Juncker falova

Timeo danaos et dona ferentes. Vergilius megfogalmazásában így reagált Laokoón a híres falót látván: félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.

Ajándék-e Juncker mai beszéde, vagy kapituláció? Feleslegessé vált az októberi népszavazás? Hiszen kimondatott: szolidaritás kell, de azt nem lehet kényszerrel rátukmálni az államokra. Sok részletet lehetne még idézni a beszédből, ami tetszik a magyar kormányoldalon.

Mégis, mint aki tíz évet töltöttem az Európai Parlamentben, részben parlamenti alelnökként, kételkedem. Számos beszédet hallgattam ott, többnyire tetszetőseket, pontosan tudom, hogy még akkor sem lehetünk biztosak az elhangzottak teljesülésében, ha Juncker mindent komolyan gondolt. Ami egyáltalán nem biztos.

Ez a mai beszéd viszont éles cáfolata annak a szocialista állításnak, hogy a népszavazásnak nem lesz hatása semmire. Az Európai Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló beszéde azt bizonyítja, hogy már a népszavazás hírének is van, mégpedig hatásos, következménye. Ha azonban elkövetnénk a trójaiak hibáját és a Juncker beszéd kedvező kijelentéseit azok megvalósulása előtt készpénznek vennénk, nagyot csalódnánk.

Nem akarok csalódni. Túl nagy a kockázat. Lehet, hogy Juncker már sejti, hogy az európai polgárok tömegével nem mehet szembe, de ezt az egyébként helyes sejtést nekünk október 2-án bizonyossággá kell érlelnünk.

Régóta, a vasfüggöny lebontása óta, nem tudtunk beleszólni az európai történésekbe. Most ismét az a helyzet, hogy Európa jövője rajtunk múlik. Rajtunk és a visegrádiakon, meg a többi közép-európai államon. Juncker egy évet adott, hogy egységet hozzon létre Európa keleti és nyugati része között. Nem kell ehhez egy év, csak egy nagy levegőt kellene venni, és abbahagyni a tagállamok gyengítését, a multinacionális vállalatok érdekeinek kiszolgálását, a keresztények üldözését, a politikailag korrektnek vélt lopakodó diktatúra kiépítését.  A mai beszéd jelzi, hogy ezt elérhetjük október 2-án, a nemek győzelmével.

Surján László