Aki páholyban ül, vagy tétévén nézi látja: mint a vasúti sínek, olyan a jövő évi költségvetés parlamenti vitája. Sorolja, ontja, orvosolandó hiányosságait, hibáit az ellenzék, és védik foggal-körömmel védik, mintha tökéletes lenne, a kormánypárt mamelukjai. Az oktatásról szóló passzusát elemezte dr. Hoffmann Rózsa, a kereszténydemokraták szakpolitikusa, összevetve a szép ígéreteket a szomorú valósággal.  

 

 

– „Az oktatás eredményessége társadalmunk, hazánk sikerének záloga. Egy ország legnagyobb kincse polgárainak tudása, szakképzettsége, felkészültsége, ezért a színvonalas oktatás megteremtését tartom a legjobb befektetésnek.” Ezek nem az én szavaim, nem is a Kereszténydemokrata Néppárt szavai, hanem az Oktatási és Kulturális Minisztérium és miniszter által meghirdetett „Új iskola, új tudás” programnak a bevezető üzenete, amelyet Hiller István miniszter úr kézjegyével is ellátott. 

 

– Igen, ezzel a gondolattal hirdette meg ezt a programot, járta vele az országot, mintegy száz fórumot tartva.  Örültünk e programnak jóllehet nem minden részelemével értettünk egyet. Reménykedve vártuk, hogy üzenete az új költségvetésben a számok nyelvére is le lesz fordítva. Ám mélységesen csalódtunk! A költségvetés semmiben nem támasztja alá azt a lendületet, az oktatásnak azt a prioritását, amelyet a kormány által meghirdetett program megígért! 

 

– Előre hallom kormánypárti képviselőtársaim replikáit: persze, „pénzügyi válság van, pénzügyi megszorítás, ilyen körülmények között nem lehet az oktatásügyre többet fordítani!”. Ne fárasszák magukat, tisztelt képviselőtársak! Az ilyen válaszokat nem tudjuk elfogadni! Két ok miatt. Először: világosan kell látni, hogy ennek a mély válságnak, amibe belezuhantunk egyik oka az a megelőző hat év, amelyben a szocialista és szabad demokrata koalíció kormányzott, és bizony, elhibázott gazdaságpolitikája gyengítette le ennyire az országot.  Másodszor: még ha pénzügyi válság van, ha hiányzik is a pénz, akkor is ki kellene tudni jelölni azokat a kitörési pontokat, amelyeknek köszönhetően remélhető lenne, hogy az ország kimászik ebből a gödörből!  Nos, nem ez történt. Ilyen kitörési pont lehetne – megengedem, az agrárium mellett, de azt megelőzően – az oktatás, amely kivérzett állapotban van. Iskoláink olyan körülmények között dolgoznak már, hogy pár ezer forintos éves folyóirat-megrendeléseket kell lemondaniuk, mert a költségvetésükből erre sem futja.

 

– Nézzük a számok nyelvén: mit ígér a közoktatásnak a költségvetés? A legfontosabb támogatási kategória az úgynevezett közoktatási alap-hozzájárulás, amely 2007-ben 2 millió 550 ezer forint volt. Ugyanennyi 2008-ban is. Most, a legújabb költségvetési variációban 2 millió 450 ezer forintra zsugorodott, ami önmagában is üzenetértékű. Még a 2007-es szintet sem éri el, amit, ha megszorzunk az inflációs rátával, bizony láthatjuk: iskoláink a nyomor szélére sodródnak. 

 

 

– De nézzük a másik területet, a fejlődés igazi motorját, amely minden szervezetet fel tud virágoztatni: ez pedig az emberi tőke, a humán erőforrás. Az „Új tudás” program, jóllehet vitatható módon, de mégis örömünkre, elég jelentős pénzt próbált a pedagógusok béremelésére fordítani. Elsősorban a pályakezdő pedagógusokéra. Nos, a költségvetésben már egyetlen szó sincsen a pedagógusok béremelésről. Ugyancsak ígérte az „Új tudás” program az iskolai vezetők bérpótlékának jelentős emelését. Erről sincsen már szó a költségvetésben. 

 

– Ha valaki veszi a fáradságot, hogy akár csak fél órát beszélgessen egy iskolai vezetővel, és tájékozódjék arról, hogy mi mindent vár el tőle az oktatási rendszer, micsoda embertelen munkát végez, micsoda óriási felelősség nyomja a vállát, akkor szükségtelen lenne indokolni, hogy az a méltatlan bérezés, amiben ők részesülnek, megmagyarázza azt a helyzetet, hogy egy-egy igazgatói pályázatra miért jelentkeznek alig-alig.

 

– „Mi olyan oktatási rendszerért dolgozunk, amelyben motivált és felkészült tanárok foglalkoznak gyermekeinkkel korszerű körülmények között.” – írja az „Új tudás” program. Valóban várható-e ezek után alulbérezett, kiéheztetett, ígéretekkel hitegetett, majd az ígéretekben csalatkozott pedagógusoktól az a fajta lendület, amire szüksége lenne az oktatásnak, miként az egész országnak, hogy végre fejlődjék az, ami egyelőre zuhan?

 

– Nos, ilyen költségvetési kondíciók között bűn azzal áltatni az oktatási tárca honlapjára ellátogató olvasókat, hogy az „Új tudás” program mi mindent ígér. Ezért indítványoznám az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, hogy vonja vissza. Illetve, egy másik indítványunk is volna, ez talán jobban hangzik, és ezzel tudnánk inkább azonosulni: ne vonja vissza, hanem harcolja ki azokat a kondíciókat, amelyeket megígért, és amelyekre az országnak bizony szüksége van!

 

 

– De van más problémánk is e költségvetéssel kapcsolatban. Ha már kevés a pénz, ha már csökkent is az összkeret, akkor is elvárható volna, hogy az oktatási kormányzat legalább a saját prioritásaihoz hű maradjon. Nem ezt tette: mindenből elvett egy kicsit, 2-5-10-11 százalékot!

 

– Nézzünk csak néhány meghirdetett prioritást! Az esélyegyenlőség mindannyiunk által vallott érték és fontos: erre a sajátos nevelési igényű gyerekek 240 ezer forintra tervezett normatíváját 228 ezerre csökkentették. Vagy egy másik, legalább ilyen fájdalmas, a konduktív pedagógia, amely valódi hungarikum, kitörési pont, az egész világon tiszteletet szerzett vele a magyar pedagógia magának: a 260 ezer forintos normatívát 228 ezerre csökkentették. Sorolhatnám: bölcsődei ellátás, a gyermekvédelmi különleges és speciális ellátás, és így tovább... 

 

– Még egy mozzanat, amelyet a kormány és mi magunk is a legfontosabb tennivalók közé sorolunk: ez pedig a szakképzés. Az iskolai gyakorlati oktatásra szánt keretek csökkennek mind a 9-10., mind a későbbi évfolyamokon. És ez különösen fájdalmas akkor, amikor a költségvetés megszorítása miatt várhatóan jelentősen zsugorodni fognak azok a vállalkozások, amelyek a szakképzésben a szakoktatásnak helyet adnak. Nem tudom, felmérte-e a kormányzat, hogy hová fog vezetni, ha nem lesz gyakorlati helye a fiataljainknak?

 

– Emlékeztetnék: volt már rá példa a magyar történelemben, hogy ennél talán nehezebb körülmények között is ki tudták emelni az oktatást – gondoljunk csak a klebelsbergi időkre! A Kereszténydemokrata Néppárt ezt a költségvetést bizony nem tudja támogatni. Nem, mert nincsenek meg benne azok a kitörési pontok, amelyektől várható lenne, hogy valóban emeljék az oktatás színvonalát, és ezáltal az egész ország tudásszintjét, hogy nem ismétlődhessék meg ez a mostani áldatlan állapot 1-2-3 vagy 10 év múlva.