Új kormányra, új államfelfogásra van szüksége az országnak – hangsúlyozta a Magyar Hírlapnak adott interjújában Soltész Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője, a Fidesz–KDNP-frakciószövetség népjóléti kabinetének vezetője. Megítálése szerint a szociálpolitikában semmi sem úgy működik már, mint a korábbi időszakban, hiszen 3,5 millióan élnek a létminimum szintjén vagy alatta. A jobboldali új kormánynak a gazdasági növekedés beindítása után az oktatást, a munka világát és a szociál- és családpolitikát együtt kell kezelnie.
A kereszténydemokrata politikus elmondta a jelenleg érzékelhető szociális feszültség annak „köszönhető”, hogy a szocialisták pártpolitikai célokra használták a szociál- és családpolitikát. 2002-ben vagy 2006-ban demagóg módon kampányoltak, kormányra kerülve a rendszerváltás után kialakított konszenzusos szociálpolitikát szétverték. A munkával szerzett jövedelmet az Orbán-kormány elkülönítette a szociális segélyre berendezkedettek jövedelmétől. Az MSZP ezt teljesen egybemosta, egy szintre hozta. Csupán azért tették ezt, hogy maximálják szavazataikat. Ez rövidlátó és a társadalomra igen veszélyes döntés volt.
Arra a kérdésre, hogy a hatalom megszerzése és megtartása mindent felülírt-e Soltész Miklós igennel válaszolt. Mint mondta: „a munka becsületének megszüntetésével sokaknak jobban megéri munkanélküliként tengődni, mint dolgozni. A gyerekek viszont csak azt látják, hogy se a nagyszülők, se a szülők nem dolgoznak. Ezért azt tanulják: neked semmit sem kell csinálnod, így is eltengődhetsz. Az MSZP-t tehát egyáltalán nem érdekli az ország helyzete. Ez a mostani politika sokkal többe kerül az államnak, minthogy a munkavállalást és az aktív, dolgozni kívánó rétegeket, családokat támogatnák. A szegények száma ugyanis tovább nőtt. Most a Gyurcsány-időszakhoz viszonyítva is ötszázezerrel több, 3,5 millió a létminimum alatt élők száma. A valóban rászorulóknak jóval kevesebb jut, mint ami megilletné őket”.
Ha kormányra kerülnek, milyen intézkedést „csinálnak vissza”? – hangzott a következő kérdés, melyre a kereszténydemokrata politikus kifejtette: „csínján kell bánni a „visszacsinálással”. Semmi sem úgy működik ugyanis, mint a korábbi időszakban. Az egész családpolitikát máshogy kell kezelni, mint eddig, amit az előbb említett létminimum alatt élők hatalmas száma indokol. A nagy szegénységben élők mellett a középosztálybeliek is lefelé csúsznak a 3,5 millió szegény felé. Épp az utolsó szalmaszálba kapaszkodnak, hogy fenn tudjanak maradni. Évek óta arról beszélünk, hogy az a gazdaság- és támogatási politika, amelyet a kormány folytat, ide, a teljes összeomláshoz vezet. Tettek persze olyan irracionális, rossz, felesleges lépéseket, amelyeket felül kell vizsgálnunk és meg kell változtatnunk”.
A gyes és a gyed időszakának megrövidítésével kapcsolatban Soltész Miklós elmondta: „racionálisan, gazdasági szempontból sem éri meg az államnak ez a döntés. Sokkal drágább lesz az anyának munkanélküli segélyt fizetni, ha két év után vissza kell mennie dolgozni. Nem kap majd munkát, így az államnak az eddigi gyesfizetés helyett jóval nagyobb összeget kell majd a segélyre szánnia. A kétévesnél idősebb gyermekeknek új bölcsődei helyeket kell teremteni, ez is rengeteg pénzébe kerül az államnak; 35-40 ezer hely kellene, ez százmilliárdos tételt jelent. Ezenkívül, ha a lelki érveket nézzük, a gyermek fejlődése szempontjából az a jó, ha minél tovább az édesanyjával marad. Tehát sem az államnak, sem az anyának, sem a gyermeknek nem jó döntés született. Ezt meg kell változtatni: ugyanúgy választhatóvá kell tenni az anyának, hogy vagy gyesen marad a gyermek hároméves koráig, vagy elmegy dolgozni”.
A szocpol eltörlését a KDNP országgyűlési képviselője ostoba lépésnek nevezte, hozzáfűzve, hogy a rendszer vitathatatlanul átalakításra szorult, hiszen az elmúlt évek bebizonyították, hogy számtalan esetben olyanok vették fel a pénzt, akik Potemkin-házakat építettek. A probléma pedig az önkormányzatnál és annál a szerencsétlen anyánál maradt, aki pénzért szülte meg a gyerekeket. Ő ott maradt a nyomorban, „a vállalkozók” eközben pedig lenyúlták a pénzt. Véleménye szerint ezen a gyakorlaton az önkormányzati bérlakásprogram fejlesztésével kellett volna változtatni. Soltész Miklós arra a kormányzati kommunikációban mélyen elhallgatott tényre is rámutatott, hogy azoktól, akik valódi számlákkal igazolták az otthonteremtésüket, sokkal többet kapott vissza az állam – áfa, adó- és járulékbefizetések, a munkások nem álláskeresési támogatást kapnak, pörög az építőipar –, mint amennyi támogatást adott.
A kereszténydemokrata politikus az erős állam mellett érvelt, mondván: „a gyenge államban megfenyegethető a rendőr, a köztisztviselő, a tanár, az orvos vagy a gyámügyis. Meg kell őket védeni. Biztonságos szociálpolitikát és biztonságos életet csak a rendben lehet garantálni. Az elfogadhatatlan, hogy a falvakban nincsenek rendőrök, mindenhol ott kell lenniük. Ugyancsak az erős állam jellemzője, hogy a tisztességgel dolgozókat, adózókat nem üldözik. Ők a járulékaikkal szolidaritást is vállalnak az elesettekért, a fogyatékkal élőkért, a gyesen, gyeden lévőkért vagy a munkanélküliekért. A mostani, gyenge államban felvetődik a kérdés, van-e ennek az egésznek értelme, hiszen sokan csak kihasználják a becsületes adófizetőket. A kormány pedig cinkostárs, hiszen a segélyezési rendszerével és az állam legyengítésével ezt a hozzáállást támogatja”.
Soltész Miklós a jövőbeli tennivalókról szólva elmondta: „a hatékony kormányzás alapja a gazdasági növekedés beindítása. Ezután három területen kell változtatni. Az oktatásban, a munka világában és a szociál- és családpolitikában”. Álláspontja szerint e három területet együtt kell kezelni. A politikus a Gyurcsány–Bajnai-korszak dilttetantizmusának nevezte, az egymással szorosan összefüggő rendszerek szétválasztását, amely döntés a problémák kezelésére alkalmatlan, elviselhetetlen állapotokhoz vezetett. Mint mondta: „magyar termelésre, árukra van szükség és a dolgozók megbecsülésére. Ebből lehet növekedés, ebből lehet igazságos szociálpolitikát létrehozni. Új kormány, új államfelfogás kell az országnak”.
