A remény hal meg utolján, véli dr. Puskás Tivadar. Gyakorló orvos lévén, hétről hétre, újra és újra nekirugaszkodik, hogy felhívja a Tisztelt Ház figyelmét az egészségügy áldatlan állapotaira. A kereszténydemokrata orvos-politikus legutóbb a Magyar Perinatológiai Társaság VII. országos kongresszusának üzenetét is tolmácsolta: 

 

A Magyar Perinatológiai Társaság hétvégi kongresszusán, a Medicina 2000 jubileumi rendezvényén közös megállapítás volt: hogy kevés az orvos, kevés az egészségügyi szakdolgozó. Idézem: „A Magyar Perinatológiai Társaság megállapította, a legsürgetőbb feladat, hogy megfelelő létszámban lehessen biztosítani szakembert az intenzív ellátásra szoruló gyerekek mellé.” Éger István, az Orvosi Kamara elnöke, Ari Lajos a Kórházszövetség képviseletében, és Balogh Zoltán a szakdolgozói kamara elnökeke is az egészségügyi szférában tapasztalható emberierőforrás-hiányokat jelölte meg elsődleges problémaként. Az orvosok elvándorlására egyre több a lehetőség, Dániában vonzó feltételeket biztosítva havi 7 ezer eurót ajánlanak. Elhangzott továbbá: 24 milliárd forint maradt a kasszában, miközben:  ahhoz, hogy a ma praktizáló szakemberek az országban maradjanak bérfejlesztésre lenne szükség!  

 

– Tisztelt Miniszter úr! Láthatja, hallhatja, tudhatja: nagy a baj! És nemcsak az ellenzék mondja régóta, hanem a szakma is: nem lesz szakember, aki gyógyítson bennünket. Tisztelt Miniszter Úr! 

 

Milyen lépéseket kíván tenni a tárca a jelenlegi szakemberhiány csökkentésére? 

 

Ugye, egyetért azzal, hogy nehezen magyarázható a pénzhiány miatt a műtétre váró betegnek, hogy maradék van a kasszában? 

 

Ugye, az emberek gyógyítására befizetett járulékból megmaradó 24 milliárdot valóban az emberek gyógyítására használják? 

 

+

 

Székely Tamás egészségügyi miniszter: – Számos alkalommal elmondtam: a kormány döntésének értelmében az E-alapban keletkező maradványok az E-alapban kerülnek felhasználásra. Ha pontosan meg tudjuk határozni, hogy idén mennyi pénz marad a kasszában, a szolgáltatók között a teljesítmények arányában fogjuk felosztani. 

 

– Képviselő Úr! Biztos emlékszik Puskás Ferencnek, a zseniális labdarúgónak arra a kérdésére, hogy: tudsz focizni? – Nem. – És ha megfizetem? – Akkor igen. Tehát úgy gondolom, hogy egyik pillanatról a másikra nem tudjuk megoldani azt a kérdést, hogy szakemberek álljanak rendelkezésre. Nem tudunk versenyezni azokkal az uniós bérekkel, amelyekkel elcsábítják tőlünk az orvosokat. Azt tudjuk ígérni, hogy olyan irányba fogjuk a szakképzést és a szakorvosi képzést befolyásolni, hogy az intézményeknek az orvosok foglalkoztatásához meglegyen a megfelelő forrásuk. A kínzó létszámhiány enyhítése érdekében a munkaügyi miniszter asszonnyal is egyeztettünk, és abban állapodtunk meg, hogy az egészségügy is részesülhet a közmunkaprogramban. Ezzel próbáljuk megoldani, hogy az alacsonyabb szakképzettséget igénylő területeken újabb humán erőforrás jöhessen az egészségügybe. 

 

+

 

Dr. Puskás Tivadar: – Miniszter úr! Tudom, hogy ön is tudja: az egészségügyben a dolgozókat csak úgy a szögről leakasztani nem lehet, mert nyilvánvalóan szakképzett emberek kellenek ide. A szakma képviselői egyetértettek abban, hogy az ország vezetésének végre el kéne köteleznie magát a valódi prioritások – lásd oktatás, egészségügy – mellett, és akkor mindjárt több pénz jutna az országban lakó emberek problémáinak kezelésére. Az egészségügyi szolgáltatók képviselői nem győzik hangsúlyozni: a struktúra minden szinten recseg-ropog, a bástyák egyszerre fognak összeomlani, és a leglátványosabb problémákat a szakemberhiány fogja jelenteni a közeljövőben. Úgy gondolom, hogy ezt nem beszéddel, hanem elsősorban pénzzel és biztos jövőkép adásával lehet megoldani!