A „lex-melegként” elhíresült bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat legújabb változatát tárgyalja a Tisztelt Ház. Elődjét 2007 decemberében alkotta meg az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság 2008. december 15-én kihirdetett határozatában azonban több pontját alkotmányellenesnek minősítve megsemmisítette, így a törvény 2009. január 1-jén nem lépett hatályba. Az SZDSZ és az MSZP szerint az azonos nemű személyek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozása nem alkotmányellenes. A KDNP és a Fidesz állítja: a már egyszer megsemmisített törvényt valójában változatlan formában nyújtotta be újra a kormány. Összeállításunk a parlamenti vitába segít betekinteni.  

DONÁTH LÁSZLÓ, (MSZP): – Az én elgondolásom szerint az egy házban, egy oltalom alatt levő emberek közösségébe beletartozhat adott esetben egy szerzetesi közösség, beletartozhat egy kollégiumi közösség, beletartozhat egy különnemű emberek szövetségéből fölépülő család egy vagy több gyermekkel, vagy éppen gyermektelenül, és beletartozhat adott esetben két azonos nemű ember közössége, szövetsége, gyermekkel vagy gyermek nélkül akár. Ez kétségtelenül egyre jobban komplikálja a helyzetet, de mindnyájunkat szerintem arra indít, akik demokraták vagyunk, és az emberi méltóság védelmezői ex-officio, hogy ne azt keressük, hogy miképpen lehetne korlátozni a másik ember szabadságát, élni akarását és képességét, hanem sokkal inkább, hogy hogyan élje úgy a másik ember a szabadságát, hogy a miénket is tiszteletben tartsa.

– Minden olyan lépéssel, amellyel megkönnyítjük az állampolgárok életét, boldogulását, hozzájárulunk ahhoz, hogy egy távolabbi jövőben egy sokkal egyszerűbb, tisztultabb és mindenfajta kirekesztést vagy másod-, harmadsorban állítást nélkülöző állapotot elérjük. Másrészről pedig azt gondolom, hogy minden olyan kísérletet, amely egyéni ízlés, világnézet, hitbeli felfogás alapján kívánna alkotmányos szintre emelődni, meggátolandó.  Valójában azonban csak egyet akarok mondani: a család azon összetartó kicsiny közösség, amelyik egymás tagságát fontosnak tartja. Ez adott esetben bizony lehet élettársi kapcsolatban is, sőt adott esetben lehet azonos neműek között is. Ennek következtében akár szocialista, akár liberális meggyőződésű magyarországi emberként, akinek evangélikus lelkész a foglalkozása, ezt a törvényjavaslatot messzemenően támogatom.

MÉCS IMRE, (MSZP): – Az emberi társadalom olyan, hogy bizonyos százalékban az egyedei nem heteroszexuális vonzalmúak, hanem azonos neműek iránt éreznek vonzalmat. Ma már világosan tudjuk azt, hogy ezt sem betegségnek, sem devianciának nem szabad tekintenünk, hanem el kell fogadnunk. Alapvetően személyes kérdés az, hogy valakinek milyen a szexuális irányultsága, milyen a szexuális élete. Addig, amíg mások jogait nem sérti meg, addig ebben teljes az ő szabadsága, és csak magának vagy a partnerének kell elszámolni ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor van egy olyan probléma, hogy az alkotmány és a jogszabályok is tiltják azt, hogy valakinek kötelező legyen a szexuális irányultságát feltüntetni vagy azt kinyilvánítani. Ezt megteheti saját maga, megteheti, ha ő úgy kívánja, de erre nem lehet kényszeríteni. Na, már most a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozása során a közvélemény egyértelműen tudni fogja, hogy milyen szexuális irányultságúak. Ez szerintem alkotmányellenes.

– Meg kellene fosztani a szexuális jellegétől az élettársi kapcsolatot! Miért kell ezt ellátni szexuális címkével? Senkinek semmi köze ahhoz, hogy egy otthonban milyen szexuális élet folyik. Ez az ő dolguk, annak a két embernek a dolga, aki ott él.  Ezért úgy gondolom, hogy át kellene az élettársi kapcsolatot alapvetően változtatni, megfosztani a kötelező szexuális jellegétől, és azt mondani, hogy bármely két felnőtt, 18 évnél idősebb állampolgár életközösséget hozhat létre. És ennek az életközösségnek kellene aprólékosan és pontosan a szabályait kialakítani. Ha a nemiségtől függetlenné tesszük az élettársi kapcsolatot, és az otthonalkotást, a közös háztartást, az együttélést emeljük ki mint általános emberi jogot, és annak adunk egy intézményt azért, hogy jogilag biztosítva legyenek, és a társadalmi elfogadottságot növeljük, ebben az esetben a mostani alkotmányos ellentmondást is meg tudjuk szüntetni. Tehát azért gondolom, hogy célszerű volna a törvényjavaslatot átdolgozni ennek az innovatív szemléletnek a tükrében.

TURI-KOVÁCS BÉLA, (Fidesz): – Álságos ez a törvényjavaslat. Álságos, mert nem valami iszonyatos belső érzelmi indíttatás, hanem nagyon is politikai cél vezérli. Nemi ügyekkel próbálják az élettársi kapcsolatot leszűkíteni. Megpróbálják egy bizonyos körnek a támogatását elnyerni, és ezt úgy eljátszani, mintha ez valamiféle új, valamiféle olyan természetű lenne, ami a konzervatívokkal szemben kizárólagos támogatást ad.  

– Az Alkotmánybíróság döntéséből világosan következik: a család a társadalom alapja. És ezt az alapot erkölcsi kötelességünk védeni, mert megmaradásunknak egyik záloga. Nem arról szól tehát ez a történet, hogy vannak az átkos konzervatívok, akik itt mindenképpen valamiféle jogoktól akarják megfosztani a nemiségüket egyébként maguk megválasztókat, hanem arról, hogy rossz a módszer, rossz a törvény, amelyet előterjesztettek. Javítani sem lehet. A legbölcsebb az lenne, ha nem átdolgozásra kérnék vissza, hanem egyáltalán, visszavonnák és megpróbálnák mind az Alkotmánybíróságnak, mind pedig a társadalmi igénynek eleget téve az élettársi kapcsolatot polgári törvénykönyvben szabályozni.

DRAGON PÁL, (MDF): –

Az élettársi kapcsolat elsődlegesen nem családjogi, hanem magánjogi jogintézmény. A kormányoldal nem függetlenítheti magát attól a ténytől, hogy ma Magyarországon nemcsak azonos neműek jogai sérülnek azzal, hogy kapcsolatukat nem legalizálhatják. Sérül annak a több százezer különnemű párnak az alapvető joga is, akik elavult jogi keretek között létező élettársi kapcsolatban élnek, és ha bármilyen ebből eredő jog vagy kötelezettség érvényesítése áll az érdekükben, akkor kénytelenek hosszadalmas és kétes kimenetelű bírósági bizonyításba bonyolódni. Ezzel az elvvel nem szakít a törvényjavaslat. Tehát továbbra is alapvetően a felek bizonyításából kiinduló jogviszonynak tekinti az élettársi kapcsolatot. Úgy ítéljük meg, hogy ez hosszú távon fenntarthatatlan és elfogadhatatlan. Féloldalas tehát a törvényjavaslat és az előterjesztői elképzelés, mert kizárólag az azonos neműek élettársi kapcsolatára és nem az élettársi kapcsolatra, mint megreparálandó jogintézményre fókuszál. Ez olyan hiányosság, ami miatt nem tudjuk támogatni.

SALAMON LÁSZLÓ, (KDNP): – Az Alkotmánybíróság által egyszer már megsemmisített törvényt valójában változatlan formában nyújtotta be újra a kormány. Egyszerűen szólva: minősíthetetlen ez az attitűd. Abszurdumnak tartom, és felháborodással is fogadom. Egy magára kicsit is adó Országgyűlés nem fogadhat el olyan szabályozást, amelyben ilyen, az alkotmányellenesség gyanúját hordozó megoldások szerepelnek. Itt tehát nemcsak arról van szó, hogy sokunk számára értékeink iránti elkötelezettségből elfogadhatatlan az egyneműek számára biztosított kvázi házasság megoldása, hanem hogy az Országgyűlés ne menjen bele egy olyan szabályozásba, amely későbbi megváltoztatására az Alkotmánybíróság döntése az Országgyűlés egészét, az egyes képviselők értékválasztására tekintet nélkül esetlegesen kötelezni fogja. Ez a fiaskó egyébként elkerülhető lenne azzal, ha a törvényjavaslatot visszavonnák.  

– Hogy mi lesz a sorsa? A tisztelt szocialista párti képviselők fejében is teljes káosz van azt illetően, hogy kiállja-e az alkotmányosság próbáját, vagy sem.  A KDNP állásfoglalása egyértelmű: a házasság védelmére vonatkozó alkotmányos kötelezettség kizárólag a házasságkötésre jogosult különneműek tekintetében értelmezhető. A házasság intézményének alkotmányos védelmével nem egyeztethető össze egy másnak nevezett, de gyakorlatilag házasságnak tekinthető konkurens jogintézmény létesítése. A különböző neműek tekintetében a bejegyzett élettársi kapcsolat pedig az alkotmány által védett házasság megkettőzésének tekinthető. Ha mégis elfogadja a Ház, a KDNP, az elődjéhez hasonlóan, a megsemmisítése érdekében az Alkotmánybírósághoz fordul.