A „lex-melegként” elhíresült bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat legújabb változatát tárgyalja a Tisztelt Ház. Elődjét 2007 decemberében alkotta meg az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság 2008. december 15-én kihirdetett határozatában azonban több pontját alkotmányellenesnek minősítve megsemmisítette, így a törvény 2009. január 1-jén nem lépett hatályba. Az SZDSZ és az MSZP szerint az azonos nemű személyek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozása nem alkotmányellenes. A KDNP és a Fidesz állítja: a már egyszer megsemmisített törvényt valójában változatlan formában nyújtotta be újra a kormány. Összeállításunk a parlamenti vitába segít betekinteni.  

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): – A törvényjavaslat indokolásában szánalmasan taglalja az előterjesztő, hogy az elmúlt évtizedekben Európában és más földrészeken is a házasságon alapuló családmodellt egyre kevesebben támogatják. Azt azonban nem fejti ki az előterjesztő, hogy mit tett az elmúlt hét évben annak érdekében, hogy megvédje a házasság intézményét, mit tett a családokért, mit tett az otthonteremtésért, és mit tett azért, hogy a fiatalok számára megkönnyítse a gyermekvállalást, a gyermeknevelést, és azt, hogy az édesanyáknak ne kelljen választaniuk a család és a karrier között. Szétverte a családokat, egyre mélyülő szegénységet idézett elő. A feszítő anyagi gondok, a munkanélküliség, a hazugságok, az erőszak, az erkölcs semmibevétele mind-mind alkalmas arra, hogy roncsolják a társadalom szövetét.  A gyermekvállalás mélyponton van, és akkor a kormány számára a legfontosabb feladat az egyneműek házasságának a törvényi szabályozása. A kormány minden cselekedetével azt sugallja, hogy a hagyományos, alkotmányosan védett családmodell elavult és konzervatív. Kérdezem az előterjesztőtől: milyen mintát nyújt ez a törvényjavaslat a fiataloknak? Hol védi az erkölcsöt, a nő és a férfi őszinte szerelmén alapuló kapcsolatát? Mit tesz a gyermekvállalásért? Szánalmas próbálkozás a statisztikai adatok sivár világára hivatkozni, amikor a magyar nyelv gyönyörűen őrzi az ősi magyar családkultúrát: a feleség, a férj alkot egy egységet, egy egészet; a két fél egyesülése hoz létre egy új egyedet; a várandós anya szíve alatt hordja magját, magzatát.

– Eddig meg sem próbálták átgondolni, végigkövetni a kormány korszakalkotó javaslatainak a következményeit, de most, miután külön törvényben kívánják rendezni mint az ország számára szerintük egyik legfontosabb kérdést. Igenis foglalkozni kell azzal, hogy milyen hatást fog e törvényjavaslat gyakorolni a gyermekekre, a gyermekek testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére egyaránt? Ki védi meg őket. Milyen mintát fog követni az a kislány, vagy milyen mintát fog követni az a kisfiú, aki olyan közösségben nevelkedik, ahol azt látja, hogy két nő vagy pedig két férfi szereti egymást? Ez a kisgyerek elmegy az óvodába, elmegy az iskolába, és ő is ezt a mintát követve fogja a játszótársait kiválasztani? Hiszen a gyermekeinken keresztül mi is megtapasztalhatjuk, hogy a kislányok és a kisfiúk játéka kapcsán az otthoni, családi minta tükröződik vissza. Belegondoltak ebbe a törvény megalkotói? Feltették-e egyszer is azt a kérdést, hogy a magyar társadalom akarja-e az azonos neműek házasságát?

– A házasság a család, a társadalom évezredes alapja. Az állam azért védi jogrendjében a legmagasabb szintű jogforrásban, az alkotmányban a házasságot, mert ez az intézmény hivatott biztosítani azt, hogy a gyermekek családban, a lehető legideálisabb körülmények között fejlődjenek. Azonban azt senki se felejtse el, hogy a törvénynek a gyermekeink jogát is védenie kell. Védenie kell az egészséges, példát nyújtó családi életben való felnövekedés jogát. Nem vitatható tény: a társadalomban a családnak van a legnagyobb személyiségformáló ereje, ugyanis a családtagokat olyan erős érzelmi szálak kötik össze, amelyek biztosítják a gyermeknevelés biztonságát, a családi élet kiszámíthatóságát, és amelybe beletartozik mintegy összekötő kapocsként a családot alkotók múltja, jelene és jövője egyaránt. Óhatatlanul felvetődik az a kérdés: mi motiválja a kormányt a családellenes jogalkotásra? Miért nem fogadja el, miért nem veszi figyelembe az egyházak, a civil szervezetek és az orvosok véleményét?

– A Corporate Resource Council nevű amerikai szervezet 2006-ban tette közzé a melegek egészségügyi veszélyei című tanulmányát. A nemzetközi kutatások alapján a következőkre hívja fel a figyelmet. A megkérdezett meleg férfiak háromnegyede száznál több partnerről számolt be, 28 százalékuk pedig azt válaszolta, hogy élete során ezernél is több férfival került szexuális kapcsolatba. Ma már szinte tabunak számít az AIDS-et a meleg férfiak betegségeként emlegetni, pedig az orvosi statisztikák szerint az Egyesült Államokban 2001-ben a betegek 61 százaléka olyan férfi volt, aki megbetegedése előtt férfiakkal volt kapcsolatban. Egy vizsgálat szerint San Franciscóban a 25 év alatti meleg férfiak egyharmada semmilyen módon sem védekezik a fertőzés ellen. Megvizsgálta-e a tisztelt kormány, hogy mi a helyzet Magyarországon? Mielőtt döntenek a törvényjavaslatról, miért nem kérik ki az orvostársadalom szakmai véleményét? A fizikai megbetegedések mellett a melegek között kimutathatóan magasabb a depresszióval, drogfüggőséggel és öngyilkossági hajlammal küszködők aránya. A depresszió azonban gyakran odavezet, hogy a már fertőzöttek a minden mindegy alapon még szélsőségesebben vetik be magukat az alkalmai partnercserékbe. Egy 20 éves meleg férfi esélye arra, hogy megérje a 65. születésnapját, mindössze csak 32 százalék. Szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét arra, hogy még nagyobb veszélybe sodorja ezeket az embereket azzal, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadja. Ugyanis nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság 1995-ben úgy döntött, hogy a magyar alkotmány értelmében házasság nem két természetes személy, hanem csakis egy nő és egy férfi között lehetséges.

– Ez a javaslat egy kétharmados törvény rendelkezései alól akarja kivonni magát, ugyanis ellentétes a jogalkotási törvénnyel, mely kimondja: jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdek-összeütközések feloldása azt szükségessé teszi. Megalkotása előtt a tudomány eredményeire támaszkodva elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat. Az egyetlen megoldás lenne az előterjesztő részéről, hogy visszavonja.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): – Láthatóan több ok miatt is gondban vannak konzervatív képviselőtársaim ezzel a törvényjavaslattal. Először is gondban vannak vele a miatt, mert a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága, amire olyan sokszor hivatkozni szoktak, döntésében kifejezetten feladatként írta elő a törvényhozásnak, hogy az azonos nemű párok számára egy, a házasságéhoz hasonló jogállást hozzon létre. És persze gondban vannak azért is, mert az emberi jogok kiterjesztése ellen nehéz érvelni, legalábbis úgy, hogy az ember a jó szándékúság és a jóérzésűség látszatát képes legyen megtartani. Egyszerűen nem képesek szembenézni azzal, hogy lehet, hogy az az ember, akitől a zöldséget veszik a sarkon, vagy aki a középiskolában tanította őket, vagy aki a televízióban műsort vezet, vagy éppen gólt rúg a focipályán, bizony úgy született, hogy a saját neméhez vonzódik.

– Ezt az egész vitát még mindig körüllengi valami végtelenül középkori nyelvhasználat, úgy beszélnek erről a dologról, mint valami bűnös dologról, mint valami fertőző betegségről, miközben tudjuk, hogy minden fejlett társadalomban, 4-6, de lehet, hogy 5-8 százaléka a saját neméhez vonzódó emberként születik. Emiatt elítélni őket, körülbelül olyan, mintha a szemük színe, a hajuk vagy a bőrük színe miatt fogalmaznánk meg elítélő véleményt.  Magyarországon is élnek köztünk több százezren. Érdemes lenne szembenézni azzal, hogy olyan köztársaságban élünk, amelynek az alkotmánya az emberi jogokat biztosítja valamennyi itt élő magyar állampolgár számára, és tetszik, vagy nem tetszik ez a konzervatív érzésű embereknek, a Magyarországon élő melegek és leszbikusok magyar állampolgárok, és természetesen ugyanazok a jogok illetik meg őket, mint azokat, akiket a sors vagy a Jóisten abban a szerencsében részesített hozzájuk képest, hogy a többséghez tartoznak. A politikának az lenne a feladata, hogy ebben az országban cigánynak születni, ebben az országban melegnek, leszbikusnak születni, fogyatékkal élni ne elviselhetetlen hátrányt jelentsen. Az biztosan nem feladata a törvényhozásnak és a parlamenti képviselőknek, hogy megmondják az embereknek, hogyan kell, és hogyan lehet boldognak lenni. Az biztosan nem feladata a politikának, egyetlenegy parlamenti képviselőnek sem, hogy ráerőltesse a saját világképét, a saját világlátását, a többi emberre, miként az sem, hogy ítéletet mondjanak azokról az emberekről, akik máshogy élik az életüket.

– Ha önöknek igazuk van abban, amit mondanak, akkor valószínűleg a saját nemükhöz vonzódó emberek tényleg csak ufók lehetnek, semmi más, mert anyától nem születhettek. Ha ennek egy, a családon belüli mintát utánzó dolognak kellene lennie, ahogy ezt önök mondják, akkor egyszerűen nem léteznének ilyen emberek, hiszen aki anyától és apától családban születik, csak heteroszexuális lehet. Ezt mondják önök, ugye? Tehát a tévéből látják, meg nem tudom, hol látják, és eltanulják, így alakul ki a homoszexualitás, ezt állítják. Mi ez az álszentség? Mit akarnak megvédeni? Kiktől akarják megvédeni a családot? Azoktól az emberektől, akik egyszerűen másnak születtek, és egyáltalán nem tudnak és nem is akarnak úgy élni, ahogy azt önök szeretnék?  A jobboldali sajtóban és a jobboldali internetes nyilvánosságban abszolút polgárjoggal bíró megközelítés, miszerint ha valaki kiáll a melegek jogai mellett, az - mondjuk ki - csak buzi lehet. Tisztelettel szeretném megkérni azokat, akik a család védelméről beszélnek, hogy képviselői idejükből szánjanak egy fél órát arra, hogy találkozzanak azoknak a magyar szülőknek a civil szervezetével, amely azokat a magyar anyákat és apákat tömöríti, akiknek homoszexuális gyermekeik vannak. Meg fogják tőlük hallani, hogy semmi mást nem akarnak, mint azt, hogy a gyermekeiknek ugyanolyan jogaik legyenek, mint a többieknek.

– Mátrai képviselő asszony mondandójából az körvonalazódott, hogy a melegség, a leszbikusság mind az egyén, mind pedig a társadalom szintjén egy fertőző és pusztító betegség, Itt „csak” arra szeretném felhívni a figyelmet, - távol álljon tőlem, hogy a hivatkozott orvossal bármilyen más ügyben egyébként párhuzamba állítsam a képviselő asszonyt - de ez körülbelül az az ideológiai alap, amin Mengele professzor is viszonyult a homoszexualitáshoz és a homoszexuális emberekhez.

– Az SZDSZ többször hangoztatott, unalomig ismert álláspontja szerint szabadság és jogegyenlőség részlegesen nem létezhet. Nincs részleges szabadság, és nincs részleges jogegyenlőség. Egy társadalom vagy toleráns és elfogadó, ebben az esetben valamennyi rendelkezésre álló eszközzel fellép a gyűlölet és a kirekesztés minden formája, megnyilvánulása ellen, vagy nem nevezheti magát modern, európai értelemben vett demokráciának. Magyarországon meggyőződésünk szerint nincs és nem is lehet helye a megkülönböztetésnek, irányuljon az bármely vallási, etnikai vagy éppen szexuális kisebbségi csoporttal szemben. Éppen ezért tartjuk nagyon fontosnak ennek a törvénynek az elfogadását.

ÉKES ILONA (Fidesz): – Téves az a médiában is sugallt vélekedés, hogy a homoszexuális és heteroszexuális személyek egymástól már a születésük pillanatában egyértelműen elválasztható, külön kategóriába tartozó emberek. Bár sokan állítják, hogy a szexuális irányultság ugyanolyan egyértelmű, stabil és tárgyszerűen meghatározható ismérv, mint a nem vagy a faj, a tudományos intenzív kutatások e feltételezést nem igazolták.