A kommunista és a szélsőjobboldali diktatúrák mártírjai örök példát adnak minden nemzedéknek, és felnézhetnek rájuk – mondta Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a zuglói önkormányzat és a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola a Diktatúrák egyházi áldozatai című tanácskozásán. Az államtitkár rámutatott: a történelmi kataklizmákban a hívőknek a legnagyobb üldöztetés idején is embernek kellett maradniuk.
Az áldozatok tanúságtevő életet éltek, a vértanúságuk pedig „különleges magvetés” volt, „aminek egyszer be kell érnie”.
A kereszténydemokrata politikus hangsúlyozta: „az emlékezet mindig győz a semmivel, a káosszal, az anarchiával és az elhallgatással szemben”. Közösen demonstráljuk, hogy mi nem akarjuk megszokni a rosszat, nem vesszük tudomásul a rossz győzelmét.
A mártírokat az egyház nem gyászolja, mert ők „célba jutottak, és győztesei az életnek, ezért örömünnep a vértanúk ünnepe”. A vértanúság a kereszténység esetében nem a gyengeség, hanem az erő bizonyítéka; az üldöztetés lehetőséget ad arra, hogy az ember az identitását megvallja – jelentette ki Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök.
Az ötvenes-hatvanas évek a fizikai likvidálás időszaka volt, a hetvenes-nyolcvanas években azonban sokkal nehezebb volt a helyzet az identitás megvallása szempontjából, mert akkor a keresztények „gerincét akarták megroppantani” különböző módszerekkel. A mai világban pedig az önpusztítástól kell a híveknek a legjobban félniük – mondta.
A püspök kitért arra is, hogy a Szeged-Csanádi Egyházmegyében szakbizottságot állítottak fel, annak érdekében, hogy tudományos alapon tárják fel az egyházmegye közelmúltját, mert tudják, hogy közöttük „vannak hősök és szentek, de vannak gyarló emberek is, mivel a keresztények is emberek”.
Az október 1. és 31. közötti népszámlálással kapcsolatban felhívta a figyelmet: az embereknek van nagyobb szükségük arra, hogy megvallják hitüket, és nem az egyháznak.
Papcsák Ferenc, Zugló fideszes polgármestere azt mondta: „voltak, akik szembeszálltak a kommunista inkvizícióval, akik életüket adták keresztény hitükért”. Megjegyezte: keveset tudunk az egyházüldöztetés korszakáról, nem vettük birtokba múltunkat, ez talán a Kádár-rendszer utolsó öröksége.
Emlékeztetett arra, hogy az egyházüldözés egészen a rendszerváltozásig tartott, egyebek mellett hátrányt jelentett a vallásosság az egyetemi felvételiknél. Szólt arról, hogy 1951-ben felrobbantották és lebontották a zuglói Regnum Marianum templomot, Budapest fogadalmi templomát, és helyébe került az 1956-ban ledöntött Sztálin szobor. A rendszerváltás utáni vallási viszonyokra utalva feltette a kérdést: „találunk-e fiatalokat, akik megtöltik a templomok padsorait?”.
