Rétvári Bence szerint Márton Áron és Jakab Antal püspökök példája mintaként szolgálhat nemcsak a papság, hanem az egész erdélyi magyar közösség és a világ minden elvhű, megalkuvástól mentes embere számára. A közigazgatási tárca parlamenti államtitkára kiemelte: a püspökök egy nagyon nehéz történelmi korban „Péterhez hasonló kősziklák voltak az erdélyi magyarok körében és az egész katolikus világban".
Rétvári Bence a Márton Áron és Jakab Antal – gyulafehérvári püspökök emlékezete Bécsben című konferencián beszélt erről az osztrák fővárosban.
Beszédét az MTI-nek összefoglalva az államtitkár kiemelte: országhatárok, megszálló hatalmak és diktátorok jöhettek-mehettek, de a püspökök minden kínzás és elnyomás ellenére a helyükön maradtak, megmaradtak annak, aminek az életüket szentelték. Egy nagyon nehéz történelmi korban „Péterhez hasonló kősziklák voltak az erdélyi magyarok körében és az egész katolikus világban" – fogalmazott.
Hozzátette: magyarnak lenni sohasem könnyű kisebbségi sorban, így Erdélyben sem, és nem könnyű egy többségi államnemzet integráns részéből egy, az új rend által nem kívánt kisebbség tagjává degradálódni. Nem könnyű vallásosnak lenni egy totális kommunista diktatúrában, különösen nem könnyű papnak, még inkább püspöknek lenni egy sztálinista zsarnokságban – tette hozzá.
Különösen így van ez, ha a vallást, jelen esetben a római katolicizmust csak egy jól körülhatárolható, elnyomott kisebbség tagjai gyakorolják. A többségi román ortodox egyház ezzel ellentétben kollaborált az elnyomó hatalommal, sőt Nicolae Ceausescu volt diktátor az általa „román nemzeti kommunizmusnak nevezett szörnyszülött ideológia hirdetésére" használta fel a román ortodoxokat. Elmondható tehát, hogy szásznak, sőt románnak lenni sem volt könnyű a fasiszta Vasgárda, majd a román kommunista párt és a Securitate terrorja alatt – mutatott rá Rétvári Bence.
Kiemelte: Márton Áron – és ebben hasonlított Mindszenty Józsefre is – kiállt mind a barna, mind a vörös zsarnokság ellen. A nácik és a kommunisták ateista diktatúrája barbár, embertelen céljainak megvalósítását akadályozóként tekintett a keresztényi szeretetre és testvériségre. Hozzátette: Márton Áron 1944-ben, a náci-nyilas vészkorszak tombolásának idején – nagy bátorságról tanúbizonyságot téve – határozottan kiállt a pogromok és az erdélyi zsidóság deportálása ellen a kolozsvári Szent Mihály-templomban tartott beszédében. Embermentő buzgalma miatt kitiltották Kolozsvárról, ám az erdélyi zsidók megmentésében játszott kiemelkedő szerepének elismeréseként a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztumusz a Világ Igazai kitüntetést adományozta a székely püspöknek – idézte fel alakját, hozzátéve: Márton Áron a kiépülő román kommunista diktatúrával szemben kiállt az erdélyi kisebbségek – így a magyarok, szászok – jogaiért és a vallásszabadságért.
Utóda Jakab Antal lett, aki 1939 óta Márton Áron bizalmasa volt, maga is sokat szenvedett a román kommunista diktatúra alatt, és aki Ceausescu diktatúrájának talán legsötétebb éveiben és a román rendszerváltás alatt az egyházmegye 80. püspökeként irányította az erdélyi katolikus egyházat – emlékeztetett Rétvári Bence.
