A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara szerint az egészségügyi vezetés és a társadalom sem erkölcsileg, sem anyagilag nem ismeri el a szakdolgozókat; a hivatásukat gyakorlók iránt érzett aggodalmát a kamara az MTI-hez eljuttatott nyílt levélben fogalmazta meg.

A Kamara szerint: az utóbbi öt évben nem emelkedett a szakdolgozók létminimum közeli bére és mindennapossá váltak megélhetési gondjaik. Az utóbbi közel tíz évben folyamatosan csökkent az egészségügyi ellátás minősége, az ágazatban sokkal kevesebb pénz jut az ápolásra, egyre alacsonyabb összegekből látják el a betegeket.

Mint írják: a struktúraátalakítást követően nagy létszámú elbocsátások történtek, aminek következtében közel 3500 ápoló és más szakdolgozó került utcára. Az intézmények rákényszerülnek arra, hogy csak alapvégzettséggel rendelkező személyzetet alkalmazzanak, mert a szakképzett ápolók bérét a munkáltató nem tudja biztosítani. Ezen okok miatt a jó szakemberek tömegével hagyják el az egészségügyet, részben külföldre távoznak, másrészt pályát módosítanak. 2009-ben a külföldön legálisan munkát vállalni kívánó szakdolgozók száma a tavalyi esztendőhöz viszonyítva megduplázódott, s meghaladja a közel háromszázat.
    
A MESZK úgy véli, ezt a helyzetet tovább súlyosbítja az is, hogy az ápolói utánpótlás kritikus szinten van, mert a fiatalok közül nagyon kevesen választják az egészségügyi hivatást. A közép-magyarországi régióban összesen 54 ápolóhallgató tanul középiskolai érettségi utáni felsőfokú szakképzésben, s a főiskolai képzésben lévő ápolóhallgatók száma sem éri el a százat nappali tagozaton. A kamara szerint a problémák egyenes következménye, hogy a betegek egyre rosszabb minőségű ellátást kapnak. Kevesebb pénz jut gyógyszerre, jó minőségű eszközökre. Az alulképzett és alulfinanszírozott szakemberekkel pedig nem lehet minőségi, európai szintű ellátást nyújtani.