Az Alkotmánybíróság felfüggesztette a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályait módosító törvény azon rendelkezéseinek hatálybalépését, amelyek alapján a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszonya fennállása alatt folyamatosan nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt állna, és ennek során vele szemben naptári évenként kétszer 30 napig titkos információgyűjtést lehetne folytatni.

Az ügyben Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa fordult az Alkotmánybírósághoz 2013. június 24-én. Indítványában az ombudsman a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályait módosító 2013. évi LXXII. törvény több rendelkezését kifogásolta, köztük azokat is, amelyek értelmében nem csupán a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszony létrejöttét megelőzően, hanem fennállása alatt folyamatosan helye lenne nemzetbiztonsági ellenőrzésnek, és ennek során az érintettel szemben naptári évenként kétszer 30 napig titkos információgyűjtést is lehetne folytatni.

Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján megkezdte a vizsgálatot, de annak érdemi elbírálása a törvény 2013. augusztus 1-jei hatálybalépését megelőzően már nem lenne lehetséges. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. alapján azonban lehetősége van arra, hogy hatályba még nem lépett törvény hatálybalépését átmenetileg felfüggessze, ha vizsgálata során az alaptörvény-ellenesség fennállását valószínűsíti, és a felfüggesztést súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány elkerülése, az Alaptörvény vagy a jogbiztonság védelme indokolja.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált rendelkezések a magánélet sérthetetlenségének jogát súlyosan korlátozzák. A korlátozás módja, folyamatossága és folyamatos jellege alapján pedig valószínűsíthető, hogy az új törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenesek. Alkalmazásuk az érintett személyeknek súlyos és helyrehozhatatlan hátrányt okozhatna, mivel a hatálybalépést követően folyamatos nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt állnának. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkezések hatálybalépését felfüggesztette. (AB határozat a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályait módosító törvény egyes rendelkezései hatálybalépésének felfüggesztéséről: II/981/2013.)

+

Megsemmisítette az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla azon ítéletét, melyben jogszerűnek minősítette a Magyar Állami Operaház átvilágításáról szóló miniszteri biztosi jelentés kiadásának megtagadását. Az ügy végső kimenetelét érintően ugyanakkor nem foglalt állást; határozatának a konkrét ügyre vonatkozó konzekvenciáit az eljáró bíróságnak kell levonnia.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése  Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével hozta meg határozatát. (AB határozat a Magyar Állami Operaház gazdasági átvilágításáról szóló jelentés megismerésének megtagadása tárgyában született bírósági ítéletek megsemmisítéséről: IV/2881/2012.)

+

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 6. § (3) bekezdésének b) pontja, valamint 6. §-ának (4) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt 2013. december 31-ével megsemmisítette.

Az indítványozó bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – azért kérte a támadott rendelkezések megsemmisítését, valamint a folyamatban lévő ügyben való kizárásukat, mert azok alapján nem végezhet személy- és vagyonőri tevékenységet az, akit a kifogásolt rendelkezésben meghatározott bűncselekmények miatt elítéltek, és a jogszabály másik megtámadott rendelkezésében meghatározott idő még nem telt el. Az indítványozó bíró szerint a rendelkezések ellentétesek az Alaptörvényben rögzített általános diszkrimináció tilalomnak, és sértik a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot.

Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta a bírói kezdeményezést. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a jogalkotó a foglalkozás gyakorolhatóságának lehetőségét kizáró korábbi elítélések körének meghatározásakor eleget tett az arányosság követelményének azzal, hogy csak meghatározott, szándékosan elkövetett cselekmények esetén kiszabott, a szankciók szűk körébe tartozó büntetések esetében rendeli alkalmazni az indítvánnyal támadott korlátozó rendelkezést. Nem felel meg azonban az arányosság követelményének az a jogalkotói megoldás, amely a korlátozás idejét túlzottan hosszú, a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot aránytalanul korlátozó, ennek a jognak a sérelmét megvalósító időtartamban határozza meg.

A határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró különvéleményt, Juhász Imre alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt. (AB határozat a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről: III/1178/2012.)

+

Az Alkotmánybíróság elutasította az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 35. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 4.K.27.011/2013. számon folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványt.

Az indítványozó bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – azért kérte a támadott rendelkezés megsemmisítését, valamint a folyamatban lévő ügyben való kizárását, mert azzal, hogy a szabályozás a felperes lakóháza megépítéséhez képest jóval később lépett hatályba, akadálya lett a ház utólagos hőszigetelésének, ami sérti a tulajdonhoz való jogát.

Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a lakóépület utólagos hőszigetelése jogos igénye lehet a felperesnek, azonban ebből az igényből nem következik olyan alkotmányosan védendő jog, amely alapján az utólagos hőszigetelés csak a felperes által preferált módon, külső hőszigeteléssel oldható meg. Az Alkotmánybíróság megjegyezte: a bíró által támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességét „önmagában” annak ellenére sem lehet megállapítani, hogy kívánatos lett volna a jogalkotó részéről az utólagos hőszigetelés felrakásának lehetőségét oldalhatáron álló épületek esetében is lehetővé tenni. Mulasztás megállapítása pedig a konkrét esetben azért nem vezetne eredményre, mert a bírónak a hatósági határozatok jogszerűségét mindenképpen a meghozatalukkor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálnia. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/376/2013.)

+

Az Alkotmánybíróság elutasította a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 34/A. §-a közjogi érvénytelenségének, illetve alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.

Az indítványozó gazdasági társaság szerint a 2012. január 1-jétől a gazdálkodó szervezetekre kivetett kamarai hozzájárulás alaptörvény-ellenes, mert a kamarai közfeladatok ellátásához hozzájárulásként bevezetett fizetési kötelezettség attól függetlenül terheli a gazdálkodó szervezetet, hogy a kamara tagja-e. A panaszos elsősorban közjogi érvénytelenség címén, másodsorban a tulajdonhoz fűződő jog sérelme alapján kérte a rendelkezés megsemmisítését.

Az Alkotmánybíróság a jogállamiságot, és az országgyűlési képviselők tevékenységéhez fűződő garanciáit, a megfontolt törvényalkotást veszélyeztető olyan eljárási hibát nem állapított meg, amely a közjogi érvénytelenség megállapítására alapot adna. A határozat indokolása szerint a hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége a kamarával tagsági viszonyban nem állók részéről elsősorban az állam által delegált közfeladat finanszírozásához történő részleges hozzájárulásként értékelhető. Az Alkotmánybíróság a kifogásolt szabályozásban megjelenő kamarai hozzájárulást közteherként értékelte, és megállapította, hogy a gazdálkodó szervezetek éves eredménymutatóitól, bevételétől függetlenül is, önmagában a társasági vagyonhoz, és gazdálkodási tevékenység végzése folytán fennálló teherviselő képességhez mérten az évi egyszeri 5000 forint fizetési kötelezettség nem minősül aránytalannak, eltúlzott mértékűnek. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/2229/2012.)

Az Alkotmánybíróság 1. tanácsának legfrissebb döntései
(Tagjai: Kovács Péter tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Juhász Imre, Kiss László.)

Elutasította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 58. §-a és 59. §-a, valamint 386/N. §-a, illetve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetéséről, végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. tvr. 35/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést.

Az indítványozó bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – azért kérte a támadott rendelkezés megsemmisítését, mert szerinte a jogalkotó nem biztosított kellő időt a normaszöveg megismerésére. Megsértette továbbá a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, tekintettel arra, hogy az adott ügyben a perbehívó a perbehíváshoz szükséges cselekményeket a korábbi szabályozás alapján elvégezte, de a jogszabályváltozás miatt perbeli helyzetében ezzel ellentétes változás állt be.

Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint nem állapítható meg a felkészülési idő elégtelensége okán a jogbiztonság súlyos sérelme, illetőleg veszélyeztetése. Az Alkotmánybíróság nem látta megalapozottnak a bírói kezdeményezés azon állításait sem, amely szerint a támadott jogszabálymódosítás akár a diszkrimináció tilalmának sérelmével, akár a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmével járt volna.

A határozathoz Kiss László alkotmánybíró különvéleményt csatolt. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/489/2013.)

+

Elutasította az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 152. § (1) bekezdés „a végrehajtható okirat csatolása nélkül” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.

Az ügyben Szabó Máté fordult az Alkotmánybírósághoz. Az alapvető jogok biztosa szerint a hatósági átutalási megbízásnak végrehajtható okirat, vagy más egyéb olyan okirat híján történő teljesítési kötelezettsége, amely nélkül nincs lehetőség az adós kétséget kizáró azonosítására, ellentétben áll az ügyféli jogok hatékony érvényesítésének elvével.

Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a kifogásolt szabályozás nem lehetetleníti el és nem is csorbítja az adós tájékozódási lehetőségeit, az adóvégrehajtási eljárásban ugyanis az egyes végrehajtási cselekményekről elsősorban nem az adós számláját vezető pénzforgalmi szolgáltató, hanem a végrehajtást foganatosító adóhatóság köteles számot adni. Emellett a szabályozás lehetőséget ad arra is, hogy a végrehajtó törvénysértő intézkedése ellen nem csak az adós, hanem más olyan érdekelt is kifogást terjeszthessen elő, akinek az intézkedés jogát vagy jogos érdekét sérti. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról: II/696/2013.)

+

– Az Alkotmánybíróság 1. tanácsa a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és az egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. § (1) bekezdés a) pontja ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította. ( IV/224/2013.)

– A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 32. § (1) bekezdésének, továbbá a Gyulai Törvényszék 14.B.116/2011/274/III. számú és a Debreceni Ítélőtábla Bkf.I.569/2012/4. számú végzéseinek alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/3737/2012.)

  

– A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.266/2012/5. számú részítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja. Az ügy tárgya: a Kúria Gfv.VII.30.266/2012/5. számú részítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/262/2013.)

Az Alkotmánybíróság 2. tanácsának legfrissebb döntései
(Tagjai: Balogh Elemér tanácsvezető, Paczolay Péter, Pokol Béla, Stumpf István és Szívós Mária alkotmánybírók.)

Az Alkotmánybíróság elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 53. §-a, 56. § (4) bekezdése, 199. § (2) és (3) bekezdése, 229–233. §-a, 236. §-a, 242. § (1) bekezdés d) pontja, 246. § (3) bekezdése, 324. § (1) bekezdés c) pontja, 340. § (2) bekezdése, 343. §-a, 344. §-a, valamint a 489. § d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.

Az indítványozó bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – azért kérte a támadott rendelkezés megsemmisítését, mert a pótmagánvád, mint jogintézmény és ebből fakadóan a büntetőeljárási törvénynek a pótmagánváddal kapcsolatos valamennyi rendelkezése alaptörvény-ellentétes. A határozat indokolása szerint az indítványozó által konkrétan megsemmisíteni kért rendelkezések egy része az Alkotmánybíróság eljárásának alapját képező büntető ügyben nem alkalmazandó.

Az Alkotmánybíróság az indítvány azon részével, amely a megsemmisíteni kért további rendelkezéseket akként jelölte meg, hogy: „a pótmagánvádlóra vonatkozó jogszabályi rendelkezések”, érdemben szintén nem foglalkozott, azt ugyanis nem tudta értelmezni. Az indítványban pontosan megjelölt rendelkezések alkotmányosságát vizsgálva megállapította: a pótmagánvád jogintézménye nem sérti az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezést, a büntetőeljárási törvény ugyanis értelemszerűen csakis abban az esetben teszi lehetővé az ügyészségen kívül más számára a büntetőbírósági eljárás megindítását és a vád képviseletét, ha nincs állami büntetőigény. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/834/2013.)

+

Az Alkotmánybíróság elutasította az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló 8/2003. (III. 13.) ESzCsM rendelet 4. § (5) bekezdése, valamint az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalról szóló 295/2004. (X. 28.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdésének a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Fővárosi Törvényszék előtt 9.K.30462/2012. számú ügyben való alkalmazásának a kizárására irányuló indítványt.

Az indítványozó bíróság – az eljárás felfüggesztése mellett – azért kérte a támadott rendelkezés megsemmisítését, valamint a folyamatban lévő ügyben való kizárását, mert a perbeli közigazgatási eljárás hatásköri alapját képező rendeletmódosítás törvényi felhatalmazás nélkül történt meg, ezért a hivatal piacfelügyeleti hatáskörét nem alapozhatta meg.

Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXVI. törvény 60. § (2) bekezdéséből az következik, hogy a nemzeti fejlesztési miniszter 2012. január 1-jétől rendeletben szabályozhatja az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó piacfelügyeleti eljárásokat. Az Alkotmánybíróság az indítvány az elbírálásával kapcsolatban megjegyezte: sem a támadott miniszteri rendelet, sem a támadott kormányrendelet módosításának a hatályba lépésekor az Alaptörvény még nem volt hatályban, de az indítványban kifejtett indokok alapján a kifogásolt rendelkezések sem az Alkotmány, sem az Alaptörvény indítványban felhívott rendelkezéseivel nem álltak ellentétben. (AB határozat bírói indítvány elutasításáról: III/3729/2012.)

+

– Az Alkotmánybíróság elutasította a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 107. § (1) és (2) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. (IV/317/2013.)

– A panasz előterjesztői a törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy támogatás megváltoztatásáról szóló 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet  25. § (5) bekezdése, valamint 2. számú mellékletének EÜ100 2. és EÜ100 3. pontjában szereplő meghatározott szövegrészek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.  (IV/941/2013.)

– Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.IX.30.390/2011/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.. (IV/3862/2012.)

– Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 25.Bpi.12.445/2012/2. számú végzésével, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bkf.11.467/2012/4. számú végzésével összefüggő alkotmányjogi panaszt visszautasította.. (IV/246/2013.)

– Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.II.37.188/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/3086/2012.)

– Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.II.37.187/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/3087/2012.)

– Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.II.37.189/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/3088/2012.)

Az Alkotmánybíróság 3. tanácsának legfrissebb döntései
(Tagjai: Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László, Szalay Péter.)

Az Alkotmánybíróság elutasította az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 55. § (2) bekezdése, továbbá a földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajznév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszt.

Az indítványozó gazdasági társaság szerint a Földhivatal nem kézbesítette részére határozatokat, így nem állt módjában azokkal szemben fellebbezést benyújtani.

Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a jogorvoslathoz való jog támadott korlátozása önmagában nem tekinthető az Alaptörvénnyel ellentétben állónak, a jogbiztonság elvét figyelembe véve a korlátozás szükségesnek minősül. A jogorvoslati jog időbeli korlátozása ugyanis nem fosztja meg az érintettet, hogy igényét érvényesítse, azonban a közhitelességet, mint ingatlan-nyilvántartási alapelvet szem előtt tartva, a jogalkotó a közvetlen bírói út megnyitásával védi az eredeti jogosultak érdekeit. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/386/2013.)

+

– Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.839/2011/3. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/555/2013.)

– A Kúria Kfv.I.35.699/2011/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/664/2013.)