barátaim! Nem a szocialista forradalom napjait éljük! (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), hanem egy polgári demokráciában vagyunk! (Taps a Fidesz, a KDNP és a függetlenek soraiban.) Én tudom, hogy önök a proletár jogtudathoz vannak hozzászokva, de ez egy jogállam, ami ma Magyarországon van… (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból. – Az elnök folyamatosan csenget.)… bármennyire is próbálják szétrombolni, mi nem fogjuk engedni, hogy a bíróságokat és az ügyészségeket lerombolják! (Közbeszólások dobogás az MSZP padsoraiban. Az elnök csenget.)
– Miniszterelnök úr, ön pedig szégyellje magát..! (Közbekiabálások az MSZP padsoraiból. Zaj. Az elnök csenget, újra csenget.)
ELNÖK: – Frakcióvezető úr..!
NAVRACSICS TIBOR: – A legalávalóbb és legszégyenteljesebb támadás volt ez..! (Hosszan tartó taps a Fidesz, a KDNP és a függetlenek soraiban, dobogás közbekiabálás az MSZP frakcióban.)
+
Lemondásának okát kutatva ezernyi legenda járja. Háttérből irányit, miként nagy példaképe Putyin? Netán, lám-lám, mégsem találnak nála alkalmasabbat, s lesz oly kegyes vállalja, továbbra is vállalja a „hálátlan” miniszterelnöki feladatot, „az ország, a párt és a nép" érdekében? Avagy végleg eltűnik a politika világából?
„Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!”
(Várnai Zseni)
Bartha Szabó József
