Karácsony az újrakezdés ünnepe, amelynek jelentőségét a teremtéshez lehet mérni – mondta a püspök.

Kiemelte: karácsony arra a harmonikus együttműködésre hívja fel a figyelmet, amely az atya-fiú-szentlélek egységben tapasztalható meg, s amelynek tagja a Betlehemben megszületett Jézus. Minden élet, minden világosság forrása Isten, aki nem törődött bele, hogy az ember a világosság helyett a sötétséget, az élet helyett a halált választotta, ezért küldte a Földre Jézust, akinek segítségével mindenki újrakezdheti életét.  

Gáncs Péter rámutatott: az ember sokszor rádöbben, hogy valami nincs rendben az élete irányával, ekkor Isten nemcsak vészjelzéseket küld a távolból, hanem felkínálja Jézus megváltó szeretetét. Ezt úgy teszi, hogy „maga is emberi formában megszületik”, mert „a teremtő szeretet nem lett volna teljes, ha nem vállalja az emberi lét kockázatát”.   

Emlékeztetett arra: karácsony egyúttal a befogadás, az elfogadás ünnepe is, amelynek során felmerül a kérdés, hogy az emberek befogadják-e társaikat, és meglátják-e bennük Isten teremtményét.

A püspök szólt arról is, hogy az elmúlt hetekben a média is azt zengte, hogy jónak lenni „jó, jót tenni jó”. A segélyszervezetek pedig professzionális munkát végeznek, kapaszkodókat adnak, hogy eljussanak az adományok a rászorulókhoz, akiknek arcát azonban nem ismerik. Emiatt eltűnik a személyesség, holott a karácsony erről is szól. A szeretetéhséget nem lehet kizárólag adományokkal csillapítani, „a jótékonykodás nem oldja meg a kínzó szeretethiányt” – hangsúlyozta.   

Gáncs Péter rámutatott: annak, hogy Ferenc pápa „sztárrá lett”, az a magyarázata, hogy „ő is krisztusi ember, aki komolyan veszi azt, hogy az ige testté lett”, s ezt természetes módon fejezi ki. Egyebek között úgy, hogy a rászoruló rómaiaknak feltöltött telefonkártyát, metrójegyet ad, és ezzel személyesen is kapcsolatba lép velük.   

„Mi is elindulhatunk valaki felé, de ehhez az kell, hogy legyen mondanivalónk egymásnak” – emelte ki a püspök prédikációjában.