Már a jövőnket is temetjük, a rendszerváltozás nem hozott javulást az életünkben, sokan a lehető legrosszabbnak élik meg a mindennapokat – derül ki a Gallup nemzetközi felméréséből. A megdöbbentő adatok azt mutatják, hogy Magyarországnál már csak Burundiban, Haitin és Zimbabwéban érzik ilyen kilátástalannak az életüket a megkérdezettek.
A Gallup WorldPoll 2008 és 2009 során összesen 120 országban vizsgálta meg minimum 1000 fős, az egész ország felnőtt lakosságát reprezentáló mintákon azt, hogy hogyan értékelik az emberek az életüket egy 0-tól 10-ig terjedő skálán, ahol a 0 jelenti a lehetséges legrosszabb, a 10 pedig a lehetséges legjobb életet. Azt is megkérdezték, hogy 5 év múlva a skálát jelképező képzeletbeli létrán melyik fokon lesz várhatóan a várható életszínvonal. Az eredmények megdöbbentőek.
Hasonló kérdést már korábban is többször feltettek Magyarországon: 1993-ban és 2000-ben is egy 9 fokú „létrán” kérték, hogy helyezzék el magukat a magyar válaszadók. 1993-ban 39 százalék látta magát az alsó három létrafok valamelyikén, de az összes kérdezettnek csak 20 százaléka gondolta úgy, hogy öt évvel később ilyen helyzetben lesz. 2000-ben valamivel kevesebben érezték magukat a létra alsó harmadában (34 százalék), míg valamivel több megkérdezett, 23 százalék gondolta, hogy öt év elteltével ilyen helyzetben lesz majd – olvasható a Gallup felmérésében.
A rendszerváltás után még reménykedtek
A rendszerváltás utáni években a jelen és a jövő között felfelé mutató átjárás, remény volt a jellemző. A társadalom alsó felén élők közel fele, a teljes társadalom egyötöde abban a hitben élt, hogy a jövő már nem a létra alján fogja találni. A rendszerváltás utáni első évtized végére a szubjektív helyzet javult is valamelyest; 2000-ben csak a kérdezettek 34 százaléka ítélte rossznak az akkori helyzetét a hét évvel korábban mért 39 százalékhoz képest.
Napjainkra a lakosság közel fele inkább rossznak tartja az életét. Ez év januárjában egy 11 fokú skálán a 4-es vagy az alatti lépcsőfokára a magyarok 40 százaléka helyezte saját magát, ami nem különbözik lényegesen az 1993-ban mért eredménytől. A jövő vonatkozásában azonban sokak számára elveszett a remény – 2009-ben a képzeletbeli jövőre vonatkozó létra legalacsonyabb fokaira nemhogy kevesebben, hanem sokkal többen, a teljes magyar népesség közel fele, 47 százalék helyezi magát – áll a Gallup elemzésében.
Az EU-n belül a magyarok látják a leginkább úgy, hogy a rendszerváltás nem hozott javulást
Egy másik, a hetekben nyilvánosságra hozott Flash Eurobarometer vizsgálat szerint, amely a kétpólusú világrend húsz évvel ezelőtti felbomlásának hatásairól kérdezte az EU 27 országának a polgárait, a magyarok között volt a legmagasabb azoknak az aránya, akik úgy látják, hogy a rendszerváltás nem hozott javulást az életminőségükben.
Az 55 évnél idősebbeknek csak 31 százaléka – de a 40-54 év közöttieknek is csak 39 százaléka – gondolja úgy, hogy javulás történt. Egyedül a most 24 év alattiak körében vannak egyértelműen többségben (60 százalék) azok, akik szerint a rendszerváltás javulást hozott. A volt szocialista országok közül egyedül Magyarországon voltak többen azok is, akik szerint a rendszerváltás előtt jobb volt a helyzet, mint mostanában.
Példátlan a fejlett világban: már a jövőnket is temetjük
2009 elején a magyar megkérdezettek egyharmada (34 százalék) mind a jelen, mind az öt évvel későbbi helyzetüket tekintve az életminőség képzeletbeli létrájának alsó 4 fokán helyezi el magát.
Az, hogy nemcsak a jelenüket, hanem a jövőjüket is az emberek ilyen nagy része ítéli reménytelennek, példátlan a fejlett világban. Olyan országokat, ahol a megkérdezettek több mint 30 százaléka nemcsak a jelenben, de a jövőben is a négyes vagy az alatti lépcsőfokon látja magát azon a képzeletbeli létrán, ami a lehetséges legjobb és legrosszabb életet köti össze, csak a világ legelesettebb régióiban találtunk.
Nálunk már csak Zimbabwéban érzik az életüket ilyen kilátástalannak az emberek. A statisztikai hibahatárt is figyelembe véve egyedül Zimbabwéban van a társadalom Magyarországnál is nagyobb része lélektanilag ennyire kilátástalan helyzetben. Csak hibahatáron belüli különbségek vannak továbbá Burundi, Haiti és Magyarország között.
A közgazdasági becslések szerint vásárlóerő paritáson számolva a magyar egy főre jutó nemzeti jövedelem 20,500 dollár. A felmérés előtti évben ez az „objektív” mutató Zimbabwéban 200, Burundiban 400 dollár volt, Haitin pedig 1,400 dollár.
Az érzelmi tőke és a gazdaságban működő és mérhető tőke drasztikusan elválik egymástól. A társadalmak tűrőképességét a felhalmozott érzelmi tőke is meghatározza. Európában a jelenlegi gazdasági válság hatásait Magyarországon érzik legtöbben személyes életükben súlyosaknak (50 százalék) – míg a Gallup WorldPoll alapján készített reménytelenségi rangsor legvégén szereplő észak-európai országok mindegyikében csak a megkérdezetteknek kevesebb mint 5 százaléka válaszolt így.
