„Azért” mégis újra feltenném a kérdést: mi lesz azoknak a feladatukat elvégzett intézményeknek a sorsa, amelyeknek elfogyott a pénze? Tovább romlik az egészségügyi ellátás színvonala, betegek halnak meg a pénzhiány miatt? Ugye, ön szerint is növekszenek a várólisták? Ugye, ön szerint sem lehet a finanszírozás ügyeskedéseivel az egészségügy forráshiányát megszüntetni?
A kormány, az MSZP és az SZDSZ padsorai felé pillantva, emlékeztetve a múltra, kérdezte volt Puskás Tivadar: tudják mi a mai valóság? Bólogatott az államtitkár asszony, lobogtatva jegyzeteit, jelezvén: kész a válasz! A kereszténydemokrata orvos politikus hangsúlyozta:
– Tisztelt Államtitkár Asszony! Június 8-a számomra különös dátum; 85 éves lenne ma édesapám; három éve szóltam először a Házban, és ma szólok sokadszor az egészségügyi intézmények új finanszírozásáról; - no, meg azért is, mert Magyarországon elsöprő többség mondta az EU-választás során: elég! Az első kettő számomra történelem, ez utóbbi viszont a mai valóság!
– 2009. április 1-jétől a kormány új finanszírozási rendszert eszelt ki az intézmények számára. A lényeg, hogy a 70 százalékos alapfinanszírozás felett az országos teljesítménytől függő lebegtetett értékeket kapnak az intézmények a teljesítményük után. A kiszivárgott hírek szerint az áprilisi teljesítések finanszírozása botrányosra sikeredett. Az előjelzések szerint a járóbeteg-pontszám 1,6 forintos alapdíja a lebegtetett tartományban 20 fillért, a fekvőbeteg-súlyszám 150 ezer forintos alapdíja a lebegtetett tartományban 60 ezer forintot ért. Ezzel éves viszonylatban megközelítően 10 százalékos bevételcsökkenést kell elszenvedniük az intézményeknek.
– Nincs olyan intézmény, amelyik ezt a megszorítást túléli! Tudom, erre a szaktárcának az a válasza, hogy látni kellett volna előre, kérem, nem kellett volna ennyi beteget kezelni. De hát ennyi beteg van!
– Tisztelt Államtitkár Asszony!
• Mi lesz azoknak a feladatukat elvégzett intézményeknek a sorsa, amelyeknek elfogyott a pénze?
• Tovább romlik az egészségügyi ellátás színvonala, betegek halnak meg a pénzhiány miatt?
• Ugye, ön szerint is növekszenek a várólisták?
• Ugye, ön szerint sem lehet a finanszírozás ügyeskedéseivel az egészségügy forráshiányát megszüntetni?
Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Összefoglalóan az összes kérdésére azt szeretném válaszolni, hogy nem! Magyarul: nem értek egyet képviselő úrral abban, hogy a finanszírozás változása az adott intézményben a várólisták növekedését szolgálja. 2004-ben azért vezettük be a teljesítményvolumen-korlát rendszerét, hogy legyen valami kiszámíthatóság ebben a rendszerben. A lényege az volt, hogy meghatározott egészségügyi szolgáltatási kontingens nyújtásáig teljes a finanszírozás, a fölött pedig sávosan mérsékeljük az erre fordítható forrásokat. Az intézmények választhattak, és dönthettek a saját teljesítőképességükről. De képviselő úr is tudja, hogy az egészségügyi ellátásra fordítható források mindig is korlátosak voltak. Szeretném elmondani képviselő úrnak: nem, nem annyi lesz a lebegtetett pont/forint díj… (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
Puskás Tivadar: – „Azért” mégis újra feltenném a kérdést: mi lesz azoknak a feladatukat elvégzett intézményeknek a sorsa, amelyeknek elfogyott a pénze? A finanszírozás retorikai ügyeskedéseivel ugyanis nem lehet a forráshiányokat az egészségügyben befoltozni. A várólistákkal kapcsolatban is nekem más az életből a tapasztalatom. Azt viszont remélem, betartják, hiszen április 27-én államtitkár asszony válaszolta a következőt, a jegyzőkönyvet olvasom: „A Kórházszövetséggel úgy állapodtunk meg, hogy ez a lebegtetés a 100 ezer forint/súlyszám alá nem csökkenhet. Bízom benne, hogy így lesz – és akkor már valamit lehet kezdeni…
Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár: – Nos, tisztelt képviselő úr: a miniszter úr elmegy a Kórházszövetség ülésére, és pontosan egyeztetünk. A megadott határidőig az intézmények elszámolnak, és az elvégzett munkáért a jogszabály szabta keretek között maradéktalanul kifizetjük a teljesítménydíjakat. Képviselő urat emlékeztetem, hogy mindig is az volt az álláspontunk, hiszen ebben egyeztünk meg a Kórházszövetséggel, hogy a megemelt bázissúlyszám mellé a lebegő teljesítmény pont/forint értékről folyamatosan egyeztetünk. Így aztán ezt az egyeztetést természetesen miniszter úr folyamatosan folytatja a Kórházszövetség képviselőivel. A tisztelt képviselő úrral és az egészségügyi bizottsággal pedig mi magunk is lefolytatjuk ezt az egyeztetést, hiszen képviselő úrnak rendelkezésére áll az Egészségbiztosítási Alap pénzügyi beszámolója az első öt hónapra, és ha képviselő úr tanulmányozza, a bizottsági ülésen erről érdemi vitát folytathatunk. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
Puskás Tivadar a mennyezetre nézett: s nem lepődött meg: – Mozgott a csillár!
