A KDNP mély fájdalommal értesült Király Béla haláláról. Király Béla tábornok egész életében hűségesen szolgálta a magyarság ügyét. Amikor arra volt szükség, fegyverrel, amikor arra nyújtott lehetőséget az élet, tollal, tanítással. Király Béla emlékét örökre megőrizzük.
A KDNP elnöksége
Király Béla 1912. április 14-én született Kaposvárott. 1935-ben végzett a Ludovika Akadémián, ezután csapattisztként szolgált a kaposvári tüzérezrednél.
1940-ben részt vett Észak-Erdély visszacsatolásában. 1942-ben elvégezte a Honvédelmi Hadiakadémiát, ahol utána tanár, majd vezérkari tiszt lett. 1944-ben átállt a Vörös Hadsereghez. Mégis szovjet hadifogságba került, ahonnan megszökött, s hazatérve belépett a kommunista pártba. Vezető szerepet játszott az új magyar hadsereg kiépítésében. 1946-47-ben az I. hadosztály vezérkari főnöke, majd a minisztériumban kiképzési osztályvezetője lett. 1949-ben a gyalogság parancsnoka lett, 1950-ben vezérőrnaggyá léptették elő.
1951-ben letartóztatták és államellenes összeesküvés vádjával előbb halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1956 szeptemberében rehabilitáció nélkül szabadult, még az év októberében reaktiválták és a Nemzetőrség főparancsnoka, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság elnöke, Budapest katonai parancsnoka lett. A szovjet intervenció után a katonai ellenállás szervezője volt, majd Ausztriába menekült. 1957-ben a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács, majd több más emigráns szervezet vezetésében is közreműködött.
1958-ban ment az Egyesült Államokba, ahol történészként kezdett új pályát. A New Yorki Columbia Egyetemen 1962-ben doktori fokozatot szerzett, majd 1963-tól 1984-ig hadtörténetet tanított a Brooklyn College doktori fakultásán és a New York-i városi egyetemen. Elnyerte az Egyesült Államok Vezérkari és Magasabb Parancsnoki Akadémiájának tiszteletbeli tanára címét. 1978-ban New Jerseyben megalapította az Atlanti Kutató és- Kiadótársulatot, amelyet főszerkesztőként irányított, s angol nyelvű sorozatok kiadásával a magyar történelem nemzetközi megismertetésére vállalkozott. Az Egyesült Államokban Baton Rouge város és Maryland állam díszpolgárává választották.
1989-ben tért haza Nagy Imre temetésére. 1990-ben az első szabad választásokon független képviselőként bejutott a parlamentbe, ahol a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának tagja volt 1994-ig. 1990–93 közt az Országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja, 1990-1991 között annak alelnöke volt. 1991-ben nyugalmazott vezérezredesi címet kapott. 2000–2002 között Orbán Viktor miniszterelnök katonapolitikai tanácsadója volt. 2006-ban megalapította és haláláig támogatta „Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsát”. Szinte élete végéig aktívan dolgozott, könyvet szerkesztett, lektorált.
