Újabb 30 milliárd forintot von ki a kormány az egészségügyből! Az egészségpolitika kitér a felelősség elől: mindent enged, „csupán” nem ad elegendő pénzt a szükséges mennyiségű beavatkozás elvégzésére.
Puskás Tivadar hétről hétre megosztja szomorú tapasztalatait, aggodalmait a Tisztelt Házzal. A kereszténydemokrata politikus gyakorló orvos lévén legtöbbször az egészségügyi miniszterhez intézi kérdéseit. Tette volt legutóbb is, - a miniszter úr azonban „halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt” válaszadásra Vojnik Mária államtitkár asszonyt jelölte ki.
– Tisztelt Államtitkár Asszony! Esztendeje, hogy a magyar nép nemet mondott a vizitdíjra, a kormány egészségpolitikájára. Magyarország polgárai nem akartak a fizetős egészségügyből. Egyhetes a hír: újabb 30 milliárd forintot von ki a kormány az egészségügyből. Bejelentették: átalakítják, úgymond eltörlik a teljesítményvolumen-korlátot. A tervek szerint az eddigi beavatkozások 70 százalékát fizetik, a többit a maradékból számított, lebegtetett összeggel finanszírozzák. Ez értelemszerűen kevesebb pénz, hiszen a beavatkozási igény a jelenleginél nagyobb. Ha nem így lenne, nem lennének várólisták. Az egészségpolitika kitér a felelősség elől: mindent enged, „csupán” nem ad elegendő pénzt a szükséges mennyiségű beavatkozás elvégzésére. Számítások szerint az intézkedéssel például a Vas megyei Markusovszky Kórház finanszírozása 10 százalékkal, majd' egymilliárd forinttal csökken.
– Tisztelt Államtitkár Asszony!
• Ugye, ön szerint is tovább csökken az egészségügy teljesítőképessége az újabb pénzkivonással, pedig a válság miatt egyre nagyobb szükség lesz az egészségügyi, a szociális ágazatra?
• Ugye, ön szerint is elképzelhetetlen, hogy a tovább csökkenő pénzekből a várólisták csökkenjenek?
• Ugye, azzal is egyetért, hogy önök a teljesítmény-volumenkorlát megszüntetésének e módjával a felelősséget az egészségügyi dolgozókra, a nővérekre, az orvosokra hárítják?
+
Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár: - Az intézkedések, amelyeket meg kell tennünk, éppen attól felelősségteljesek, hogy a felmerülő helyzetben és az adott gazdasági környezetben nem fogunk olyan kiadásokat vállalni, amelyeket nem tudunk teljesíteni. Ebben a felelősségben, úgy tűnik, képviselő úrék még egy gondolkodás erejéig sem hajlandóak osztozni.
– Képviselő úr tudja, hogy amikor a 2009. évi költségvetést elkészítettük, az első változata egy növekvő gazdasági pályát, növekvő GDP-t, magasabb foglalkoztatást jósolt előre. A gazdasági világválság azonban gyorsan és nagyon drasztikusan ért utol bennünket. Ezért a költségvetést újra kellett tervezni, és most újra arra kényszerülünk, hogy még egyszer végiggondoljuk, van e lehetőség arra, hogy a kiadási oldalon érintetlenül maradjon az egészségbiztosítási kassza? Képviselő Úr! Azt szeretném mondani, önök is tudják, hogy ez nem lehetséges, ilyen csoda nincs. A gyógyszer-támogatási rendszer átalakításával, a kórházi kassza átalakításával azonban egy olyan rendszert próbálunk bevezetni, amelyben a lehető legkisebb veszteséget szenvedik el az ellátók, tehát a szolgáltatók és a betegek. A teljesítményvolumen-korlát eltörlésével arra adunk lehetőséget, hogy a fix kiadásoknak legyen fedezetük, és egy kicsit nőjön a szolgáltatók mozgástere, de azt minden felelősen gondolkodó ember tudja, hogy forráskorlát van. Vagyis a kiadást nem tudjuk jobban növelni, mint amire lehetőségünk van a bevételi oldalon. Azt gondolom, a felelősségteljes gondolkodásban az tartozik ránk, hogy ennek a költségvetésnek a bevételi és a kiadási oldalát fegyelmezetten, felelősségteljesen, a legjobb tudásunk szerint és a legkisebb kockázattal be kell hogy tartsuk.
+
Puskás Tivadar: – Tehát igaz a hír: nem lesz több pénz az egészségügyre; sőt mi több, kivonnak belőle még 30 milliárd forintot. Mindenért a világválságot okolják. Kérem szépen, egy rossz állapotban lévő gazdaságot talált meg a világválság, így most még rosszabb állapotban vagyunk, és leszünk. A teljesítmény-volumenkorlát megszüntetésével pedig a felelősséget az egészségügyi dolgozókra, a nővérekre, az orvosokra hárítják. Ezzel a tvk-intézkedéssel a beteg és az egészségügyi dolgozók közötti problémák kerülnek előtérbe, a beteg és az egészségügyi rendszer közötti problémák helyett.
Bartha Szabó József
