A megalakulás után öt nappal a nyilas hatalom „ellenállási tevékenység” miatt Varga Lászlót letartóztatta és tizenegy napig fogságban tartotta. A háborút követően aktív pártpolitizálásba kezdett, agilitásának köszönhetően a DNP működési engedélyhez jutott.

A párt 1945 elején Barankovics Istvánt választotta főtitkárává. A többi vezető egyetértésével elhagyták a keresztény jelzőt, érzékeltetve ezzel, hogy el akarják határolni magukat a két világháború közötti keresztény politika erkölcsi és politikai terheitől. A Demokrata Néppárt ellenzéki programját Barankovics István 1947. augusztus 10-én hirdette meg Győrben. A párt programjának lényegét így fogalmazta meg: „a cél a legbiztosabb és legszélesebb emberi jog, a legnagyobb szociális biztonság és a legnagyobb szabadság biztosítása – a természetfölöttiség többletével.” A párt politikája gyakorlatilag arra irányult, hogy az ország legszegényebb rétegeit beemelje a közműveltség, a politika és gazdasági demokrácia keretei közé, és ezzel elindítsa polgárosodásának folyamatát.

Az ebben az évben tartott országgyűlési választáson a Demokrata Néppárt kapta a legtöbb hiteles szavazatot és 62 képviselővel a legerősebb ellenzéki erőként jutott az Országgyűlésbe. Mindez a nyugat-európai kereszténydemokrata pártok megalakulásával egy időben történt, egyedül a kelet-közép-európai térségben. A kommunisták azonban a párt erkölcsi ellehetetlenítésére törekedtek. Rendőrhatósági eszközökkel igyekeztek ellehetetleníteni a képviselők programjukhoz hű tevékenységét. Barankovics István végül arra kényszerült a párt becsületének megmentése érdekében, hogy 1949 elején, menekülése után, Bécsből bejelentse a Demokrata Néppárt feloszlatását. Tette ezt elsősorban az itthon maradottak tehermentesítése, a várható megtorlás enyhítése érdekében. A párt képviselői közül így is többen börtönbe kerültek, többségük súlyosan hátrányos helyzetbe jutott.

1990-ben a párt újjáalakult, azóta igyekszünk elődjeink méltó nyomdokában járni.