„A csőd felé tartó nyugat-európai oktatás és nevelési koncepció jellemző vonásai:

• a tanító ne fegyelmezzen, ne büntessen, csak türelmesen újra és újra beszélje meg a problémákat a gyerekkel

• a tanulás ne kényszert jelentsen, csak élvezetet

• ne legyen osztályozás, évismétlés, követelmény

• a hangsúly a tanuló jogain legyen

• ne a tanár adja át, hanem a tanuló alkossa meg tudását/ ö dönti el mit tanul, mit nem/

Ennek a gyakorlatnak eredménye, hogy mivel nincs komoly követelmény, tudás sincs. Franciaországban a hatodik osztályos diákok 1/3-a nem tud olvasni, számolni, az 1970-es javítási követelmények szerint 2004-ben a gimnazisták 56 százaléka megbukna.

Az utóbbi években a magyar oktatásban gyorsuló tempóban jelentkeznek a fenti tendenciák (alsó tagozatban nincs osztályozás, évismétlés stb.) Ebbe az oktatást fellazító folyamatba illeszkedik- s azt elfogadása esetén drasztikusan meggyorsítja – Magyar Bálint és Sándor Klára törvényjavaslata, amely a tizenkét évfolyamos iskolákban hetedik osztályig eltörölné a tantárgyakat (csak alapkészségeket fejlesztene), a házi feladatot, és ellehetetlenítené a tehetséggondozást szolgáló nyolc osztályos gimnáziumokat.

Ez a koncepció lebecsüli az ifjúságot, annak érdeklődését, kíváncsiságát, ambícióját, tehetségét. Igénytelenségével lemond a nevelésről, növelésről, figyelmen kívül hagyja a tanulók életkori sajátosságait, és tágra tárja a deviancia kapuit.

A fiatalt tisztelő pedagógia ad és követel, „lábujjhegyre állítja” a neveltet, amikor egy cseppel többet kér, mint amennyire az könnyedén képes, nem igazodik a gyermek és szülő rövid távú igényeihez. Illyésre hallgat, aki így int: „Ne azt add fiadnak, amit kér, hanem azt, amit kérnie kellene.”

„Minden erőnkkel küzdenünk kell az ifjúságot konzumidiótává formáló oktatási koncepció érvényesülése ellen" – áll a KÉSZ nyilatkozatában.