A tavalyi esztendő leglátványosabb eseménye volt. Róla szóltak, nappal, reggel meg este a tévék, a rádiók, az újságok és a plakátok. – Igen, igen a népszavazás! Eredménye tagadhatatlan. Mégis fölöttébb érdekes fölidézni, hogy egy nappal később (március 10) miként értékelték pártjaink az eredményét a Tisztelt Házban.   

  

  

DR. ORBÁN VIKTOR, (Fidesz): – 2006 őszén egy nyilvánosságra került beszéd mondatai rázták meg Magyarországot; olyan mondatok, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek. Idézem: „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Ekkor döntöttünk úgy, hogy népszavazást kezdeményezünk, mert a népszavazás az erőszakmentes népi mozgalmak legmagasabb rendű formája. Három célunk volt: véget vetni a hazugság politikájának, összefogást teremteni és visszaadni a magyarok önbecsülését. Nem igaz, hogy a magyarokkal mindent el lehet fogadtatni! Nem igaz, hogy mindent eltűrnek!  Nem igaz, hogy a magyarok felelőtlen és következmények nélküli világban akarnak élni! 

  

– A tegnapi győzelem a magyarok önbecsülésének diadala is. Március 9-e a mi számunkra az önbecsülés napja. (Moraj az MSZP soraiban. – Közbeszólás ugyanonnan: Jézusom!) Ilyen összefogás Magyarországon a rendszerváltoztatás óta még nem volt!  Nemzedéki összefogást is láthattunk: idősek fogtak össze fiatalokkal; történelmi szövetség is létrejött a szegények és a középosztály között. Emlékeztetem önöket arra, hogy Magyarországon több mint félmillió nyugdíjas kevesebb, mint havi 40 ezer forintból él (Közbeszólás az MSZP soraiból: Miért nem emeltétek meg nekik?), és több mint negyedmillió nyugdíjas Magyarországon kevesebb, mint havi 25 ezer forintból él. (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiból: Mert elvettétek tőlük! – Az elnök csenget.) 

  

– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A választók döntöttek: új irányt, más irányt akarnak Magyarország számára. (Kiss Péter: Szavazók voltak!) A választók döntöttek: ami most van, annak véget akarnak vetni. (Podolák György: Szavazók voltak, nem választók!) A választók kinyilvánították: a megszorítás, a pénzbehajtás, a többszörös adóztatás nem reform. 

  

– Ki győzött, tisztelt képviselőtársaim? Nem pártok, nem politikusok. Igen, Magyarország győzött, mert a népszavazással a magyarok nyertek. Győztek azok, akik igennel szavaztak. És győztek azok is, akik a pártjuk iránti lojalitásból inkább nemmel szavaztak, ugyanis nekik sem kell fizetniük. (Moraj a kormánypártok soraiban.) 

  

– Ki veszített, tisztelt hölgyeim és uraim? Őket úgy hívják: kormánypártok. Ők az egyedüli vesztesei ennek a népszavazásnak; mert leszavazták az emberek a kormánypártok átgondolatlan politikáját. A kormánypártok politikája mától a múlté; leszavazták – ez tehát a múlt politikája! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) 

  

– Miért vallottak kudarcot? Arra biztatták az embereket, hogy ne menjenek el szavazni. Le akarták beszélni őket arról, hogy éljenek az alkotmányos jogaikkal. Ez súlyos hiba egy demokráciában!  Egy kormánypárti képviselő részéről a kormány iránti lojalitás tiszteletre méltó dolog. De a párt iránti elkötelezettség sohasem írhatja fölül a demokrácia iránti elkötelezettséget. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban. – Az elnök csenget.) Aki a közönyre épít, tisztelt képviselőtársaim, a semmire épít, mert a közöny nem lehet egy ország iránytűje! 

 

– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A győzelem kötelez! Magyarország győzelme mindannyiunkat kötelez! Új alapokra kell helyezni az egészségügyet! Az emberek más egészségügyi rendszert akarnak, mint amit a kormány próbál rájuk erőltetni. Az egészségügyet úgy kell megújítani, hogy ne káoszba vezessen, mint ma, hanem hogy jobban működjön! Úgy kell megújítani, hogy az emberek ne betegebbek legyenek, mint ma, hanem egészségesebbek! Az állam több felelősséget vállaljon, ne kevesebbet! Több pénzt költsön az egészségügyre és az oktatásra, s ne kevesebbet! A feladat: alkotnunk kell! Itt az esély, hogy Magyarország meginduljon az erkölcsi, szellemi és gazdasági felemelkedés útján. 

 

– Szép volt, Magyarország! Gratulálunk! (Moraj a kormánypártok soraiban. – Hosszan tartó, nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) 

 

 

GYURCSÁNY FERENC, miniszterelnök: – Frakcióvezető-helyettes Úr! Én az 1992-es vagy 1998-as Orbán Viktorral sokkal jobban egyet tudok érteni, mint a 2008-assal. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) De ez kettőnk között nem személyes vita. Személyes vitánk nincs. Illetve amennyire látom, önnek van időnként velem, nyugodtan mondhatom, hogy nekem ebben az értelemben fordítva nincs. De azzal, amit ön képvisel, van vitám, nagyon sok. (Wittner Mária: Azt elhiszem!) 

 

– Úgy láttam az elmúlt két évben, hogy sokszor szemezgetnek egy beszédből, a bizonyos őszödi beszédből. Azt kell mondanom önöknek, hogy a vita hevében, nem kevés szenvedéllyel átitatva én mondtam már cifrábbat is életemben. Aki azt gondolja, ebből megértheti, hogy mit gondol a Magyar Szocialista Párt, és hogy milyen politikát fog folytatni a kormány, az tévúton jár. Akkor azt hiszem, hogy legfeljebb nagyon szimpla, középszerű pártpolitikát folytat. De ami a lényeget illeti: nézze, ön egyszer már mondta azt, amikor 2002-ben vereséget szenvedtek, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Higgye el, nem is volt, s azóta sincs. Ha jól látom most, amikor mintegy 3 millióan támogatták a népszavazáson az önök kérdését, most ennek az ellenkezőjét mondja: most a haza győzött. Muszáj azt mondanom, minden porcikám berzenkedik attól, hogy valaki önmagát folyamatosan a hazával azonosítsa. Azt kell mondjam, lehet ugyan beszélni hazáról, nemzetről, demokráciáról, de szerintem nincs az rendben, ha kisebbségbe kerülök, akkor siratom a hazát, hogy kisebbségben van, ha véletlenül többségbe, akkor meg azt gondolom, hogy a haza győzött. Semmi más, mint a világ és a valóság egy darabkája az, amit ön képvisel, ami hol kisebbségben van, hol meg többségben. (Taps a kormánypárti oldalon.) 

– Amit ön árult, arról szól, hogy fizessen több pénzt a kormány és az állam, de azt nem mondta meg, hogy honnan fizesse ezt a több pénzt… Olyan ez, mint amikor a szerelmes fiú csábítja a lányt, mutatja a szebbik arcát, az igazságnak is csak az egyik felét, várva azt, hogy az egyik randevút majd még egy követi, s talán egy házasság is, de ha az udvarlás hamis volt, a házasság rossz lesz. Az ön udvarlása hamis ebben az értelemben. Ön úgy próbál meg udvarolni a magyar népnek, hogy azt mondja, miközben önök kevesebbet fizetnek, kaphatnak többet. Szép álom! Egy olyan országban, amelyben évszázadok óta nem tanuljuk meg a közös felelősségvállalást, elcsábítható erre sok ember… 

 

– Az 1992-es Fidesz és Orbán Viktor nem ezt képviselte; bátor volt és polgári demokrata. Az 1998-as sem ezt képviselte; bátor polgári demokrata volt az is. Mostanság plebejusnak hívják önmagukat. Úgy gondolják, megosztható az ország és az ország átalakítása anélkül, hogy ennek gondjait, bajait és terheit megosztanánk Magyarországgal. Ha én követtem el hibát, elnök úr, amióta politikus vagyok, azt akkor követtem el, amikor nem volt bátorságom elmondani mindenkinek, hogy nem kevesebb, hanem több erőfeszítés kell. Én ebből a hibából tanultam. De úgy látom, se ön, se a pártja nem tanult ebből. (Közbeszólás: Úgy van! Taps a kormánypárti oldalon..) 

 

– Idézni tud az őszödi beszédből, de úgy látom, az igazi értelmét nem értette meg. Magyarországnak igazi mondatokra, őszinte programra van szüksége és bátor polgári demokratákra; olyanokra, mint amilyen ön volt 1992-ben és talán még 1998-ban is. (Taps a kormánypárti oldalon.) 

 

 

DR. SEMJÉN ZSOLT, (KDNP): – Gyurcsány Úr! (Zaj az MSZP soraiban.) Önnek alapvetően nem Orbán Viktorral és nem az ellenzékkel van vitája, hanem a magyar néppel. Ebben az országban ön az – különösen most a népszavazás után –, aki nem vállalja a felelősséget. Ha vállalná a felelősséget, már nem ülne abban a székben. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.) 

 

– Őszöddel kapcsolatban: nemcsak a hazugságbeszédből ismerjük a gondolatait, hanem a kormányzati gyakorlatukból is. A hazugságbeszéd hazugságbeszéd marad. A hazugságkampány és hazugságkormányzás hazugságkampány és hazugságkormányzás marad. A haza tekintetében pedig: Gyurcsány úr, december 5-e után ön és magyarul beszélő kormánya nem ejthetné ki ebben a Házban a haza szót. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban. Zaj a kormánypárti oldalon.) 

 

– Vox populi vox Dei! A nép szava Isten szava – ami egy demokráciában azt jelenti, hogy a nép döntése kötelezi a hatalmat!  A szociális népszavazás megmentette az embereket a vizitdíjtól, az ápolási díjtól a tandíjtól, az újabb és újabb sarcok bevezetésétől. 

 

– A kereszténydemokrácia számára az egység nagyon fontos, és most létrejött a nemzeti egység. Belpolitikai kérdésben soha ilyen egyetértés még nem volt, mint e népszavazás kérdéseiben. És mindez a szolidaritás gondolata körül kristályosodott ki, aminek a lényege az –és ez a kereszténydemokrácia egyik legfontosabb tanítása –, hogy a gazdaságban a piacnak kell érvényesülnie, de az egészségügyben, az oktatásban és a kultúrában a szolidaritásnak és az állami felelősségvállalásnak! (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.) 

 

– Tisztelt Ház! Mi megtettük a javaslatainkat. Senkit sem hagyunk az út szélén! Idén a kormányzati luxuskiadásokból, jövőre pedig a szerencsejáték adójából megoldást adunk a felmerült kérdésekre. Arra kérem a kormánypártokat – nem Gyurcsány urat és kormányát, hanem a kormánypártokat –, hogy felejtsék el a bukott kampányszöveget, tanuljanak a népszavazás eredményéből, s a betegek és orvosok, diákok és tanárok, az emberek érdekében támogassák a megoldást jelentő törvényjavaslatunkat!  (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)