Zavartan lapozott a miniszterelnök (Gyurcsány Ferenc) a papírjaiban, - érthetően: rendre kifütyülik, tojástól is őrzők-védők esernyői védik. Drága, tört-fehér kosztümben Dávid Ibolya sem emlékezett, pedig pártja, melynek elnök asszonya lett, tőle távol, egykoron sátrat bontott Lakitelken. A tőke, az SZDSZ fölött is elfedte az eget.  Egyes egyedül Harrach Péter törte meg az eltékozolt, eltékozolandó milliárdokról szóló vitát, kérdezte volt: a kereszténydemokrata politikus: hová lett 1956 szelleme?

– Nemzetünk történelmének vannak nagy pillanatai. Ezek között tartjuk számon 1956. október 23-át is. Az ’56-os forradalom és szabadságharc a legtisztább forradalom a szó morális értelmében is: a zsarnokság alóli felszabadulás élménye, és a nemzeti függetlenség megteremtésének szándéka vezérelte.

– Hogyan készítette elő a kormányzat ezt az ünnepet, miről adott hírt a baloldali sajtó? Rövid a válasz: a rendőri előkészületekről. Hogyan zajlottak a hivatalos állami ünnepségek? Itt is egyszerű a válasz: a nép kizárásával. Mi volt utólag az értékelés fő híre? Néhány vitatható hatékonyságú robbanószerkezet, egy megfigyelt személy úgynevezett meglepetésszerű elfogása…

– Ahhoz, hogy a problémát lássuk, és a megoldás felé elmozduljunk, három réteget kell megkülönböztetnünk, amit a kormányzati kommunikáció mindig összemos. Az egyik a nemzeti radikálisok csoportja, a másik a rendbontóké, a harmadik a provokátoroké. Én ugyan nemzeti gondolkodású vagyok, de nem tartozom a nemzeti radikális csoportok tagjai közé, mégis azt mondom: nem tőlük kell félteni ezt az országot. Nem tőlük, mert ha ők az ünnep igazi szellemiségét hiteles emberek közvetítésével látják megjeleníteni, akkor ezt lelkesen fogadják. Hogy van véleményük a kormányról, szívük joga. Hogy ezt ki is mondják, - így működik a demokrácia…

– A rendbontók és a provokátorok csoportja sokkal kisebb. Nehéz lenne megmondani, hogy melyikük van többségben. Azt viszont tudni lehet: egy tisztességes kormány nem használ provokátorokat. Egy hatékony rendőrség rövid úton és könnyedén megfékezi a rendbontókat. Ezzel szemben a kormány politikai befolyás alatt tartja a rendőrséget, nem létező veszéllyel riogat, ezzel árasztja el a hírpiacot, hogy aztán ő legyen a nagy megmentő! Pedig lenne feladata a rendőrségnek. Vidéken a közbiztonság sérül, vérszemet kapnak a deviáns csoportok, a törvénytisztelő polgárok védtelenek. Az ország egészének állapota romlik. És nem tehetünk mást ebben a helyzetben, mint hogy kérjük a kormányt: hagyja a rendőrséget, hadd végezzék azt a feladatukat, amire felesküdtek, és ne a kormányzat meggyengült hitelének helyreállításán dolgozzanak!

+

Hosszasan köszörülte a torkát Juhász Gábor, igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: – Örömmel mondhatom hogy a rendőrség mindenféle politikai befolyástól függetlenül törvényesen, arányosan és ügyesen végezte el a munkát. Mindenkinek biztosította azt a jogot, hogy ahol szeretett volna akár ünnepelni, akár demonstrálni, odamehessen, és ezt másoktól elkülönülve, ha úgy tetszik, védetten meg is tehesse. Ugyanakkor szeretném mondani önöknek azt is – ez egy új fejlemény –, hogy az a politika, hogy összekacsintunk a nemzeti radikálisokkal, és azt éreztetjük, hogy tulajdonképpen nekik sok mindent szabad, az elvezethet oda, hogy ma már megjelenik az élet kioltására alkalmas robbanóeszköz is ezeken a demonstrációkon. Ezért hát azt tudom önnek mondani: óvnék attól, hogy összekacsintsunk a vascsöves, csavaros, csúzlis, gázmaszkot viselő és feketekámzsás emberekkel, akik Molotov-koktélokat visznek magukkal az úgynevezett emelkedett ünneplésre. Azt kérem: cselekedjen ön is így, és azt hiszem, ez a közös politikai akarat el is éri célját, s talán jövőre mindnyájan békésen és emelkedetten ünnepelhetünk.

Elégedetten pillantott körbe az igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár – a kormány és pártja padsoraiban lelkesen megtapsolták…

Bartha Szabó József