Fabiny Tamás kiemelte: az ünnep mindig esélyt ad az emberek megszólítására. Az egyházak nagy felelőssége, hogy mit tudnak kezdeni azokkal, akik karácsonykor a látóterükbe kerülnek, mert elmennek a templomba éjféli misére vagy megnézni egy betlehemes játékot.

Hozzátette: szeretné, „ha a ritkábban templomba járók nem a dorgáló egyház felemelt mutatóujjával találkoznának, hanem nyitott, befogadó közösséggel”. Az evangélikus püspök, aki novemberben vette át a Magyar Evangélikus Egyház elnök-püspöki tisztségét, terveiről szólva elmondta: tizenkét éve, püspöki beiktatásán a lutheri mondatot jelölte meg célként, amely szerint az egyház a „testvérek beszélgetése és egymás vigasztalása”.

Fabiny Tamás püspök igét hirdet a karácsonyi evangélikus istentiszteleten (MTI Fotó: Bugány János)

Felidézte: akkoriban a legfontosabb feladat az volt, hogy demokratikusabbá váljon a 70-es 80-as években kialakult, autoriter egyházvezetés, ezért próbált „beszélgető stílusú egyházvezetést megvalósítani”. „Ennek fenntartásával most a másik szóra tenném a hangsúlyt: a vigasztalásra. Vigasztaló egyházként kell jelen lennünk híveink életében, akik között sok az idős, a beteg, elesett és Isten-kérdéssel vívódó ember, de a társadalom különböző rétegeit is vigasztalnunk kell, akiket más esetleg otthagy az út szélén” – fogalmazott.

Fabiny Tamás az egyházon belüli konkrét, sürgető feladatként beszélt a lelkészi életpályamodell kialakításáról. Mint mondta, a lelkipásztori szolgálat „veszélyeztetett hivatás”, a lelkészeken olyan lelki és fizikai teher van, amelynek „feldolgozása és elhordozása korántsem könnyű”.

Az egyházvezetés ezért a közeljövőben szeretne olyan életpályamodellt kidolgozni, amelyben a lelkészek folyamatos támogatása, egészségügyi szűrése, lelki gondozása, továbbképzése, a krízishelyzetbe kerültek segítése és az anyagi megbecsülésük igazságossá tétele is szerepel.

Kifejtette: a lelkész nemcsak meghallgatja, hanem magára is veszi a hozzá fordulók bánatát, és az ilyen találkozások sora idővel komoly teherré válik. A karácsony ebből a szempontból is kiemelt időszak: krízis sok magányos ember számára, és könnyen azzá válhat egy lelkész számára is, akinek ilyenkor sokak gondját kell magára vennie.

„Püspökként ezért igyekszem ilyenkor támogatni a lelkészeimet, a szolgálatban pedig fontosnak tartom, hogy ne csak a hagyományos istentiszteleteket tartsam meg, hanem diakóniai munkát is végezzek”, idén például karácsony első napján egy kistarcsai szeretetotthonban – tette hozzá Fabiny Tamás.

A reformáció emlékévéről szólva kiemelte: az év legfőbb hozadéka az eredeti lutheri kérdések újrafeltevése volt. Ezek leginkább arról szólnak, „hogyan találunk irgalmas Istent, és – ami legalább ilyen fontos, hogy – hogyan találunk irgalmas felebarátot”. E kérdések megválaszolását az emlékév végével sem lehet lezártnak tekinteni, és aktualizálásuk többet ér száz emlékmű állításánál – mondta.

Kitért arra is: a 2017-es év sok lehetőséget kínált, hogy „kilépjünk a templomkapun”, és ez fontos, hiszen Luther sem a templom belsejében helyezte el 95, az egyház megújulását sürgető tételét, hanem a kapura szögezte ki.

„Nekünk is meg kell tanulnunk használni a templom külső falát” – hangsúlyozta, hozzátéve: fontos, hogy legyenek az egyháznak az embereket a kultúra oldaláról megszólító terei és programjai. Emellett legalább ilyen fontos a médiában való jelenlét, ott az egyházat nem ismerő embereknek is meg lehet mutatni, hogy ez nem egy „zárt istentiszteleti közösség”.

Az egyházak médiaszerepléséről szólva kitért arra, hogy ezt még mindenkinek, az egyháznak, a médiának és a befogadóknak is tanulniuk kell. Az egyháznak meg kell tanulnia úgy beszélni a médiában, hogy egyszerre legyen figyelemfelkeltő, érthető és egyértelmű a hívek és a kívülállók számára.