Ez is szerepet játszott abban, hogy az Országgyűlés, január 19-ét az elhurcolt, hazájuktól, vagyonuktól megfosztott magyarországi németség emléknapjává nyilvánította – tette hozzá a kereszténydemokrata politikus.

Latorcai János felidézte, hogy a magyarországi németeket ugyan nagyhatalmi döntés nyomán, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése alapján űzték el szülőföldjükről 1946-ban, ám később a kommunista hatalom is kihasználta a döntést. A Rákosi-korszakban hazaárulóknak, osztályidegeneknek bélyegezték a németség azon tagjait, akik itthon maradtak; internálták, kényszermunkára hurcolták őket, a német iskolákat bezárták, sokszor még a német nyelvet is fasiszta nyelvnek bélyegezték. Mindezt a kollektív bűnösség jogi abszurditása alapján - fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.

Németh Szilárd (Fidesz) országgyűlési képviselő arra emlékeztetett, hogy 1945-ben 55-60 ezer magyarországi németet hurcoltak el málenkij robotra a Szovjetunióba, majd 1946-ban 200-220 ezer német ajkú magyart telepítettek ki Németország amerikai megszállási övezetébe. Soroksárról 5-6 ezer embert szállítottak marhavagonokban Németországba, ahol mintegy 230 településen leltek új hazára - sorolta az adatokat a képviselő. Bejelentette, hogy kezdeményezi egy olyan munkacsoport felállítását, amely hitelesen feltárja a csepeli és a soroksári németség kitelepítését.
Weinmann Antal, a Soroksári Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke azt hangsúlyozta: a helyi németség nem értette, hogy miért veti ki magukból őket az a haza, amelyet építettek, amelyért dolgoztak, és amelyért, ha kellett, harcoltak is. A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták a vasútállomás falán azt a márványtáblát, amely a soroksári németség tragédiájára emlékeztet.